Abban a pillanatban Sebastian megjelent az ajtóban, de nem lépte át a küszöböt. Átadott egy lezárt csomagot az ügyvédnek.
—A Monteverde archívum megőrizte Doña Elena által aláírt határmegállapodás másolatát. Ez tartalmaz egy közjegyző által hitelesített hivatkozást az eredeti végrendeletre, és megerősíti, hogy Los Laureles kizárólag Catalinára szállt.
Don Ramiro kétségbeesetten nézett rá.
–Egyetlen paranccsal véget vethetnék ennek a megaláztatásnak.
– Igen – felelte Sebastian. – Ezért nem fogom megtenni. A döntés az övé.
Az ügyvéd felbontotta a csomagot. A dokumentáció elegendő volt a lefoglalások felfüggesztéséhez, Don Ramiro eltávolításához az adminisztrációból és a teljes elszámoltatás kéréséhez.
Katalin felvette a tollat.
„Ha aláírod, tönkreteszed ezt a családot” – mondta az apja.
Állta a tekintetét.
– Nem. Akkor abbahagyom, hogy a hátamon cipeld.
Aláírta.
A zálogjogokat egy héttel később feloldották. Don Ramiro lemondott az adminisztrációról, hogy elkerülje a csalás miatti nyilvános tárgyalást. Lovakat, ékszereket és néhány személyes holmiját kellett eladnia, hogy visszafizesse a pénzt.
Catalina semmit sem fogadott el a nővéreitől. Jimena zenetanárként kezdett dolgozni. Rebeca eladta a festményeit, és önként visszaadta a nyaklánc értékét. Inés egy időre Catalinához költözött, és megtanulta kezelni a Los Laureles könyvelését.
Catalina első döntése tulajdonosként az volt, hogy elutazik a haciendába.
A hat család várta őt az istálló mellett.
„Senki sem fogja elveszíteni az otthonát azért, mert túlélte az aszályt” – jelentette be. „Az igazságtalan adósságokat elengedjük. Létrehozunk egy vészhelyzeti alapot, hogy a rossz termés soha többé ne váljon teherré.”
Doña Jacinta megölelte.
– Büszke lenne rá az anyukája.
Azon az estén Catalina visszatért egy fogadásra Monteverdébe. Egyedül lépett be. Mormolás kísérte, de már nem tudták elhallgattatni.
Sebastian a kandallónál várt. Nem ment oda hozzá. Megvárta, amíg Catalina úgy dönt, hogy odamegy.
„Nagyon türelmes volt” – mondta.
– Hősies módon.
Egy szakadt papírdarabot látott az ujjai között.
– Mi volt az?
– Apád szövetségesei felajánlották, hogy támogatják a földreformomat, ha nyilvánosan bejelentem, hogy soha többé nem látom őt.
– Ez a támogatás fontos volt.
– A reformról újra lehet tárgyalni. Nem vagyok hajlandó a kényelmes gyávaságot becsületnek nevezni.
Katalin kinyújtotta a kezét.
– Láttál engem, amikor apám úgy tett, mintha nem léteznék. És amikor hatalmában állt megvívni a harcomat, te az ajtóban álltál, és hagytad, hogy győzzek.
– Ez azt jelenti, hogy most már engem választhat?
– Ez azt jelenti, hogy meg kell fogalmaznod a kérdést.
Amióta ismerem, Sebastian most először tűnt bizonytalannak.
– Catalina de la Torre, hozzám jössz feleségül?
Öt hosszú másodpercet hagyott eltelni.
-Igen.
Sebastian kifújta a levegőt.
– Válaszolhatott volna korábban is.
–27 évet vártam, hogy rendesen bemutassanak. Öt másodperc irgalmasnak tűnik számomra.
A Los Laureles kápolnában házasodtak össze. Doña Jacinta végigsírta a szertartást. Don Tomás még jobban sírt, majd olyan energiával tagadta, hogy mindenki megnevettetett.
Sebestyén megtartotta az ígéretét, hogy soha nem kéri tőle, hogy kisebbítse magát a dicsőségéért. Catherine sem keverte össze a szerelmet az engedelmességgel. Együtt sikerült elfogadtatniuk egy reformot, amely védte a bérlőket aszály idején, és megtiltotta a vésztartalékok személyes kiadások fedezésére való felhasználását.
Egy évvel később, egy másik nagy fogadáson egy diplomata rámutatott Catherine-re, aki öntözőcsatornákról tárgyalt több adminisztrátorral.
– Ki az a hölgy?
Sebastian átment a szobán, megfogta a felesége kezét, és így válaszolt:
– Catalina de Alcázar, Monteverde hercegnője.
Mosolygott.
– Catalina de la Torre de Alcázar. És a Los Laureles az enyém.
Sebastian lehajtotta a fejét.
– A feleségem nagyon igényes a teljes prezentációkat illetően.
– Valaki megtanította nekem, hogy a nevemet megérdemli, hogy teljes egészében kiejtsék.
Hajnalban, miután az utolsó vendégek is elmentek, kimentek a teraszra. Az első fénysugár rávilágított a földekre, amelyeket Doña Elena a lánya számára védett.
-Ki vagy te most? – kérdezte Sebastian.
Catalina összefonta az ujjait az övével.
– Kérdezd meg holnap. Tervezem, hogy továbbra is utánajárok.
És együtt voltak tanúi egy új nap születésének egy olyan földön, egy szerelemnek és egy életnek, amely már nem a félelemhez, hanem mindkettőjük szabad választásához tartozott.
