Kinevették, amiért a hegyekbe lovagolt… Egészen addig, amíg rá nem talált az elveszett, megrakott szekerekre.

– Egész úton haboztam. De nem kevertem össze a félelmet a megadással.

Kényszerítette, hogy vezesse az alsó ösvényen. Előtte átkutatta a szekereket. Talált egy falóvat, egy gyerek palavessző ceruzát és egy csomót, amivel az apja lószerszámokat javított. Alatta ez volt vésve: TR

Amalia Quiñones naplóját egy hamis fenékben találták meg. Abban leírták, hogy a láz alábbhagyott, és Tomás megérkezett megmentőkkel, öszvérekkel és kötelekkel. A 18 telepes, köztük az összes gyerek, élve ereszkedett le egy déli útvonalon. Azt tervezték, hogy visszatérnek a holmijukért, de végül nem tették meg.

Amália leírta a hidegtől vacogó fiatal Tomást, aki a kötél alá lógó kézzel vitte az utolsó gyermeket az öszvérre. Ezek a sorok lehetővé tették Jacinta számára, hogy lássa apját a szegénység és a betegség előtt: igen, félt, de kitartó volt, amikor mások számítottak rá.

– Megmentetted őket, apa – suttogta Jacinta. – Egy hazugságban hittél meghalva.

Az első ülés alatt ideiglenes címeket, térképeket és szövetségi pecséteket talált: a négy család törvényesen megkapta a völgyet, mielőtt útra keltek. Amíg leszármazottaik éltek, Valdés nem nyilváníthatta üres földterületté. Ezért kellett 18 túlélőből 18 halottat csinálnia.

Nicanor bevallotta, hogy hat fegyveres várakozott odalent. Amikor elérte az útelágazást, megállt.

– Menj a szarvasösvényen. A Castañeda-patak mellett található. Egyenesen előre megyek, és azt mondom, hogy felszökött a domboldalra.

– Valdés meg fogja ölni.

„Engem is megöl, ha nélküled megyek vissza. Legalább így lesz valami más dolgom is, mint sírokat ásni.”

Jacinta megígérte, hogy tanúskodni fog arról, hogy a férfi megmentette az életét. Nicanor ellovagolt gesztenyebarna lován, vérző vállával, míg ő Canelával leereszkedett a szakadékokon keresztül. Soha többé nem látta élve.

Egy kanyarban Canela megcsúszott, és mellső patái veszélyesen lelógtak a pálya széléről. Jacinta elejtette a puskáját, megragadta a gyeplőt, és hátrált, amíg a kanca szilárd talajt nem talált. Aztán homlokát izzadt nyakához támasztotta.

– Én sem foglak itt hagyni. Együtt mentünk fel, és együtt is fogunk lejönni.

Ahogy leszállt az est, átkelt a patakon és megérkezett Martín tanyájára. Martín puskával jött elő, mert a szomszédok kutyái már percek óta ugattak. Leengedte a fegyvert, amikor felismerte, és elszaladt, amikor a lány térdre esett.

–Visszajött.

– És elhoztam az okot, amiért nem akarták, hogy bárki is visszajöjjön.

Martín átvette a dokumentumokat, mielőtt felsegítette volna. Aztán adott neki húslevest, száraz ruhát és egy takarót. Jacinta elmesélte, mi történt. Amikor Tomásról beszélt, elcsuklott a hangja, és Martín a sajátjába fogta a kezét.

– Az apja nem vallott kudarcot. Valdés hazugsága nem tudja megváltoztatni azokat az embereket, akiket megmentett.

– De ellopott 29 év békét.

– Akkor adjuk vissza őket mindenki előtt.

Az egyetlen, aki képes volt átnézni ezeket a tulajdoni lapokat, Julián Arriaga, egy szövetségi földfelügyelő volt, aki három nap múlva érkezett volna meg. Mielőtt bármi tervet is kidolgozhattak volna, a kutyák újra ugatni kezdtek. Eusebio Rivas lóháton bukkant fel a sötétben, őt csak izzadó lova követte.

Martin rászegezte a fegyvert, de a brigádvezető felemelte a kezét.

– Valdés megölte Nicanort az udvaron, amiért hagyta megszökni. Aztán megparancsolta a politikai főnöknek, hogy vádolja meg a gyilkossággal. Holnap 50 pesót ajánlanak fel érted, élve vagy halva.

„Ma reggel szó nélkül rálépett apám sírjára” – emlékezett vissza Jacinta.

– Húsz éve egy szót sem szóltam. Van egy feleségem és két lányom, és ma este megértettem, hogy az ő szolgálata sosem védte meg őket. Csak egy gyáva apát hagyott maguk után.

Eusebio elárulta, hogy Valdés tudott a földbirtokokról, és azt tervezte, hogy elégeti őket, mielőtt Arriaga megérkezik. Martín azt javasolta, hogy küldjenek egy táviratot Durangóból, de az nem ért volna el az állomásra. Jacinta megnézte a térképet, a bizonyítékokat és a két férfit, akik különböző okokból úgy döntöttek, hogy maradnak.

„Nem fogunk elmenekülni. San Jerónimóban rejtőzködve várunk. Amikor Arriaga megérkezik, átadom neki az iratokat ott a téren. Valdés vehet egy irodát, de egy egész várost nem tud megvásárolni.”

Eusébio elsápadt.

– A letartóztatási paranccsal megölik, mielőtt még átkelne az úton.

–Egész életemben láthatatlan voltam számukra. Mostantól ez a seb lesz a búvóhelyem.

A brigádvezető mély lélegzetet vett, és előhúzott egy vasdobozt, amit Valdés irodájából loptak el, a nyeregtáskáiból. Jacinta kinyitotta, és könyvelési könyveket, fizetési utalványokat és egy Tomás által tizenegy évvel korábban írt levelet talált benne. Elolvasta az első sort, és úgy érezte, eltűnik a lakás: az apja mindig is tudta, ki árulta el.

3. RÉSZ
A levélben az állt, hogy Tomás elfogadott 60 pesót, hogy gyógyszert vegyen Jacintának, de sosem nézte össze a tartozást a jóindulattal. Azzal vádolta Valdést, hogy hazudott neki a telepesekről, és azzal a figyelmeztetéssel zárta a levelet, hogy egy napon egy másik kéz lehozza majd az igazságot a hegyekből.

– Tudtam – mormolta Jacinta. – Hagyta magát megalázni, hogy engem ehessen.

– És Valdés azért tartotta meg a levelet, mert azt hitte, érinthetetlen – mondta Eusebio. – Az okiratok bizonyítják a lopást; ez azt mutatja, hogy tudott róla.