Három nappal azután, hogy megvettem a több millió dolláros álomkúriámat Aspenben, a férjem lazán közölte velem, hogy a szülei és a nemrég elvált húga véglegesen beköltöznek hozzánk. Amikor nemet mondtam neki, egyenesen a szemembe nézett, és gúnyosan így szólt: „Ez a ház az enyém. Az én pénzemből vetted – és ha tovább vitatkozol, én magam dobok ki innen.” Másnap reggel úgy hajtott el a repülőtérre, hogy azt hitte, megfélemlített, és behódolok neki. Ehelyett, amikor aznap délután felmasírozott az önelégült családjával a tornácra, az okoszár pirosan villant – és abban a másodpercben, ahogy kitártam a nehéz ajtót, mind a négyen földbe gyökerezett lábbal álltak meg.

A keze továbbra is szorongatta a kocsifelhajtót. Lassan elfordította a fejét, elegáns nyugalma egy pillanatra elvesztette az eszét.

„Megtetted?”

– Igen – mondtam. – Távolról klónoztam Marát a meghajtót, mielőtt megérkeztél.

Serena állkapcsa megfeszült. „Natalie, ez hihetetlenül meggondolatlan volt. Elindíthattál volna egy önkódoló törlést…”

– Nem törölt le – vágtam közbe halkan. – De nagyon érdekes volt. Tudod, mi volt ott, Serena?

Nem válaszolt.

– Nem Brandon pénzügyi feljegyzései voltak – folytattam, miközben beléptem a szobába. – Titkosított főkönyvi fájlok sorozata volt. Olyan fájlok, amelyek azt a benyomást keltik, mintha én mostam volna ki a pénzt a saját cégemből a felvásárlás előtt. Olyan fájlok, amelyekkel adócsalás és vállalati csalás vádjával vádolhatnak meg.

Serena lassan vett egy mély lélegzetet. Az udvarias, profi ügyvéd eltűnt. Helyét egy végre sarokba szorított ragadozó váltotta.

– Kreatív elmélet – mondta Serena, hangja egy oktávval lejjebb süllyedt. – De nehéz bizonyítani.

– Nem igazán – mondtam, és felemeltem a telefonomat. – Mert ezeknek a kitalált fájloknak a metaadatai digitális aláírással rendelkeznek. Három napja hozták létre őket. Egy Summit Family Holdingshoz regisztrált szerveren. A Kft.-hez, amelynek tulajdonosa Brandon, a családja… és Elliot Crane.

Még egy lépést tettem közelebb.

„És tudod, Serena, ki Elliot Crane bejegyzett ügyvédje az ügyvédi irodájában?”

Tökéletesen mozdulatlanul állt.

– Te – mondtam. – Nem csak engem képviseltél. Te és Elliot évek óta kezelitek Brandon „befektetéseit”. Tudtad, hogy el fogom adni a cégemet. Tudtad, hogy megveszem ezt a kastélyt. És azt tervezted, hogy Brandont felhasználva kicsapsz, elviszed a házat, és tönkreteszed a hírnevem, valamint szövetségi csalás vádjával megvádolsz, ha valaha is megpróbálok védekezni.

Fülsiketítő volt a csend az irodában.

Serena lassan visszatette a pendrive-ot az asztalra. Nem tagadta. Nem volt értelme.

– Nagyon okos vagy, Natalie – mondta halkan. – De még mindig egyedül vagy egy üres házban. Brandoné a közvélemény. Nekem meg a jogi befolyásom. Szerinted kinek fog hinni a bíró? Egy érzelmes, paranoiás elvált asszonynak, vagy egy tekintélyes ügyvédi irodának?

– Nem hiszem, hogy a bírónak kell majd választania – mondtam.

Benyúltam a zsebembe, és elővettem a telefonomat, ezzel befejezve az élő hívást.

„De a szövetségi nyomozók, akik jelenleg a kocsifelhajtón ülnek, talán…”

Serena feje az ablak felé fordult.

Két fekete terepjáró állt meg a szedánja mögött. Jelzés nélküliek. Hatékonyak.

– Ezúttal nem hívtam a helyi seriffet, Serena – mondtam, és végre őszinte mosoly jelent meg az arcomon. – Felhívtam az Értékpapír- és Tőzsdefelügyeletet (SEC) és az FBI-t. Kiderült, hogy amikor egy szövetségileg szerződtetett egészségügyi szoftvercég alapítóját próbálod csalással vádolni, nagyon komolyan veszik.

Serena arca kifakult. Először az asztalon lévő ezüst meghajtóra nézett, majd az ablakra, végül rám.

– Ez tönkreteszi Brandont – suttogta, miközben végre rádöbbent. – Mindannyiunkat tönkretesz.

– Tudom – mondtam. – Ez volt a lényeg.

Életem kiürítése végre befejeződött.

Egy héttel később a kastély újra teljesen az enyém volt. Teljesen az enyém.

Brandont, Lindát és Ashleyt egy Denver külvárosában lévő motelben tartóztatták le összeesküvéssel, nagyszabású lopással és elektronikus csalással vádolva. Serena Vale és Elliot Crane ellen szövetségi vádemelési javaslat állt, amely biztosította volna, hogy soha többé ne gyakorolják a jogot – és ne látják meg a napvilágot – nagyon hosszú ideig.

Richard Hale, megtörve és megalázva, visszatért golfpályás nyugdíjas éveihez, teljesen csődbe ment és teljesen egyedül.

A tornácon álltam, vastag gyapjútakaróba burkolózva, és néztem, ahogy a nap felkel a hófödte hegyek felett.

Hideg szél fújt, de tiszta érzés volt.

Rezegni kezdett a telefonom a zsebemben. Egy ingatlanügynöktől jött az üzenet.

A kastély vevői elfogadták az ellenajánlatát. Harminc napon belül le tudjuk zárni az üzletet.

Visszanéztem a hatalmas, üres kőházra.

Gyönyörű emlékmű volt egy túlélt háborúnak. De már nem volt szükségem emlékműre. Nem volt szükségem magas falakra ahhoz, hogy biztonságban érezzem magam.

Becsuktam a bejárati ajtót, még utoljára elfordítottam a kulcsot a zárban, és lementem a lépcsőn a kocsim felé.

Magam mögött hagytam az üres házat.

És életemben először egyáltalán nem voltam magányos.