– Mauricio mindig azt mondta, hogy ha egy kicsit is nyomás alá helyeznek, akkor bármit aláírsz, amit eléd tesz.

Órákkal később Mauricio felhívott.

A hangja már nem volt arrogáns.

– Szerelmem, gyere haza. Kezdjük újra.

– Tegnap pénz nélkül hagytál egy terminálnál.

„Dühös voltam. Most már tudom, mi történt a nagybátyáddal. Azok az emberek kihasználnak téged. Adj nekem egy meghatalmazást, hogy képviseljelek.”

– És közben megmented a szerződésedet?

Mauricio mély lélegzetet vett.

– Nem érted, hogyan működik egy ekkora vállalkozás.

– Ha nem értek semmit, miért kell az aláírásom?

Megváltoztatta a hangnemét.

– Férj és feleség vagyunk. Ez az örökség az enyém is.

Teresa megrázta a fejét. A házastársi vagyonjogi rendszer és a végrendelet kizárta ezeket a vagyontárgyakat a házastársi vagyonból.

– Nem, Mauricio – felelte Adriana. – Amit örököltem, az nem a tiéd.

Letette a telefont.

Délután megérkeztek az első ellenőrzési eredmények. A Suministros Nova nem rendelkezett a szükséges kapacitással. Az előleg kézhezvétele után azt tervezte, hogy a pénzt több cég között osztja szét, állítólagos tanácsadási, lízing- és szállítási szolgáltatásokért.

Az egyik Claudia egykori üzleti partneréhez kapcsolódott.

Egy másik, Federico egyik barátjának.

Egy e-mailből pedig az derült ki, hogy Mauricio személyesen ragaszkodott az előleg emeléséhez.

Este hét órakor Adriana visszatért a cég ideiglenes részlegére.

Az ajtó alatt egy borítékot talált.

Rafael még azelőtt megérkezett, hogy hozzáért volna.

Két fénykép volt benne: Mariana távozik a kórházból, ahol dolgozott, és Diego, a tizenhét éves fia, a középiskola előtt.

A hátulsó ezt mondta:

„Add fel, ami nem a tiéd, mielőtt a családod megfizetne a következményekért.”

Adriana félt.

De a félelem már nem késztette engedelmességre.

– Vigye az ügyészségre.

Másnap reggel Teresa újabb hírekkel érkezett.

Leticia vitatta a végrendeletet, azt állítva, hogy Ernesto mentális hanyatlásban szenved, és állítólagos orvosi igazolást mutatott be.

Rafael bejött az előzetes ellenőrzési jelentéssel.

—Ezt is megtaláltuk. Mauricio bónuszt kapott, amiért a hónap vége előtt lezárta a szerződést.

Adriana megnézte a fényképeket, a bizonyítványt és a férje e-mailjét.

Aztán rájött, hogy ez nem egy egyszerű harc az örökségért.

Ez egy olyan hálózat volt, amelyet hónapokig készítettek elő.

És a bizonyíték, ami elpusztíthatná őket, ott bukkant fel, ahol senki sem számított rá…

3. RÉSZ

A bizonyíték egy biztonsági másolatban volt, amelyet Ernesto a szokásos szervereken kívül tárolt.

A kora reggeli órákban valaki betört a projektben részt vevő cég irattárába, és ellopott három mappát: a megállapodás módosítását, az előlegfizetési számításokat és az engedélyezési naplót. A tolvajok pontosan tudták, mit kell keresniük.

Amit nem tudtak, az az volt, hogy Ernesto mindent digitalizálni rendelt el.

Amikor Rafael felnyitotta a háttámlát Adriana, Teresa és Gabriel előtt, egy függelék jelent meg, amely nem szerepelt a tanácsnak benyújtott változatban.

A dokumentum lehetővé tette a Constructora Vértice számára, hogy a Terminales Cárdenas előzetes engedélye nélkül, miután megkapta az előleget, lecserélje a beszállítóit.

Egy táblázatban több név mellett százalékok szerepeltek:

“M. Ortega”.

„C. Nájera”.

„F. Cárdenas”.

Adriana a férje kezdőbetűire nézett.

– Ez azt jelenti, hogy pénzt fogok kapni?

– Ez azt jelenti, hogy valaki egy százalékot írt a neve mellé – felelte Teresa. – Ahhoz, hogy hivatalosan is megvádolhassuk, be kell bizonyítanunk, mit tudott, és ki készítette a táblázatot.

A nyomozás gyorsan haladt.

Egy közlekedési kamera egy Federico egyik barátjának járművét észlelte az archívum közelében. A sofőr beismerte, hogy két férfit vitt el. Az egyikük a Constructora Vértice korábbi biztonsági őre volt. Otthonában a rendőrök megtalálták az ellopott dokumentumok egy részét és egy telefont, amelyen törölt üzenetek voltak.

Eközben a klinika, amely állítólag kiállította az Ernesto igazolását, azt válaszolta a bíróságnak, hogy az hamis. Az orvos, akinek az aláírása rajta volt, évek óta nem dolgozott abban a kórházban, és megerősítette, hogy soha nem kezelte Ernestót.

A legnehezebb csapás akkor érte, amikor a szakértők visszaszerezték a törölt fájlokat Claudia számítógépéről.

Voltak szerződéstervezetek, listák az előleget kapó cégekről, és beszélgetések Federicóval.

Az egyikben Klaudia ezt írta:

„A tanúsítvány problémája megoldódott. Szereztünk egy régi aláírást, amely hitelesnek tűnik.”

Egy másikban:

„Ha Mauriciónak sikerül rávennie Adrianát, hogy aláírjon egy meghatalmazást, akkor a probléma megszűnik.”

Adrianának újra kellett olvasnia azt a mondatot.

Mauricio nem próbálta visszahódítani.

Megpróbáltam visszaszerezni az irányítást.

Két nappal később egy hatalmas csokorral a kezében jelent meg az irodában.

Adriana beleegyezett, hogy csak egy kamerákkal felszerelt szobában és Teresa jelenlétében találkozik vele.

– Jól nézel ki – mondta Mauricio.

-Mit akarsz?

– A feleségemnek.

– Múlt héten pénz nélkül hagytad egy terminálnál.

– Hirtelen impulzus volt.

– Nem. Azt mondtad, ez segít majd megtanulnom engedelmeskedni neked.

Mauricio nagyot nyelt.

„A szerződés sok munkahelyet megmenthetne. Ha felmondják, sokan fognak fizetni.”

—Az ellenőrzés olyan vállalatokat talált, amelyek nem rendelkeztek valós kapacitással.

– Nem érted, hogyan működik az építőipar.

Adriana majdnem elmosolyodott.

– Szóval, ha ennyire képtelen vagyok, miért kell neked az erőm?

A nő felé hajolt.

– Mert Leticia és Federico mindent el fognak venni tőled. Hadd képviseljelek én.

-Nem.

– Még mindig házasok vagyunk.

– Ez nem jogosít fel az örökségemre.