Röviddel ezután megérkezett az önkormányzati képviselő. Elena átadta neki a lepecsételt engedélyét, a fellebbezést és a nyilvántartásának egy rendezett másolatát.

„A meghallgatás a szertartás után lesz” – mondta. „Először is, vannak olyanok, akik napok óta dolgoznak, és enniük kell.”

9:10-kor megjelent a Los Encinosból érkező cikk.

A lovakat por borította. Amikor a tölgy és a hús illata elérte az első lovasokat, a beszélgetés elhalt.

Julián Perales, a csorda vezetője, leszállt a lováról a következő tábla előtt: „Elena Salgado Füstölőkupa. Salgado és Cárdenas, tulajdonosok.”

Az első fogást állva próbálta ki.

– Jövőre erre jövök vissza.

– Először azt fejezd be – felelte Elena. – Aztán majd jövőre beszélünk.

Majdnem három órán át szolgáltak ki 86 férfit. Pedro felügyelte a második tűzhelyet. Dani kávét hozott. Matilde koordinálta a tortillákat. Gabriel egyetlen rendelést sem adott a konyhában, és osztotta szét a tányérokat.

A piros teherautó délben érkezett meg.

Arturo Valdés Rogelio Peñával együtt szabadult ki. Mögöttük Ciro Duarte következett, aki arról volt ismert, hogy behajtotta az adósságokat és „meggyőzte” a problémás kereskedőket.

Arturo figyelte az evő cowboyokat, a mesquitefa alatt ülő családokat és a városi tisztviselőt.

– Látom, látványosságot csináltál ebből.

– Nyilvános gyűlést tartottam belőle. Azt kérted, hogy zárják be a vállalkozásomat. Magyarázd el, miért.

A tisztviselő megnyitotta a dossziét.

Arturo azzal érvelt, hogy az önkormányzati rendelet tiltja, hogy két azonos típusú létesítmény túl közel legyen egymáshoz egy állatszállítási útvonalon.

Elena felemelte az első lepedőt.

– A működési kérelmemet még az éttermük megnyitása előtt benyújtottam.

Aztán megmutatta a parancs másolatát.

– Ezt a szabályozást Federico Peña, társa, Rogelio testvére javasolta, miután a tervem, hogy itt telepedjek le, már keringett a századai között.

Rogelio tiltakozott.

– Ez semmit sem bizonyít.

– Így van. Ezért van több.

Elena kinyitotta a jegyzetfüzetet. Felolvasta a La Herradurába történő szállítás dátumát, a hús késését és a 48 órás záradékot. Gabriel az asztalra tette az eredeti számlákat.

„A hús későn érkezett” – mondta. „Én voltam a vevő. Elena visszautasította, mielőtt az embereim megbetegedtek volna.”

Hilario előrelépett.

–Megkaptam. Rogelio azt mondta, hogy biztonságban van, és hagyjam a raktárban.

Elena elővette Aurelio táviratát.

– Az unokatestvérem hozzáfért a leveleimhez, mielőtt megérkeztem. Később megkért, hogy fogadjam el Valdés társaságát. Megvan a postafiókom is, amely igazolja, hogy mikor küldték ezeket a leveleket, és egy másolatot a szarvasmarha-tenyésztők egyesülete őriz.

Arturo vállat vont.

— Családi problémák.

– Elmagyarázzák, hogyan szerzett tudomást egy olyan kereskedelmi útvonalról, amely akkor még nem volt nyilvános.

Elena nem vádolta tűzifa lopásával. Nem volt elég bizonyítéka.

„A készleteimet négy nappal a partraszállás előtt semmisítették meg. Nem tudom bizonyítani, hogy ki tört be. Amit viszont bizonyítani tudok, az az, hogy a szabotázs után a társa több üzletnek is azt mondta, hogy a képességek hiánya miatt fogok megbukni.”

Doña Matilde felemelte a hangját.

– Hallottam.

Két másik kereskedő is megerősítette ugyanezt.

Arturo Julián Peralesre nézett.

– Gondolom, nem akarnál belekeveredni egy helyi vitába.

Julian letette a villáját.

– 86 férfinak rendeltem ételt. Időben tálalták. Ennyit tudok mondani.

A kijelentés cáfolta az érvet, miszerint Elena nem rendelkezett megfelelő képességekkel.

A tisztviselő átnézte a lapokat.

—A panasz folytatódhat, de a megállapodásban és a kapcsolódó ellátási gyakorlatokban rejlő esetleges összeférhetetlenséget is meg kell vizsgálni.

Arturo megértette a folytatás árát.

– Visszavonom a panaszt.

– Írásban – mondta Elena.

– Ez nagyon igényes egy szakács számára.

– Én vagyok a tulajdonos.

Arturo aláírta. Elena elolvasta az összes sort, mielőtt eltette a dokumentumot.

Azon a délutánon Julián kifizette a szolgáltatást, és írásban jelezte szándékát, hogy a következő szezonban is visszatér. Azt is megígérte, hogy más szarvasmarhák tenyésztőinek is ajánlani fogja a füstölőt.

Miután mindenki elment, Gabriel letett egy dobozt, amiben a konyhai eszköz volt, az asztalra.

– A feled.

Elena nem nyúlt hozzá.

– Még nem vizsgáltuk felül a költségeket.

Gábriel mozdulatlan maradt.

—Igazad van.

– A fele-fele azt jelenti, hogy mindketten látjuk a számlákat.

Levette a dobozt.

– Tanulok.

Másnap minden fillért ellenőriztek együtt. Elenának ez majdnem annyira számított, mint maga a meghallgatás. Arturo pénzzel akarta irányítani. A nagybátyjai kirúgták, mert úgy gondolták, hogy egy nő nem boldogul. Gabriel beleegyezett, hogy helyreigazítják.

Három héttel később több ranch is átnézte a számláit Rogelióval, és hasonló késedelmeket tapasztaltak. Rogelió szerződéseket vesztett. Arturo még a tél beállta előtt bezárta a fogadóját.

Aurelio újabb levelet küldött Zacatecasból. Beismerte, hogy azért beszélt Valdés egyik alkalmazottjának a szarvasmarha-behajtásról, mert Elena nagybátyjai vereséget akartak szenvedni a visszatérésében, és úgy gondolta, hogy ez „megvédi a család nevét”.

Elena így válaszolt:

– A megbocsátás nem azt jelenti, hogy újra át kell adni a kulcsokat.

Megtartotta a levél másolatát, és soha többé nem dolgozott együtt.

Télen Elena és Gabriel kibővítették a konyhát. Pedro megtanulta felügyelet nélkül kezelni a füstöt. Danit felvették a könyvelés és a levelezés kezelésére. Matilde továbbra is szállította a lisztet.

Éjszaka Elena elkezdett egy másik jegyzetfüzetet.

Nem eladás volt.