—Ugyanez a rendszer, amit több éttermük is használ.
Gábriel elmosolyodott.
–Pontosan. Mit csinálsz itt?
– Rodrigo Salgado felesége vagyok.
Az arckifejezése megváltozott.
– Maga a felesége?
– Amíg a válás véglegessé nem válik.
Kivettem a borítékot a táskámból.
– Azért jöttem, hogy átadjak egy közjegyző által hitelesített meghatalmazást, hogy a férjem közvetlenül Önnek adja el a részvényeit. Közvetítők nélkül, a nővérének szánt adományok nélkül, pontos pénzügyi információkkal.
Gábriel átnézte a dokumentumot.
– Ez nagyon különbözik attól, amit nekem elmagyaráztak.
– Tudom. Három dolgot is ellenőrizned kellene, mielőtt akár egyetlen fillért is befektetnél.
Megmutattam neki a cégem hivatalos közleményét.
Elmagyarázta, hogy a Rodrigo által benyújtott pénzügyi jelentést nem a mi szoftverünk generálta. A formátum és a logó hibás volt.
Aztán megmutattam neki a kölcsönszerződést.
—Mindkét étterem berendezései zálogjoggal vannak ellátva a cégemmel szemben fennálló tartozás fedezetéül. Minden tranzakciónak tiszteletben kell tartania ezt a megállapodást.
Gábriel figyelmesen olvasott.
Megkeményedett az arca.
– Rodrigo biztosított róla, hogy minden kötelezettségmentes.
– Azt is biztosította a húgát, hogy tud neki adni egy olyan céget, amelynek még mindig van tartozása.
Abban a pillanatban elkezdett üzeneteket fogadni a telefonja.
Ezeket az értesítéseket Valeria küldte.
Gábriel kinyitotta a fájlokat.
Jó pár perc telt el, mire újra rám nézett.
– Luna kisasszony, a csapatom le fogja állítani a tranzakciót. Nem tudunk vásárlásokat végrehajtani olyan pénzügyi információk felhasználásával, amelyeket nem ellenőriztek.
Eltette a mobiltelefonját.
– Van még valami, amit tudnom kellene. Rodrigo sürgős előleget kért tőlem. Azt mondta, hétfőig ki kell fizetnie egy hitelezőt.
Azonnal Doña Teresára gondoltam.
A háza.
A dokumentum, amit abban a hitben írt alá, hogy segít a fián.
– Az anyja a házát ajánlotta fel egy másik kölcsön fedezetéül – magyaráztam. – Nem értette, mit jelent az, amit aláír.
Gábriel egy pillanatra lehunyta a szemét.
– Akkor a helyzet még rosszabb, mint képzeltem.
Némák maradtunk.
Bent a teremben új pohárköszöntő hangzott fel.
Rodrigo hangja volt, büszke és harsány.
– Ma új fejezet kezdődik a családunk életében!
Gábriel az ajtó felé nézett.
– Szerintem be kellene mennünk.
Ahogy átvágtunk a folyosón, negyven ember fordította felénk a fejét.
Karla egy hatalmas, aranydíszekkel díszített fehér torta mellett ült.
Anyósom egy sarokban állt, és a kezében szorongatta a telefonját.
Rodrigo felemelt egy pohár pezsgőt.
Amikor meglátott minket együtt, eltűnt a mosolya az arcáról.
– Lucía! Végre megérkezett. Aranda úr, látom, már találkozott a feleségemmel.
– Igen – felelte Gabriel. – Ismertem őt korábban. Jól ismert üzletasszony a szektorunkban.
Csend terült szét az asztalon.
Rodrigo idegesen felkuncogott.
– Nos, van egy saját kis számítógépes vállalkozása…
– Sokkal nagyobb üzlet, mint gondolnád – vágott közbe Gabriel.
Karla letette a poharát.
– Folytathatjuk a bulit?
– Természetesen – válaszoltam –. Nem tervezek sokáig maradni.
Odaléptem Rodrigohoz.
– Hallottam, mit mondtál rólam.
Megmerevedett.
– Lucía, ez csak vicc volt.
– Az is vicc volt, hogy el fogod venni a lakásom felét?
Karla lesütötte a tekintetét.
– És mit szólnál egy adomány megszervezéséhez a húgodnak, miután beleegyeztél a közvetlen eladásba?
Rodrigo Gabrielre nézett.
– Aranda úr, biztosan félreértés történt…
De a telefonja rezegni kezdett.
Elolvasta az első e-mailt.
Aztán egy másik.
És még egy.
Az arcán lévő kifejezés zavartságból pánikba csapott át.
„Mit tettél?” – suttogta.
– Mit kellett volna tennem, mióta rájöttem a hazugságaidra?
Rodrigo megnyitott egy dokumentumot.
A cégem fizetési kérelme volt, amelyet a szerződés feltételeinek és a bejelentett szabálytalanságoknak megfelelően nyújtottak be.
Aztán jött a kommunikáció azokról a műveletekről, amelyeket nem engedélyeztem.
Végül elolvasta a válóperről szóló értesítést és a kapcsolódó vagyonjogi igényeket.
„Nem teheted ezt velem mindenki előtt!” – kiáltotta.
– Te választottad ezt a közönséget, Rodrigo.
Doña Teresa felemelte a fejét.
—Mi történik?
A férjem próbált válaszolni, de Gabriel közbelépett.
– Asszonyom, úgy döntöttem, hogy leállítom a vásárlást. Nem folytatjuk a tárgyalásokat olyan pénzügyi dokumentumok alapján, amelyek hitelességét nem bizonyították.
Károla felállt.
– De már minden el volt intézve! Rodrigo megígérte, hogy fogadja a társaságomat!
Gábriel hitetlenkedve nézett rá.
– A céged?
Aztán jött egy újabb meglepetés.
A vevő egyik tanácsadója az ellenőrzések során megtalálta egy Karla nevére bejegyzett és a művelethez kapcsolódó kereskedelmi cég dokumentumait.
Nem ez volt az a cég, ami vagyont termelt számára.
Voltak fennálló adókötelezettségei és pénzügyi kötelezettségei, amelyeket tisztázni kellett.
„Milyen társaság?” – kérdezte Karla zavartan.
Rodrigo hallgatott.
„Testvér, melyik társaság?” – ismételte meg.
– Ez csupán egy struktúra volt az eladás megkönnyítésére.
– Azt mondtad, hogy tiszta üzlet volt!
– Ne csinálj jelenetet!
Karla ököllel az asztalra csapott.
– Aláírattál velem dokumentumokat anélkül, hogy bármit is elmagyaráztál volna!
– Pénzt akartál keresni!
– Mert azt mondtad, hogy minden rendben van!
A vendégek suttogni kezdtek.
Figyeltem a vitát közbeszólás nélkül.
Addig az estig Karla élvezettel gúnyolta ki a munkámat és az állítólagos anyagi függőségemet.
Most jött rá, hogy a bátyja őt is kihasználta.
De a legrosszabb még csak ezután jött Rodrigo számára.
Doña Teresa lassan felkelt.
– Fiam, kérdeznem kell tőled valamit.
Felé fordult.
