A következő évben összeházasodtak, Remedios az első sorban ült. Magdalena megtartotta az iratait és a nevét a számlákon.
Azon az estén, amikor együtt léptek be a házába, Gabriel a tenyerébe helyezte a kulcsot.
Kinyitotta az ajtót.
Odabent új fa, kenyér és szappan illata terjengett.
Magdalenának most először nem kellett azon tűnődnie, hogy meddig tart valakinek a kedvessége, ahhoz, hogy tudja, meddig maradhat.
