Lucía Valentinával együtt elkezdte látogatni. Jacinto szobát bérelt Rosa közelében, és elfogadta a segítséget a gondozásának megszervezésében.
A teret áttervezték, megőrizve a jacaranda fát és padjait. Az új társadalmi támogatási kezdeményezések magukban foglalták a helyi lehetőségeket és az önkéntesek segítségét.
Alejandro évekig dolgozott a cége stabilizálásán. Már nem egy torony legfelső emeletén lakott.
Csütörtökönként azonban olyan találkozói voltak, amelyeket ritkán mondott le.
Egyik délután kenyérrel érkezett, és ott találta Jacintót, aki éppen Valentinát tanította vetni.
– Megjött a fiam – mondta az öreg.
Alejandro megállt.
Jacinto felnézett.
– Hacsak még mindig nem színlelsz.
Az üzletember megrázta a fejét, képtelen volt megszólalni.
Leült melléjük, és kinyitotta a kenyeres zacskót.
Ezúttal senki sem nézett a bejárat felé, arra várva, hogy valaki megjelenjen.
Mindenki ott volt.
