A közelben ülő Esteban hallgatta, ahogy Mateo kiválasztja a nevét, és hogy ültetett egy őszibarackfát, hogy lássa, ahogy felnő mellette.
Másnap elvitte a lányt, hogy megnézze azt a fát. Együtt megjavították a kis kerítést, ami védte.
„Mindig vigyázni fogunk rá?” – kérdezte Luz.
– Amíg csak tudjuk – felelte. – És ha nagy leszel, megtanítalak metszeni.
Alma látta, hogy porral a kezükben visszatérnek. Belépve megölelte Estebant, hálás volt, hogy ebben a házban a halottakra is emlékezhetnek anélkül, hogy félniük kellene az élők bántásától.
Los Sauces visszanyerte a termését. Ugyanígy visszanyerte a vacsora utáni beszélgetéseket, látogatásokat és a szerszámok tárolásáról folytatott kisebb vitákat is.
Egyik este Esteban Alma mellett ült, miközben Luz énekét hallgatták a házban.
„Csendet kerestél” – emlékezett vissza.
A kivilágított ablakra nézett.
– Igen. Jó, hogy itt voltál, hogy tönkretegyed a terveimet.
Alma a vállára hajtotta a fejét.
Belülről a lány hívta őket, hogy jöjjenek és hallgassák meg.
Esteban azonnal felkelt.
Ezúttal nem volt sürgős dolgom, mielőtt visszaköltöztem volna.
