– Elena, nem tudtam, hogy a Lightning ilyen eredményeket tud produkálni.

– Én sem. Azért kérdeztem.

Julian a kerítésre tette a kezét. Egy pillanatig szótlanul figyelte a bikát. Aztán a házra mutatott.

–Megvan a tőkém a ranch bővítésére. Összeállhatnánk.

– Nem társat keresek.

– Felajánlok neked egy lehetőséget.

Elena emlékezett arra a reggelre a lejárt számlákkal, a vödörről vödörre cipelt vízzel és Mariana esőbe helyezett edényeivel. Julián úgy beszélt, mintha a négy év, ami eltelt, valami apróság lenne, amit pénzzel fedezni lehetne.

„Ezt a lehetőséget nélküled építettük fel” – válaszolta.

Julian összeszorította a száját. A főnöke visszatért egy kérdéssel a szállítási határidőkről, és Mariana bevitte az irodába, hogy elmagyarázza nekik. Amikor kettesben maradtak, Julian előhúzott a zsebéből egy összehajtott példányt a régi leltárból.

– Mielőtt jöttem, ellenőriztem a papírokat – mondta. – Tudni akartam, hogy a bika a te nevedre van-e bejegyezve.

Elena érezte, hogy teste megfeszül.

– Mindketten aláírtuk őket.

-Tudom.

Kihajtogatta a lapot. Villám volt rajta, ugyanazzal a számmal azonosítva, mint ami a ranch feljegyzéseiben szerepelt. Julian sokáig bámulta a papírt.

– Amikor aláírtam, azt hittem, problémát hagyok veled – vallotta be. – És emlékszem, mit mondtam neked az udvaron.

Elena várt. Nem fog segíteni neki olyan kifejezést találni, ami enyhítené a zavarát.

– Kegyetlen voltam veled – mondta. – Elhagytam egy állatot is, amelyik tőlünk függött.

-Igen.

Julian összehajtotta a papírlapot. Úgy tűnt, hozzá akar tenni valamit, de végül eltette a leltárt, és bement az irodába. Ott megkérte Marianát, hogy írassa fel a várólistára. Soha többé nem ajánlott fel több pénzt, és nem is kérdezett partnerségről.

Amikor a teherautó elhajtott, Elena az utat bámulta. Mariana kijött a mappával a hóna alatt, és megállt mellette.

-Minden rendben?

– Igen. Azt hittem, ha itt látom, másképp fogok érezni.

— Mit érzel?

Elena végignézett a házon. Megtartották a régi ajtót, mert még mindig rendesen záródott; az új tető bírta az esőt. A karám közelében Beto egy munkással vitatkozott arról, hogy mi a legjobb módja egy zsanér javításának. Még minden mozgásban volt.

– Van mit elintéznünk, mielőtt sötétedik.

Az évek során Relámpago abbahagyta a tenyésztési programban való részvételt. Az állatorvos azt javasolta, hogy vonuljon nyugdíjba, Elena pedig egy kis karámot jelölt ki neki a ház közelében, árnyékkal és egy itatóvályúval a közelben. Utódai továbbra is a farm részei maradtak. Mariana ott nyitott egy helyet, hogy gondoskodjon a szomszédos tenyésztők állatairól, akik nem tudtak könnyen a városba utazni.

Egyik délután Elena meghívást kapott, hogy ossza meg tapasztalatait egy guanajuatoi tenyésztői találkozón. Letette az asztalra, és lement a legelőre. Villám egyenetlen tempóban közeledett, miközben Elena megtöltötte az itatóvályút.

– Meghívtak minket, hogy beszéljünk rólad – mondta neki.

Mariana, aki egy jegyzetfüzettel a kezében követte őket, hangosan felnevetett.

– Neked is el kell mondanod mindent, amit tettél.

Elena elzárta a vizet. Villám nyugodtan ivott, a kerítés mellett, amit a lányával annyiszor megjavítottak. A túloldalon az a ház állt, ahol egykor azt hitte, meg kell tanulnia egyedül élni. Most, amikor felnézett, látta Marianát, aki az udvaron várja, égve a villany, mire visszatérnek.