– Nem kötök alkut azokkal, akik lefekszenek a férjemmel – mondtam hidegen.

– Megvan a meghajtó fő titkosító jelszava! – vágott vissza Vanessa kétségbeesetten, egyetlen kártyáját kijátszva. – Julian sem tudja. Csak Victoria és én. A jelszó nélkül a meghajtó automatikusan, véglegesen törli magát, abban a pillanatban, amikor megpróbálod csatlakoztatni a számítógéphez. Azonnal megadom a jelszót. Csak… csak engem hagyjanak ki a szövetségi vádemelésekből.

Julian tiszta, hamisítatlan dühvel ordított. „Vanessa, fogd be a szád!”

Elengedte a kabátomat, és hevesen Vanessára vetette magát.

A káoszban nem haboztam. Megkerültem a hatalmas tölgyfa íróasztalát, kirohantam az ajtón, és végigrohantam a folyosón a magánlift felé.

„Hét-négy-kilenc-alfa!” – sikította Vanessa teli torokból, miközben Julian durván megragadta a karját. „A jelszó hét-négy-kilenc-alfa, Claire!”

Rácsaptam a lift hívógombjára. Az ajtók azonnal kinyíltak. Beugrottam, és éppen akkor nyomtam meg a lift hívógombját, amikor Julian befordult a sarkon.

Dühös, vörös arca eltűnt a tolóajtók mögött.

A lift tükrös falának dőltem, levegőért kapkodtam, és a mellkasomhoz szorítottam az ezüst meghajtót. Nálam volt a főkönyv. Nálam volt a jelszó.

Most már csak a közönségre volt szükségem.

4. fejezet: A tárgyalótermi puccs

Másnap reggel Victoria Sterling rendkívüli, teljes körű részvényesi gyűlést hívott össze.

Az 50. emeleti hatalmas, üvegfalú tárgyalóteremben elektromos volt a légkör, pletykáktól és feszültségtől hemzsegtek. A terem zsúfolásig megtelt a keleti part legbefolyásosabb befektetőivel.

Victoria a hosszú mahagóni asztal főhelyén állt, elegáns, makulátlan fehér öltönyben. Úgy nézett ki, mint egy érinthetetlen királynő, aki az udvartartást tartja. Teljes, rendíthetetlen magabiztosságot sugárzott. Éppen hivatalosan és nyilvánosan készült visszahelyezni Juliant vezérigazgatói székébe, Vanessára kenni az egész botrányt, és formálisan, törvényesen megfosztani az összes házastársi részesedésemtől.

– Hölgyeim és uraim, az igazgatótanács tagjai! – jelentette be Victoria sima és parancsoló hangon, elnémítva a teremben hallatszó suttogást. – Ma döntő véget vetettünk a nevetséges, rosszindulatú és teljes mértékben kitalált pletykáknak, amelyek rövid ideig sújtották ezt a nagyszerű vállalatot. Azonosítottuk a sorainkban lévő rosszindulatú szereplőket. Tovább haladunk, erősebben, karcsúbban és nyereségesebben, mint valaha.

A szoba hátsó részében lévő nehéz tölgyfaajtók hangos, határozott csattanással kitárultak .

Beléptem

Nem azokat a visszafogott, pasztellszínű, nem fenyegető ruhákat viseltem, amiket Julian mindig is kényszerített, hogy céges rendezvényeken viseljek. Egy szabott, elegáns, éjfekete kosztümöt viseltem. A hajam szorosan hátra volt fogva.

Arthur büszkén sétált mellettem, minden porcikájában félelmetes titánnak tűnt. Marcus, Sarah és David ék alakzatban követtek minket, vastag, újonnan nyomtatott, megfejtett dossziékat tartva a kezünkben.

Az egész tárgyalóterem halotti csendbe burkolózott.

