Octavio felmutatott egy dokumentumot.

– Anyám felhatalmazott a gazdaság vezetésére.

– Soha nem mondta el nekem – felelte Rosalía.

– Te szolgálsz fel ételt; nem kell mindent tudnod.

Damian előrelépett.

– A feleségem és a lányom velem jönnek.

Rosalía régi késztetést érzett, hogy lehajtsa a fejét. Ehelyett gyengéden Tomasa felé tolta Inést.

– Vidd be a konyhába és csukd be.

– Ne parancsolgass nekem! – morogta Damian.

– Nem hozzád beszéltem.

A férfi megragadta a csuklóját. Eusebio közbelépett, és közéjük helyezkedett. Felülről Mercedes elgyengült hangja hallatszott.

– Engedd el.

Octavio kiszaladt a folyosóra.

– Beteg, anya.

– Lázam van, nem vesztettem el az eszemet.

Lemászott a korlátba kapaszkodva. Rosalia rémületéből ismerte fel Damiant.

– Tűnj el a házamból.

Octavio letette a dokumentumot az asztalra.

– Az adminisztráció az én felelősségem.

Mercedes elolvasta a lapot. A neve állt rajta, az aláírása hasonló volt az övéhez, és egy nemrégiben keltezett személyről volt szó.

– Ezt nem írtam alá.

– Talán nem emlékszem.

Rosalía ránézett az aláírásra. A kereszt hiányzott.

Azt is megértette, miért hozta magával Octavio a férjét: meg akart szabadulni tőle, mielőtt megvédhetné Mercedest.

– Tomasa, szükségem van a kis kulcsra.

A konyhaajtóból Inés leoldotta a nyakáról a szalagot, és átnyújtotta a szakácsnőnek.

Rosalía felment az emeletre, kinyitotta a fiókot, és kivette a régi könyvet. Lent Baltasar elállta az útját.

– Ez a családhoz tartozik.

A mellkasához szorította a könyvet.

– Akkor hadd lássa a tulajdonosa.

Eusebio előrenyomult, az intéző pedig visszavonult.

Rosalía kinyitotta az asztalon heverő lapokat. Mercedes aláírásai voltak ott: mindegyiket ugyanaz a kereszt előzte meg.

Octavio hangosan felnevetett.

– Most akkor a szobalány szakértő?

– Nem – felelte Rosalía.

Remegett a keze, de az ujját a lapon tartotta.

– De én tudom, hogyan kell nézni.

Mercedes ismét megvizsgálta a dokumentumot.

– Azt akarom, hogy a közjegyző jöjjön.

– Nem kell jelenetet csinálni – mondta a fia.

Tomasa felemelte a hangját az ajtóban.

– Már hívtam, asszonyom.

A csend megtört. Damian elmosolyodott egy káromkodással, és a lányát kereste a szemével.

Aztán bejött Gábriel, csuromvizesen az esőtől. Egy mappát cipelt a hóna alatt.

Octavio megmerevedett.

–Megmondtam, hogy várj Guadalajarában.

Gabriel az anyjára nézett, majd Rosalíára.

– Túl sokáig vártam.

Megőrizte a Ramiróval folytatott levelezés másolatait, az előlegfizetésről szóló elismervényt és a Baltasar által küldött üzeneteket. Az egyikük tájékoztatta az új végrendeletről. Egy másik megerősítette, hogy megtalálták Damiánt.

Octavio Gabriel adósságának elengedését ahhoz a feltételhez kötötte, hogy hallgat az eladással kapcsolatban.

„Tudtad, hogy meg fogom tenni?” – kérdezte Mercedes.

Gábriel nem keresett kifogásokat.

– Igen, anya.

Lehunyta a szemét.

„Amikor apa rám kiabált, elbújtam” – folytatta.

Elcsuklott a hangja.

– Ma azon gondolkodtam, hogy visszamegyek rejtőzködni.

A mappát az anyja kezébe adta.

Damian megpróbálta elérni a konyhaajtót. Ines bentről felsikoltott. Rosalia olyan erővel állította meg, amilyet Damian soha nem látott benne; Eusebio és a többi munkás odarohant.

– Ne menj a közelébe többé! – mondta Rosalía.

Damian körülnézett. Ezúttal voltak szemtanúk, akik nem fordították el a tekintetüket.

A közjegyző a helyi hatóságok kíséretében érkezett, akiket értesítettek arról, hogy egy férfi erőszakkal megpróbál elrabolni egy lányt. Elválasztották Damiant a családjától, és begyűjtötték a dokumentumokat vizsgálat céljából.

Az áramszolgáltatás aznap délután semmit sem oldott meg. Octavio fenyegetései sem. A kétes aláírás, a nyugták és Gabriel nyilatkozata miatt a műveletet le kellett állítani, amíg a nyomozás folyamatban volt.

Mercedes Rosalíával maradt, amíg Inés ki nem jött a konyhából, és a lány át nem ölelhette.

A következő hetekben a hatóságok előtt álltak. Rosalía falujából származó bába tanúvallomást tett az általa kezelt sérülésekről. Tomasa és Eusebio elmesélték, mi történt az udvaron. Damián elvesztette a lehetőséget, hogy erőszakkal elvesse őket; Rosalía megindította a jogi eljárást, hogy elváljon tőle.

A levelekből kiderült Octavio megtévesztése. Ramiro követelte az előleget, és elállt a vásárlástól. Baltasart kirúgták, és neki kellett fedeznie a hiányzó pénzt.

Mercedes közjegyző előtt készítette el a végrendeletét, időt hagyva annak áttekintésére, és anélkül, hogy bárki is irányította volna a kezét.

Octavio nem volt jelen.

Gabriel később visszatért, hogy bocsánatot kérjen. Az anyja meghallgatta, de azt mondta neki, hogy lépéseket kell tennie a bizalmának visszaszerzése érdekében. Azzal kezdte, hogy benyújtotta a számláit, és más módot talált a tartozásának kifizetésére.

Augusztusban Mercedes összegyűjtötte a munkásokat az udvaron. Felhívta Rosalíát, és levette a kulcskarikát a derekáról.

– A birtok, amíg élek, az enyém marad.

Rosalía bólintott.

– És mától fogva te fogsz segíteni nekem a megvalósításában.

A fém nehezebb volt, mint gondoltam.

– Mi van, ha tévedek?

– Majd korrigáljuk.

Inés tapsolt. Tomasa megtörölte a szemét a kötényével.

Azon az estén Rosalía leltárt készített a kamrában. A kézírása még mindig egyenetlen volt, de most már minden szót el tudott olvasni, amit írt. Amikor végzett, aláírta a teljes nevét.

Aztán leült a folyosón a lányával és Mercedesszel. A kislány megkérte, hogy fésülje meg a nagymamája haját lefekvés előtt. Kivette a hajtűket, lesimította fehér haját, és az arcát a vállára hajtotta.