A szél megsimogatta az ősz haját, de ez a szél már nem a rideg országút fagyos lehelete volt. Ez a szél a tavasz melegét hozta, az újrakezdés ígéretét. Mert néha az embernek a legmélyebb szakadék szélére kell sodródnia ahhoz, hogy megtanulja értékelni a szilárd talajt; és néha el kell hagynia mindent, amit fontosnak hitt, hogy végre megtalálja azt, ami valóban felbecsülhetetlen: az emberséget.