– Nincs jogod itt lenni, Claire! – csattant fel Victoria, miközben a nyugalom álarca egy pillanatra leolvadt az arcáról. Intett a két nagydarab biztonsági őrnek, akik az ajtó mellett álltak. – Azonnal távolítsák el. Ellenséges betolakodó.

– Teljesen felhatalmazott vagyok arra, hogy ebben a szobában legyek, Victoria – mondtam, és a hangom tisztán visszhangzott az üvegfalakról, megállítva a biztonsági őröket.

Egyenesen a szoba közepére sétáltam. Nem néztem Julianra, aki sápadtan és betegen húzódott meg magát a székében. Csak a királynőt néztem.

Apám eredeti, megsárgult szabadalmi okiratát egyenesen a mahagóni asztal közepére hajítottam. Közvetlenül mellé vágtam a megfejtett főkönyv vastag, bekötött kinyomtatott példányát, amelyet az éjszaka folyamán húztunk ki az ezüst meghajtóról.

– Ma nem Julian volt feleségeként vagyok itt – jelentettem be a néma, bámuló igazgatósági tagoknak. Victoriával találkoztam a szememben, hagytam, hogy lássa a bennem égő, lángoló tüzet. – A vállalat architektúráját meghatározó alapvető szabadalmak ötvenegy százalékának egyedüli, jogi tulajdonosaként vagyok itt. Én vagyok a Sterling Global többségi részvényese.

A szoba teljes káoszba fulladt.

A befektetők felálltak, és túlkiabálták egymást.

Victoria lenézett az asztalon heverő, megfejtett főkönyvekre. Teljesen, totálisan kifutott a szín makulátlan arcáról. Úgy nézett ki, mint egy szellem, amely a saját sírkövét bámulja. Tudta, hogy lebukott. Évtizedeknyi hazugság, zsarolás és ellopott milliárdok hevertek az asztalon, hogy minden nagyobb befektető láthassa.

De Viktória sarokba szorított csúcsragadozó volt, és a sarokba szorított ragadozók a legveszélyesebbek.

„Biztonsági szolgálat!” – sikította Victoria, legendás nyugalmát végre látványosan millió darabra törve. Remegő, manikűrözött ujjával rám mutatott. „Le akarom tartóztatni! Azt akarom, hogy azonnal tűnjön el az épületemből! Ez egy hamisított szemét!”

A biztonsági őrök gyorsan mozogtak, kezükben a rádiójuk után nyúltak.

De nem felém sétáltak.

Victoriát körülvették

„Mit csinálsz?!” – sikította Victoria, és dühösen csapkodta az őr kezét, aki gyengéden, de határozottan megfogta a karját. „Én vagyok a munkaadód! Én írom alá a fizetésedet!”

– De már ne, Victoria – mondta Arthur simán, miközben a szoba elejébe lépett és megállt mellettem.

Előhúzott egy kis távirányítót a zsebéből, és megnyomott egy gombot. A hatalmas kivetítővászon hangtalanul ereszkedett le a mennyezetről Victoria mögött.

Ezúttal nem egy botrányos hotelszobát mutatott a képernyő.

Több mint egy tucat szövetségi rendőrségi járőrautó villogó piros és kék fényeit mutatta, amelyek közvetlenül az épület üveg előcsarnoka előtt parkoltak, élőben közvetítve az épület saját biztonsági közvetítéséből.

„A Szövetségi Nyomozó Iroda (FBI) jelenleg biztosítja a hallt és lezárja a lifteket” – jelentette be Arthur nyugodtan a megdöbbent, hallgatag igazgatósági tagoknak. „Tíz perccel ezelőtt a Claire asszony csapata által megfejtett nyers pénzügyi adatokat közvetlenül az Egyesült Államok Ügyészségének adták át. Julian és Victoria Sterling ellen hivatalosan elfogatóparancsot adtak ki nagyszabású vállalati csalás, pénzmosás, zsarolás és adócsalás miatt.”