Mariana halkan felnevetett.

– Ugyanezzel a dologgal?

–Szóval anyám kihasználja, szóval te fizetsz mindenért, szóval sosem védelek meg…

– Akkor te tökéletesen tudod, mi a probléma.

Alejandro kezdett idegeskedni.

–Ő az anyám. Mit akartál, mit tegyek? Összevessek vele egy felmosórongy miatt?

– Nem. Csak egyszer akartam, hogy elmondd: „A feleségem nem az alkalmazottad.”

– Túlzásba viszed.

Ez a két szó befejezte azt a keveset, ami megmaradt.

Mariana felvette a telefonját.

Alejandro előtt letiltotta a számlájához kapcsolt további kártyát.

Aztán lemondta az automatikus fizetést egy olyan szolgáltatásért, ami évek óta fedezte a számláját.

-Mit csinálsz?

— A számlák szétválasztása.

– Én vagyok a férjed!

– Pontosan ezért fáj annyira.

Alejandro megpróbálta kinyitni az ajtót.

– Menjünk innen.

Mariana kinyitotta a zárakat.

– Le lehet szállni.

Hitetlenkedve nézett rá.

– Itt fogsz hagyni engem?

– Vannak őrök, irodák és mobiltelefon-szolgáltatás. Rendelj taxit. Vagy hívd fel anyukádat. Kevesebb mint negyven percre van.

– Maga őrült.

Mariana most nézett rá először közvetlenül.

– Nem. Fáradt voltam.

Alejandro kiviharzott, még mindig a majonézt a kezében tartva.

– Meg fogod bánni!

– Talán. De ma nem.

Gyengéden megkopogtatta a teherautó tetejét.

– Nem jöhetsz csak úgy be a házba és rúghatsz ki!

– Nem fogok semmit csak úgy csinálni. Holnap beszélek egy ügyvéddel. A holmijaidat rendben visszakapod, és a különválásunk jogilag is megtörténik.

Alejandro kinyitotta a száját, de nem talált választ.

– És még valami – tette hozzá Mariana. – Ma este egyedül fogok aludni a lakásomban. Te pedig maradhatsz anyukádnál. Végül is már készített neked egy vödröt.

Marianna elkezdte.

A tükörben látta, hogy Alejandro előveszi a telefonját.

Öt másodperccel később az övé csörögni kezdett.

ALEJANDRO.

Elutasította a hívást.

Aztán egy másik név is felbukkant.

DOÑA TERESA.

Mariana is letette a telefont.

De mielőtt blokkolhattam volna, jött egy üzenet.

„Ne gondold, hogy itt vége lesz. A fiamnak joga van mindenhez, amit a házasságod óta vettél. És amikor megtudod, mit csinált Alejandro a pénzzel, amit tavaly kért tőled, megérted majd, kinek kell aggódnia.”

Mariana hirtelen megtorpant.

Újra elolvasta az üzenetet.

Az előző évben Alejandro száznyolcvanezer pesót kért tőle.

Elmondása szerint ezek az édesanyja sürgős orvosi tartozásának fedezésére szolgáltak.

Mariana soha egyetlen számlát sem látott.

Soha nem kérdeztem.

Akkoriban csak átutaltam a pénzt.

Megnyitotta a banki alkalmazást, és rákeresett a tranzakcióra.

Ott volt.

180 000 mexikói peso.

Transzfer Alejandro Ramírezhez.

Mariana egész nap először érezte, hogy remeg a keze.

Azonnal felhívta a bankját, majd Fernandát, egy ügyvéd barátját.

– Segítened kell ellenőriznem valamit.

-Mi történt?

Marianna mély levegőt vett.

–Szerintem a férjem nem csak arra használ, hogy kitakarítsam az anyja házát.

Csend volt a túloldalon.

– Mennyi pénzről beszélünk?

— Még nem tudom.

És pontosan ez volt a probléma.

Mert amikor Mariana elkezdte áttekinteni az elmúlt két év tranzakcióit, talált egy második átutalást is, amelyre nem emlékezett, hogy személyesen engedélyezte volna.

Aztán egy harmadik.

És mind ugyanoda vezettek.

Egy Alejandróval kapcsolatos beszámoló.

Mariana még mindig nem értette, mire gondolnak.

De egy órával később Fernanda talált egy dokumentumot, ami teljesen megváltoztatta a történetet.

– Mariana – mondta komoly hangon –, gyere be az irodámba.

– Mit találtál?

Fernandának néhány másodpercre volt szüksége a válaszhoz.

– Valami, amiről a férjed és az anyósod valószínűleg soha nem gondolta volna, hogy megtudod.

És mielőtt letette volna, hozzátette:

– Ne hívd még Alejandrót. Ha így néz ki, akkor a vödör és a felmosórongy a legkisebb gondod.

3. RÉSZ

Mariana nem sokkal este hat óra után érkezett Fernanda irodájába.

Már nem éreztem azt a hideg nyugalmat, amit a hulladékudvaron tapasztaltam.

Most félelmet éreztem.

Nem Alejandro miatt.

Szóval még mindig nem tudtam.

Fernanda nyitva hagyott számítógéppel várta.

„Először is mondj valamit” – kérdezte. „Felhatalmaztad valaha Alejandrót, hogy a jövedelemigazolásod alapján kölcsönt igényeljen?”

-Nem.

– Átadtad neki a bankszámlakivonataid másolatát?

Marianna gondolta.

– Igen. Két évvel ezelőtt. Autóhitelt akartunk igényelni, és több dokumentumot is kért tőlem.

Fernanda elfordította a képernyőt.

-Nézd meg ezt.

Személyi kölcsön igénylésről volt szó.

Felperes: Alejandro Ramírez.

Fizetőképességének igazolására Marianától származó dokumentumok és a címének megfelelő nyugták jelentek meg.

Nem a nevére vették fel a kölcsönt, de Alejandro a családi jövedelmet és a címet arra használta fel, hogy sokkal nagyobb gazdasági teherbíró képességet mutasson, mint amilyen valójában volt.

Több mint háromszázezer pesót kért.

-Szóval így?

– Olvass tovább.

A pénzt Alejandro számlájára utalták.

Két nappal később néhányan közülük elmentek egy kisvállalkozásba.

TR Integrated Services, SA de CV

– T és R – mormolta Mariana.

Teresa Ramírez.

Fernanda bólintott.

– A cég az anyósodhoz és Alejandro egyik unokatestvéréhez kapcsolódik.

Marianna mozdulatlan maradt.

Apránként a helyükre kerültek azok az emlékek, amelyek addig jelentéktelennek tűntek.

Doña Teresa állítólagos műtétje.

„Váratlan adósságok”.

Azok az alkalmak, amikor Alejandro pénzt kért tőle, biztosítva őt arról, hogy visszafizeti, ha bónuszt kap.

Az anyja konyhájának felújítása.

Az új hűtőszekrény.

A hirtelen felbukkanó hatalmas televízió.

Még egy Puerto Vallarta-i nyaralás is, amiről Doña Teresa azt állította, hogy egy barátja ajándékozta neki.