– És most a 9-et akarod átvenni – erősködött a szomszéd.

– Tűnj el a házamból.

Valdés a félig kész hálószobákra nézett.

– Add el nekem a legelőt. Amikor elfogy a pénz, már túl késő lesz.

Elment, nyitva hagyva a kaput. Ramiro becsukta; szüksége volt néhány percre a tekintetek nélkül.

Ada utolérte.

– Ezért hozott ide minket? Hogy szülessen még egy gyereket?

A kérdés arra kényszerítette, hogy megforduljon.

„Azért hoztam őket ide, mert együtt voltak, és együtt akartak maradni. Senki sem veheti el egy másik ember helyét.”

Ada bólintott, de aznap este nyitva hagyta a hálószoba ajtaját, hogy hallja a lélegzetét.

A következő hetek apró, túl súlyos dolgokkal teltek. A ruhák sosem száradtak meg. Az ikrek reggelitől kezdve veszekedtek. Emilio kiöntötte a vödröt, amit az előbb cipelt, és mozdulatlanul állt, várva a becsapódást.

Ramiro kiment a folyosóra, vett néhány mély lélegzetet, hogy megnyugodjon, majd egy ronggyal tért vissza.

– Segíts itt nekem.

– Nem adod vissza?

Letérdelt a gyerek elé.

– Nem veszíted el a házadat azzal, hogy kidobod a vizet.

Azon a délutánon Emilio még tűzifát keresve is követte.

Minden gyerek talált magának helyet. Efraín megtanulta Ramiro mellett felügyelni a szarvasmarhákat, bár Ramiro ragaszkodott hozzá, hogy reggelizzen, mielőtt a karám közelébe menne. Mateo felfedezte, hogy két tehén kevesebbet eszik; szétválasztották őket, és miután az állatorvos megvizsgálta őket, felépültek.

Mateo lefegyverző türelemmel viseltetett a lovak iránt. Addig maradt a közelükben, anélkül, hogy húzta vagy büntette volna őket, amíg az állat elfogadta a jelenlétét. Canelo elkezdte keresni a kerítés mellett.

Flor megőrizte Delia lekvárreceptjeit és fűszernövénycsokrokat. Megmutatta Ramirónak, hogyan készítse el a tárolt őszibarackot; Ramiró gondoskodott a forró edényekről. Cora ábrákat rajzolt arról, hogyan kell elrendezni az ágyásokat és az ablakokat. Az ikrek kis táblákat vittek, és azon vitatkoztak, hogy ki dolgozott többet.

Pimienta Neli közelében aludt el. Hollín Bruno lábait választotta. Emilio úgy jelentette be a kutyák minden egyes helyváltoztatását, mintha városi hír lenne.

Ada rendet tett a kiadások között. Ramiro kora reggel kinyitotta a jegyzetfüzetét, és rájött, hogy a lány azt számolgatja, mennyibe kerül a testvérei eltartása.

– A számla az én felelősségem.

– Nos, a számításod hibás. Hozzáadod az ételt, amit már megvettél.

Kijavította a számot, de becsukta a jegyzetfüzetet.

– Holnap folytatjuk. Most pedig aludnod kell.

A falu tanítója segített nekik beiratkozni az iskolába. Amíg az idősebb gyerekek tanultak, egy fizetett szomszéd elkísérte Nelit. Szűkös volt a pénz, de Ramiro nem volt hajlandó elvenni Efraínt az iskolából, hogy megspórolja a költséget.

Amikor az ellenőrző csoport megérkezett, Pardo a hálótermeket elkészültnek és a szarvasmarhákat egészségesnek találta. A számlák továbbra is szűkösek voltak. Valdés panaszát vitte magával: azt állította, hogy Ramiro felszámolja a ranchot.

– Eladtam 7 állatot, hogy felújítsam a házat – magyarázta Ramiro –. A többi a termelést támogatja.

Lovakat is fogadott be a betöréshez. A Mendozák, akik el akarták vinni Nelit, felbéreltek valakit, hogy gondoskodjon kettőről. Mateo iskola után elkísérte a foglalkozásokat Ramiro felügyelete alatt. A legnehezebb lovag megtanult félni a hámtól, miután rosszul bántak vele; a fiú közelében újra eltűrte.

A Flor receptjei alapján elkészített üvegek is vevőre találtak. A haszon szerény, de valós volt.

– Jövő hónapban visszajövök – mondta Pardo.

– Maradjunk? – kérdezte Bruno.

– Egyelőre igen.

Ez az “egyelőre” minden párná alá került.

Valdés tovább beszélt a boltban, a bevásárlóközpontban, az iroda előtt. Azt mondta, hogy egy özvegyember nem tud egyedül lányokat nevelni, és hogy az árvák dolgoznak, hogy meg tudják fizetni az élelmüket.

Ramiro nem kiabált. Átadta az iskolai nyilvántartásokat, a nyugtákat és a gondozó beosztását. De Beto meghallotta a pletykákat, és azt mondta Corának, hogy ne ragaszkodjon hozzájuk: ezeket újra fogják szétosztani.

Abbahagyta a ház rajzolását.

Ramiro a rajzot gombóccá gyűrve találta meg. Nem próbálta meggyőzni arról, hogy semmi rossz nem történhet; megígérte neki, hogy nem fogja eltitkolni előle a nehézségeket. Aztán Betót kereste, aki Hollín nyakába kapaszkodott. A fiú nem akarta bántani a húgát. Biztos akart lenni benne, hogy amikor bekövetkezik a balszerencse, legalább nem éri őket váratlanul.

Aztán megjött a hó.

A 71. napon a szél elmosta az utat a tanyára. Ramiro kötelet feszített a ház és az istálló közé, hogy tájékozódjon. Élelmet tároltak és megvédték az állatokat, de egy régi gerenda nyikorogni kezdett a tető alatt.

Ramiro elment, hogy utat tegyen a szilárdabb részhez. Efraín követte; a bejárattól segített terelni a távozó szarvasmarhákat. Mateo a háznál várakozott, és a lovakat vigyázta, amelyeket egy másik istállóban helyeztek el.

Már csak 3 tehén maradt, amikor apró lépteket hallottak.

Neli követte őket ki a rosszul zárt ajtón, majd a kötelet követve a közeli istállóba.

Efraín felsikoltott. A gerenda eltört.

Ramiro elengedte a rudat és a lány felé rohant, miközben a tető szakadni kezdett.

3. RÉSZ
Ramiro utolérte Nelit, és a testével betakarta. Egy deszka a vállának csapódott; a gerenda az etetővályúra esett, olyan közel, hogy letépett egy darabot a kabátjából.

Néhány másodpercig csak a szelet hallotta.

– Efraín!