-Itt vagyok!

Neli kinyitotta a szemét a mellkasa alatt. Ramiro megvizsgálta az arcát, a kezét, a lábát. Fagyos volt, de sértetlen. Felemelte, betakargatta a kabátjába, és visszalépett a kijárat felé.

Az utolsó tehenek is kiszöktek a nyíláson, amit elhagyott. Efraín a védett végből számolta meg őket: még mindig 33 volt.

– Nem vesztettünk senkit – mondta remegve. – Még maradhatunk.

Ramiro megragadta a tarkójánál fogva, és homlokát a fiú homlokához közelítette.

– Először is mondd meg, ha megsérültél. Nézz rám. Fontosabb vagy bármelyik tehénnél.

Efraín megrázta a fejét. Aztán sírni kezdett, olyan szégyennel, hogy valami eltört Ramiro belsejében.

Visszatértek, követve a kötelet. Ada képtelen volt megszólalni, és üdvözölte Nelit. Flor száraz ruhákat hozott közelebb a kályha melegéhez; Cora egy takarót tartott a kezében. Az ikrek abbahagyták a kérdezősködést, amikor meglátták Ramiro véres kezét.

Mateo megerősítette, hogy Canelo és a lovak még biztonságban vannak. Pimienta addig szaglászott Neli után, amíg felismerte a takarók alatt. Hollín lefeküdt az ajtó elé, amelyet Ramiro személyesen biztosított.

Azon az estén Efraín bocsánatot akart kérni, amiért nem látta a lányt elmenni.

– Én voltam a felelősségteljes felnőtt – állította meg Ramiro. – Ellenőrzöm az ajtót, és megváltoztatjuk a kijutás módját. Nem foglak rávenni, hogy ezt is elviseld.

A vihar alatt éppen annyira fedték be a pajta nyílását, hogy megvédjék a még álló részt. Az igazi javításokra addig kellett várni, amíg az út megtisztul. Mire végre elállt a hó, 15 nap telt el az ellenőrzés esedékességéig.

A folyosóval kapcsolatban Valdéstől érkezett egy másik ajánlat a legelőre.

Ramiro megtartotta. Ezúttal azt akarta, hogy Pardo lássa, milyen érdek húzódik meg a vádak mögött.

Ada megnyitotta a számlákat: Salcedo előlegéből vásárolhattak anyagokat, egy olyan ügyféltől, aki egy 3 éves, idegenekkel ijedős lovat bízott rájuk. Azt akarta, hogy 12 éves lánya biztonságosan tudja kezelni. A munka lassan haladt, Ramiro és Mateo türelmének köszönhetően; ez az előleg fedezte azt, amit már elvégeztek.

„Elég fára” – mondta Ada. „Nem elég az összes munkadíj kifizetésére.”

– Akkor segítséget fogok kérni.

Úgy mondta ezt, mintha keserű orvosságot fogadna be. Addig összekeverte a felelősségvállalást azzal, hogy mindent egyedül csinál.

A Mendozák megerősítették Pardónak, hogy két lovuk épségben, egészségesen és sokkal nyugodtabban tért vissza. Cabrera kezeskedett a megvásárolt hét szarvasmarha minőségéért. Fia, aki ács volt, megvizsgálta az istállót, és beleegyezett, hogy fizetési terv alapján felügyeli a javításokat.

A többi szomszéd lekvárt vett és felvette a rendelést. Mrs. Ruiz a 14 éves lányával érkezett, akit érdekelt Delia receptjei. Flor elővette a jegyzetfüzetét, tiszta kézzel, komolyságával mosolyt csalt Ramiro arcára.

Senki sem adott át vagyonokat. Ehelyett voltak igazgatótanácsok, részmunkaidős állások és olyan emberek, akik hajlandóak voltak megosztani, amit láttak.

Miközben újjáépítették, Beto Ramirót kereste a kerítés mellett.

–Mondtam Corának, hogy szét fognak minket választani.

-Tudom.

– Amikor valami szép, később jobban fáj.

Ramiro letette a kalapácsot.

– Miután eltemettem a családomat, még a tányérokat is megtartottam. Állva ettem, hogy ne lássam az üres székeket. Azt gondoltam, mivel már senkit sem szeretek, semmit sem fogok elveszíteni.

A fiú várt.

–Tizenegy évet vesztettem, Beto. Nem akarom, hogy te is ugyanezt tedd.

Még mindig félsz?

–Minden nap. De most már van kivel leülnöm és ennem.

Beto elment bocsánatot kérni Corától. Délután a lány visszament ablakokat rajzolni.

Azon az estén Ramiro Delia portréját akasztotta az asztal fölé. Ada elmesélte neki, hogy az a nő otthagyja nekik az utolsó darab kenyeret, és azt mondja, hogy már evett. Ramiro közbeszólás nélkül hallgatta. Amikor a lány befejezte, tett egy újabb tortillát a tányérjára.

– Itt annyit beszélhetsz róla, amennyit csak akarsz.

Ada a ruhája ujjával törölgette a szemét. Addig attól félt, hogy egy másik otthon elfogadása elárulást jelentene vele szemben.

Ada a szemle előtti napon megtalálta a láthatási végzést a dokumentumok között. Csak a kijelölt személyzet és a család volt jogosult rá. Ezt megerősítették a bíróságon a gyerekek kihallgatásának megszervezésekor.

„Ha Valdés jön, akkor nem kell bejönnie” – mutatott rá.

Ramiro az ács jelentésére helyezte a dokumentumot.

Valdés a 90-es utcán jelent meg Pardo kocsija mögött. Tiszta kalapot viselt, és olyan magabiztossággal teli, mint aki úgy érzi, bárki otthonába meghívják.

– A gyerekek jóléte érdekében vagyok itt.

Ramiro megmutatta neki a rendelést.

– A látogatás zártkörű.

–Esteban ismer engem.

Pardo kiment a folyosóra.

– Én is tudok az ajánlatukról a földterületre. Már megkaptam a visszajelzésüket; ma beszélek a családdal.

– Végül semmit sem fognak kapni azért, mert támogatták ezt a szeszélyt.

Ada Ramiro mögött állt. Érezte, hogy a lány megragadja az ingét.

– Hector, menj el – ismételte Pardo.

A gazda elbúcsúzás nélkül távozott. Végül egy ajtó bezárult, hogy megvédje a gyerekeket.

Az ellenőrzés órákig tartott. Ellenőrizték a szobákat, az étkezést, a kiadásokat és a javításokat. Pardo összehasonlította a szerződéseket az ügyfelekkel, ellenőrizte, hogy a foglalkozások folytatódnak-e, és egyénileg beszélt a gyerekekkel. Az istállóban még voltak munkálatok, de a használatban lévő terület biztonságos volt, és a fennmaradó javításokat betervezték a költségvetésbe.

Aztán leült Ramiróval szemben.