Húsz évig volt anyja szolgálója… mígnem egy földbirtokos mezőgazdasági munkásnak adta ki magát, hogy feleségül vegye.

– Amióta hibátlanul idéz verseket, és amióta láttam, hogyan ellenőrzi a patkókat. Egy mezőgazdasági munkás sokat tudhat, de te akkor is parancsolsz, ha engedélyt kérsz.

Rodrigo évek óta először nevetett igazán.

–Rodrigo Montoya a nevem. A ranch, ahová megyünk, az enyém.

Esperanza ekkor ránézett. A szemében nem csodálat tükröződött, inkább egy kínos kérdés.

– Ő is azért jött, hogy feleséget válasszon?

Rodrigo szégyellte magát.

– Akkor fedeztem fel, hogy kik az emberek, amikor azt sem tudtam, hogy én ki vagyok.

– Ez is csalás.

A válasz fájt, mert igaz volt.

-Igen.

Esperanza továbbment.

– Legalábbis beismeri.

Egy tölgyfa mellett Sebastián kinyitotta a dobozt. Benne Elena levele volt. Egy égő gyufával Esperanza kiolvasta, hogy Petra becsapta anyját, hogy elmenjen a tanyára, azzal az ígérettel, hogy Aurelio feleségül veszi. A terhes és nincstelen Elena csapdába esett. Petra megakadályozta őket, hogy orvost hívjanak a szülés alatt. Doña Remedios volt az, aki végül fogva tartotta.

A levélben arra kérték a lányát, hogy szabadon nőjön fel, és találjon valakit, aki képes ránézni anélkül, hogy felmérné, mennyi mindennel rendelkezik.

Hope nem sikított. Összekuporodva némán sírt.

Rodrigo pár lépésnyire maradt. Nem próbálta meg megérinteni a lányt.

Amikor felemelte a fejét, a hangja rekedtes volt.

–Egész életemben azt mondta, hogy anyám elhagyott.

– Nem így volt – mondta Sebastian.

– És az apám tudta ezt.

Senki sem válaszolt. A csend elég volt.

Aztán Rodrigo mondott neki valamit, ami még furcsábbá tette az éjszakát: Elena gyerekkori barátnője volt Carmennek, az elhunyt feleségének. Carmen évekig kereste, miután eltűnt Guadalajarából. Rodrigo még arra is emlékezett, hogy Carmen halála előtt ezt a hiányt soha be nem gyógyuló sebként említette.

Esperanza ismét a levélre nézett.

– Szóval úgy érkezett a farmra, hogy nem tudta a létezésemről.

– Anélkül, hogy tudná.

– És a felesége találkozott az anyámmal.

-Igen.

Hope a mellkasához nyomta a pengét.

– Nem tudom, hogy ez megnyugtat-e vagy megijeszt.

– Nem kell ma döntened.

Hajnal előtt érkeztek meg a Hacienda del Cielóba. Doña Florencia, a házvezetőnő, kérdés nélkül üdvözölte Esperanzát, forró fürdőt készített neki, és tiszta ruhákat tett le egy székre.

„Senki sem léphet be a szobádba kopogás nélkül” – mondta neki. „És senki sem kényszerít arra, hogy bárkihez is hozzámenj.”

Esperanza becsukta az ajtót, és újra sírt, de ezúttal egy egyszerű mondat miatt, amit még soha nem hallott.

Santa Brígidában vasárnap a mise előtt berobbantak a dolgok. Fulgencio megérkezett, és a menyasszonyát kereste. Petra felfedezte, hogy Esperanza eltűnt, hogy a két mezőgazdasági munkás is elment, és hogy a lányai napok óta tudják Rodrigo kilétét.

„Mindketten tudták?” – kiáltotta.

Dolores Pilarra mutatott.

– Megtalálta a levelet.

– De te az istállóba mentél, hogy hibiszkuszvizet hozz neki – felelte Pilar.

Fulgencio a padlóhoz csapta a botot.

–Egy cseppet sem érdekel, hogy milyen zavarban vannak. A pénzemet akarom.

Aurelio egy székre rogyott.

A fenyegetés valós volt: ha nem fizetnek, elveszítik az ingatlant.

Rodrigo hagyhatta volna, hogy megtörténjen. Esperanza még meg is kérte rá, amikor megtudta.

– Ne vedd meg nekem azt az adósságot. Apám úgy döntött, hogy hallgat.

– Nem azért veszem meg, hogy megmentsem – felelte Rodrigo. – Azért veszem meg, hogy visszaszerezzem Fulgenciótól a fegyvert, amivel megpróbált megvenni téged.

Ügyvédje három napig nyomozott. Megtalálta a kölcsönszerződést, a borsos kamatlábakat, és valami váratlan dolgot: Fulgencio még mindig törvényesen házas volt Eulalia Garzával, egy San Luis Potosíban élő nővel, akiről évek óta azt állította, hogy halott.

Szerdán Fulgencio két tanúval érkezett Santa Brígidába, hogy átvegye a tisztséget. Rodrigo ügyvédje ott várta.

– A tartozás keletkezett, és most már rendezve van. Nincsenek többé jogaid ehhez a ranchhoz.

Fulgencio elsápadt.

– És kinek képzeli magát az a földbirtokos, aki szórakozik velem?

Az ügyvéd egy újabb dokumentumot hagyott az asztalon.

– Úgy gondoljuk, hogy a törvényes felesége is ugyanezt a kérdést fogja feltenni neki.

Petra mozdulatlan maradt.

Aurelio lehunyta a szemét.

Fulgencio elvette a papírt, elolvasta Eulalia nevét, és megértette, hogy az ügy az ügyészséghez vezethet, ha új házasságot próbál kötni.

Kirohant, bosszút esküdve.

De mielőtt felült volna a lovára, Petra felé fordult.

–Mondd meg a férjednek, hogy az adósság már nem a legrosszabb dolog, amivel meg kell küzdenie.

Ugyanazon a délutánon Aurelio idézést kapott, hogy tanúskodjon Elena levelének eredetéről és arról, hogy Esperanzát milyen körülmények között tartották fogva a tanyán 20 évig.

A Reyes család most először értette meg, hogy a lány, akit mindig szolgálóként kezeltek, már nem az, aki elszökik.

Nekik kellett volna elmagyarázniuk az igazságot.

3. RÉSZ
Esperanza nyolc napig maradt a Hacienda del Cielóban, mielőtt beleegyezett, hogy beszél az apjával. Ez idő alatt Rodrigo sem hálát, sem bizalmat nem kért. Átadta neki Elena levelét, a szobája kulcsát, és elmagyarázta, hogy vagy maradhat, vagy elutazhat Guadalajarába.

– Nem akarom, hogy más döntse el, mi a legjobb neked – mondta.

Ez a mondat minden ajándéknál többet nyomott a latba.