– Megerősíti az eladást… de azt is megerősíti, hogy fennálló tartozása volt.

Leopoldo hátradőlt a székében.

A teszt, aminek meg kellett volna mentenie a Mercedest, csak megerősítette az adósságot.

3. RÉSZ
Néhány másodpercig senki sem szólt semmit. Mercedes érezte, hogy a szobában minden tekintet rá szegeződik. Rafael néhány lépésnyire maradt, és nem próbálta szavakkal megmenteni. Megtanulta, hogy elkísérni nem jelenti azt, hogy átveszi a helyét.

A bíró megkérdezte, hogy van-e további bizonyítékuk.

Mercedes ellenőrizte apja számláit. Egyik sem egyezett a hiányzó egyenleggel.

– Még nem – mondta.

Leopoldo elkezdte tárolni a dokumentumait.

Aztán Doña Refugio felállt.

– Eusebio fizetett valamit a Valdivia családnak.

Mercedes megfordult.

– Mire emlékszel?

A nő összevonta a szemöldökét, miközben több mint 20 évnyi emlékei között kutatott.

–Ekkor betegedett meg Federico Valdivia. Eusebio eladott két borjút, és többször is utazott Zacatlánba. Azt mondta, hogy befejezi a földbirtok kifizetését.

Doña Amalia a mellkasára tette a kezét.

—Dr. Anselmo Barragán.

Rafael először megértette.

– A nagybátyámnak kezelésre volt szüksége, Santa Lucíának pedig pénzszűkében volt.

Amália bólintott.

– Eusebio még mindig tartozott az El Mirador egy részével. A bátyám beleegyezett, hogy közvetlenül ő fizesse az orvosi számlát, és ezt az összeget levonja az árból.

A bíró szünetet rendelt el, és engedélyezte nekik, hogy felkeressék az idős orvost. Don Anselmo egy órával később érkezett meg, botra támaszkodva és egy számviteli főkönyvet cipelve.

– A feleségem azt szokta mondani, hogy még a halottak nyugtáit is megtartottam – morgolódott.

Keresett egy dátumot, lapozgatott néhány oldalon, és egy sorra mutatott.

Celesztino hangosan felolvasott.

– „Eusebio Cháveztől kapva a Valdivia család nevében.”

Az összeg pontosan a hiányzó egyenleg volt.

Mateo megfogta Mercedes kezét.

A közjegyző folytatta.

—„Az El Mirador néven ismert földterület végleges rendezéséül alkalmazták.”

A szoba mozdulatlan volt.

Leopoldo felállt.

– A magánkönyv nem helyettesíti a nyilvános feljegyzést.

– Nem – felelte Mercedes –, de magyarázd el, hová tűnt a pénz, amiről azt mondod, hogy apám soha nem fizetett ki.

Amália is felkelt.

–Ott voltam. Eusebio az utolsó fillérig mindent kifizetett. Az El Miradort felszámolták.

A mormogás most először Mercedesnek kedvezett.

Celestino félretette Leopoldo által bemutatott váltót.

– Akkor van egy másik kérdés is: ha a tartozást kifizették, honnan származik ez a dokumentum?

A második tárgyalást két nappal később tartották. Ezúttal a tárgyalóterem tele volt olyan gazdálkodókkal, akik családnevüket az Agrocredits of the North műveletei során fedezték fel.

Egy bíróság által kirendelt írásszakértő összehasonlította a váltót Eusebio több hiteles aláírásával. Túlzottan egyforma vonalakat, azonos nyomást, valamint a vezetéknév és az aláírás közötti olyan kapcsolatot vett észre, amely az eredeti dokumentumokban nem szerepelt.

– Az aláírás utánzásra utaló jeleket mutat.

– Ez nem bizonyítja, hogy ki másolta – válaszolta Leopoldo ügyvédje.

Mateo hirtelen felkapta a fejét.

—A jegyzetfüzet.

Mercedes ránézett.

– Melyik jegyzetfüzet?

– Amikor megvertek, az egyik férfi elejtett valamit az istálló mellett. Elrejtettem néhány zsák alá, mert azt hittem, visszajönnek.

Egy polgármesteri tisztviselő elkísérte Mateót El Miradorba. Egy kis, a páratartalomtól eltorzult jegyzetfüzettel tértek vissza.

Az első néhány oldalon a tulajdonosok nevei, az adósságok összege és a dátumok szerepeltek. Továbbá jegyzetek voltak a hitelvásárlásokról és a Leopoldo tranzakcióival megegyező rövidítésekről.

És végül több kitépett oldal között háromszor is megpróbálták utánozni Eusebio Chávez aláírását.

Rafael lehunyta a szemét.

Amália mintha hirtelen megöregedne.

Leopoldo nem szólt semmit.

Celestino átnyújtotta a jegyzetfüzetet az ügynöknek.

—Ezt el kell küldeni az Ügyészségnek a hamisított szerződésekkel együtt.

Leopoldo ügyvédje kérte a tárgyalás elhalasztását, de már túl késő volt. A bíró elutasította az El Miradorral kapcsolatos keresetet, és elrendelte, hogy minden lehetséges hamisítást és csalást az ügyészséghez utaljanak.

Aztán felolvasta a határozatot.

– Az eredeti okirattal, a hitelesített aktával, Dr. Barragán cégbejegyzésével és Amalia Valdivia asszony vallomásával együtt elismerik, hogy az adásvétel teljes összege kifizetésre került. Az El Mirador Mercedes Chávez tulajdona, és a Chávez család öröklési jogait élvezi.

Mateo úgy fújta ki a levegőt, mintha mióta eltalálták, visszatartotta volna.

Mercedes nem sírt, amikor Leopoldóra nézett. Akkor sírt, amikor többen is felálltak tapsolni a piacról – ugyanazok közül, akik hetekkel korábban még azt suttogták, hogy egy gazdag ember kegyeiből él.

Nincsenek ajándékok.

Nyilvánosan helyreállítottak egy nevet, amelyet mások megpróbáltak beszennyezni.

Doña Amalia hivatalosan visszavonta Leopoldo adminisztratív hatásköreit, és az elmúlt évek összes tranzakcióját felülvizsgálatra bocsátotta. A kisbirtokosok felfedezték, hogy egyes adósságok jogosak voltak, de másokat felfújtak, hamisított engedélyekkel vásároltak, vagy ürügyként használtak fel arra, hogy nyomást gyakoroljanak rájuk az eladásra.

Leopoldo megállt Rafael előtt, mielőtt elindult volna.

– Ezt elkerülhetted volna.

– Igen – felelte Rafael –, elég lett volna, ha félrenézel.

–Mindent megtettem, hogy Szent Lucia egységes maradjon.

Amália hátulról szólt.

–Egy olyan tanya, amelynek házakat kell ellopnia, hogy egyben maradhasson, már eleve tönkrement.

Leopoldo búcsú nélkül távozott.

Kint, a téren Rafael utolérte Mercedest a szökőkútnál.

– Gratulálok, Tulajdonos Asszony!

Mosolygott.

– Mindig én voltam a tulajdonos.

Rafael lehajtotta a fejét, elfogadva a helyreigazítást.

– Most, hogy már nincs szükséged arra, hogy aktákat nézegessek, papokat üldözzek, vagy egy fél hegyláncon át keljek nyugtákért… folytathatom El Mirador látogatását?