Leandro Serrano napokkal később érkezett meg.

Megvizsgálta a másolatokat, és megkérdezte, hogyan jutott hozzájuk a nő. Valeria elmagyarázta, hogyan férhetett hozzá a számlákhoz, és milyen rövidítéseket használt Esteban. A nyomozó már több tranzakciót is összehasonlított más dokumentumokkal.

A nagybátyja együttműködő volt, és megpróbálta csökkenteni a felelősségét.

„Amikor megtudta, hogy nyomozás folyik ellene, hirtelen eszébe jutott az egész igazság” – mondta Valeria.

Serrano megerősítette, hogy bírósági végzés érkezett az iratok felülvizsgálatára és az érintettek letartóztatására. Alcázart azután tartóztatták le, hogy olyan dokumentumokat találtak, amelyek alátámasztották a jegyzetfüzet egy részét.

A hír hallatán Valeria nem feledtette el, hogyan kell bezárni az ajtót, vagy hogyan kell nyugodtan aludni.

Chihuahuában is tanúskodnia kellett.

Gabriel megkérte a szomszédját, hogy vigyázzon a három lovára, és elkísérte Valeriát. Az út során elmesélte neki, miért volt ilyen sokáig bezárva a tanyájára.

Egyetlen figyelemelterelési pillanat egy lesből támadva társai halálához vezetett. Soha nem gondolta volna, mennyit változtak volna a dolgok, ha néhány másodperccel korábban a domb felé néz. Magát hibáztatta, hogy még mindig életben van, és szokásává tette a távolságtartást.

Valéria hallgatott.

–Folyamatosan másolgattam a beszámolókat, miközben abban reménykedtem, hogy tévedek a nagybátyámmal kapcsolatban.

Az útra nézett.

– Mindketten tudjuk, meddig maradhat megválaszolatlan egy kérdés.

Chihuahuában külön szobákat foglaltak el. Esteban Gabrielt kereste a fogadóban, hogy találkozót kérjen az unokahúgától.

–Megmondom neki, hogy eljött.
–Én vagyok a családja.
–Akkor meg fogja érteni, hogy az ő döntése.

Valeria visszautasította a látogatást. Nem utasította vissza, hogy a nagybátyja tanúskodjon előtte, és beismerje, amit tett.

A bírósági tárgyalás során az ügyvédek megkérdőjelezték az emlékeit, a jellemét és a távozásról szóló döntését. Válaszul nyíltan bemutatta a dokumentumokat.

Amikor megpróbáltak összekeverni két tranzakciót, a megfelelő nyugtákra mutatott.

– Ez a fizetés korábban történt.

Félretolta a papírokat, amiket az ügyvéd összekevert, és a nyugtát a megfelelő bejegyzés mellé helyezte. Aztán egy másik tranzakciót mutatott: egy állítólagos vásárlást, amelyre a tulajdonos már halála után került sor. A hivatalnok kérte, hogy ismételjék meg a nevet, és feljegyezte a magyarázatot. Valeria felismerte a nagybátyján azt a gesztust, amelyet akkor tett, amikor valaki hibát talált a könyvelésében. Esteban kinyitotta a száját, de ezúttal nem parancsolhatott rá, hogy maradjon csendben. Meg kellett várnia a kérdéseket és a válaszokat mindenki előtt.

Gabriel is a jelenlévők között volt. A nő röviden rápillantott, majd visszanézett az ügyvédre.

Aztán jött egy nyilatkozat egy anyakönyvi dolgozótól, aki részt vett a hamisításokban. Az események kilenc családot érintettek.

Valeria leengedte a kezét az asztalra.

Azt hittem, hogy 3 van.

Szünetben Gábriel odalépett.

„Ha hamarabb szólok…
” „Amit átadtál, lehetővé tette számunkra, hogy megtaláljuk a többit.”

Eltartott egy ideig, mire felemelte a fejét.

Amikor a tárgyalás folytatódott, kijavított egy dátumot, elmagyarázott egy másik rovatot, és folytatta. Nem változtathatott azon, hogy mennyire félt. Folytathatta a válaszadást.

Az eljárás hónapokig tartott. További kihallgatások és utazások, késve érkeztek a levelek, és voltak olyan napok, amikor Valeria nem volt hajlandó felbontani a borítékokat.

Visszatért a tanyára, mert vissza akart térni. Elkezdte könyvelni a kereskedőket, és beleegyezett, hogy ideiglenesen segít a falusi iskolában. Számtant tanított, a terméssel, a bérekkel és a vásárlásokkal kapcsolatos feladatok segítségével.

Gabriel felfedezte, hogy egy házat meg lehet tölteni levelekkel, hangokkal és aggodalmakkal anélkül, hogy veszélyes hellyé válna.

Egyik délután egy zsák leesett egy beszállító szekeréről, és Valeria a falnak esett hátra. Gabriel elhallgatott, és megvárta, míg Valeria rájön, hol van. Később megkérte, hogy sétáljon el a karámba. Brumát kefélték, amíg a többi ló evett. Valeria nem akart a félelemről beszélni, és Valeria beleegyezett. Miután visszatért, Valeria otthagyta a bőröndjét a szobájában, és nélküle ment ki a folyosóra. Gabriel észrevette, és folytatta a kávé felszolgálását.

Decemberben egy másik rokon jelent meg: Alonso Robles, apja testvére, aki már 15 éve Veracruzban élt.

Valeria fogadta őt a fogadóban, Gabriel kíséretében.

Alonso előhúzott egy levelet Rafaeltől, amelyet még a halála előtt írt. Apja szabálytalanságokra gyanakodott, és a segítségét kérte az üzleti ügyek felülvizsgálatában. Alonso elhalasztotta az utat.

– Azt hittem, hogy majd később jöhet.

Valeria elolvasta apja kézírását.

A meglepetés egyszerre fájt és könnyített meg rajta. Rafael megpróbálta megállítani. Segítséget hívott.

– El kellett volna jönnie – mondta.
– Igen.

Alonso átadta a levelet a nyomozónak, mielőtt keresni kezdte volna. Nem kérte tőle, hogy tekintse a távollétét megoldottnak.

Valeria nem ölelte meg.

– Vasárnap ebédelni is eljöhetsz.

Meg akartam ismerni a férfit, mielőtt eldöntöttem, mennyi teret adok neki.

A következő évben egyre több ítélet született. Alcázart csalásért ítélték el; Estebant is felelősségre vonták a bűncselekményben való részvételéért. A bíróság elrendelte a földtulajdoni okiratok felülvizsgálatát és az érintett ingatlanok visszaszolgáltatását. Minden egyes telek visszaszerzése további eljárásokat igényelt, de a családok most már egy bírósági ítélettel rendelkeztek, amely nekik kedvezett.

Valeria visszaszerezte az irányítást a megmaradt vagyona felett.

Alonso szállást ajánlott neki Veracruzban. Serrano ajánlott levelet írt, amivel munkát szerezhetett volna neki a városban. A választás most először többet jelentett, mint pusztán a következő kijárat megtalálását.

Egyik reggel Gabriel Brumával találta.