Azon az éjszakán Mateo nagyon magas lázat kapott a hidegtől. Alejandro felhívott egy magán gyermekorvost. Amíg a kisfiú delíriumban volt, magához ölelte, hogy ihasson vizet.

Mateo az arcát a karjához támasztotta.

Valami eltört Alejandróban.

Anélkül, hogy bármit is mondott volna Marianának, apasági tesztet kért.

Amit Alejandro nem tudott, az az volt, hogy nagynénje, Victoria Salgado, a csoport pénzügyi igazgatója évek óta fizetett Gustavónak, hogy tájékoztassa őt az unokaöccse körüli furcsa mozgásokról.

Amikor Victoria megtudta, hogy DNS-mintákat vettek, pánikba esett.

Hajnal előtt megkereste a tanulmányt feldolgozó technikust, és visszautasíthatatlan összeget ajánlott fel neki.

– Az eredménynek nulla százalékot kell mutatnia. Apasági bizonyítvány kizárva.

A férfi habozott.

– Ez egy tanulmány meghamisítása.

Viktória megmutatta az átutalást a telefonján.

– Akkor döntsd el, mennyit ér a lelkiismereted.

Órákkal később Alejandro kapott egy borítékot.

Biológiai apaság kizárva: 0%.

Berontott a szobába, ahol Mateo aludt.

– Pakold össze a holmidat.

Az eredményt az asztalra dobta.

– Egy gyereket használtál fel a manipulálásomhoz.

Mariana elolvasta a dokumentumot, és úgy érezte, mintha kiszívnák belőle a levegőt.

– Mateo a fiad.

– A teszt mást mutat.

– Nem voltam más férfival.

Alejandro felajánlotta, hogy fizet egy hónapig egy szállodai szobát, amíg Mateo felépül.

Ez végzett vele.

–Inkább élnék egy buszpályaudvaron, mint egy olyan ember teteje alatt, aki szélhámosnak tart.

Elkezdte pakolni a holmiját.

De aztán felébredtek benne a régi hallgatói ösztönei.

A vizsgálati szám nem egyezett meg a vonalkód alatt nyomtatott kóddal.

A lapról hiányzott a klinikán használt biztonsági dombornyomás is.

Mariana a fény felé tartotta a dokumentumot.

Hamisítvány volt.

Abban a pillanatban lépett be Don Ricardo Salgado, Alejandro apja.

Az öregember meglátta Mateót, és mozdulatlanul állt.

– Kinek a gyereke ez?

Mielőtt Mariana válaszolhatott volna, megjelent Don Eusebio.

– Don Ricardo, talán ez érdekelni fogja. Ma reggel láttam Doña Victoria autóját kint parkolni. Egy borítékkal a kezében lévő férfi odalépett hozzá, és mielőtt elment, beszélt vele.

Mariana az öregember kezébe adta a feltételezett eredményt.

– A fiad azt hiszi, hogy Mateo nem az övé. De valaki megint bizonyítékot gyártott, pontosan úgy, mint öt évvel ezelőtt.

Don Ricardo a padlóra csapott a botjával.

– Senki sem hagyja el ezt a házat.

Felhívta a személyi orvosát, és egy második vizsgálatot rendelt el egy független laboratóriumban. A mintákat mindenki szeme láttára vették le és lepecsételték.

Az eredmény másnap reggel nyolc órakor érkezett meg.

Don Ricardo felbontotta a borítékot.

Egyetlen számot olvasott fel.

Aztán bement Alejandro irodájába, és otthagyta előtte a dokumentumot.

Alejandro a papírra nézett… és minden szín kiment az arcából.

Mert az a szám nem csak azt árulta volna el, hogy ki Mateo.

Lerombolja a hazugságot, amelyre élete utolsó öt évét építette.

3. RÉSZ

99,99%-os apasági valószínűség.

Alejandro háromszor olvasta el az eredményt.

Aztán a könyökét az asztalra támasztotta, és eltakarta az arcát.

Mateo a fia volt.

A fiú, akit a háza bejáratánál remegve, szakadt cipőben és attól félve talált, hogy összepiszkolja a szőnyeget, a saját fia volt.

A nő, akit opportunistaként kezelt, börtönben szülte meg a fiát.

És most megint megvádolta.

– Menj oda hozzá! – parancsolta Don Ricardo. – De ezúttal ne te szólalj meg előbb. Figyelj!

Mariana Mateo ágya mellett volt, amikor Alejandro bejött.

– Apám csinált még egy próbát.

Maga mellett hagyta a dokumentumot.

– Tévedtem.

Mariana még csak meg sem ünnepelt.

Túl fáradtnak tűnt ahhoz, hogy megtegye.

– Mindent tudni akarok – mondta Alejandro –. Anélkül, hogy bármit is eltitkolnék.

Néhány másodpercbe telt.

– Akkor ülj le.

Öt évvel korábban Mariana belső ellenőrként dolgozott a Salgado Csoportnál. Az év végi zárás során több millió dolláros átutalásokat fedezett fel, amelyeket tanácsadói kifizetéseknek álcáztak.

Állítólag mindegyiken Alejandro elektronikus aláírása volt.

Mariana titokban nyomozott, és talált egy Brisa Inversiones nevű céget, amely a csoport szokásos számláiról utalt át pénzt.

Az a személy, akinek rajta kívül hozzáférése volt Alejandro jogosultságkezelő eszközéhez, Victoria Salgado volt.

A saját nagynénje.

– Mielőtt veled beszéltem volna, először vele akartam szembenézni – magyarázta Mariana. – Az én hibám volt.

Viktória már felkészült volt.

Megmutatott neki egy mappát tele hamisított dokumentumokkal, amelyek azt a látszatot keltették, mintha személyesen Alejandro irányította volna az elterelést.

Aztán két lehetőséget adott neki.

Ha Mariana jelenti a történteket, Victoria átadja a bizonyítékokat a hatóságoknak és a sajtónak.

Alejandrót letartóztatnák.

Ha Mariana bevallja, hogy engedély nélkül használta főnöke jelszavait, Victoria megsemmisíti az unokaöccsét érintő dokumentumokat, és hagyja, hogy az ügy vele végződjön.

„Miért fogadtad el?” – kérdezte Alejandro elcsukló hangon.

Mariana a tekintetét állta.

– Mert apádnak épp most volt szívrohama.

Don Ricardót kritikus állapotban szállították kórházba. Victoria pontosan tudta, hová kell csapnia.

Biztosította Marianát, hogy a botrány, Alejandro letartóztatása és a csoport esetleges összeomlása megölheti az öregembert.

Mariana fiatalon elvesztette az édesanyját. Nem volt apja. Alejandro és Don Ricardo kapcsolatának látványa mindig is azt jelentette számára, hogy valami olyasminek volt tanúja, amit még soha nem tapasztalt.

Így hát aláírta.

Bevallotta.

És börtönbe ment.

– Két héttel később tudtam meg, hogy terhes vagyok.