–Évekkel Elena előtt találkoztam vele. Azt mondta, hogy a házassága hiba volt, hogy időre van szüksége, és hogy amikor minden véget ér, együtt leszünk.

– „Minden” – kérdezte Marcela.

Patricia összeszorította az állkapcsát.

– Nem tudtam, hogy meg akarja ölni a lányt.

Rodrigo egy lépést tett felé.

– De te írtad fel neki a cseppeket.

– Azt mondta, hogy vitaminok.

– Ön kardiológus. Látott egy lányt, akinek hajhullás, gyengeség és lábfájás jelentkezett. Látta, hogy az anya állapota rosszabbodott, miközben továbbra is pontosan azt szedte, amit Ön felírt.

Patrícia mozdulatlan maradt.

Marcela hangtalanul szólalt meg:

– Doktor úr, álljon fel!

Ugyanakkor az intenzív osztályon Ignacio eszméletlen maradt.

Az ügyészség által lefoglalt telefon azonban már tartalmazott törölt üzeneteket.

Az egyiket, amelyet egy automatikus másolatból fedeztünk fel, Ignacio küldte Patriciának három hónappal korábban:

„Először ő. Aztán a baba. Nem kell sietni. Természetesnek kell lennie.”

Volt egy másik is.

„Amint Elena aláírja a vagyonkezelői szerződés módosítását, felgyorsítjuk a folyamatot.”

És egy harmadik, sokkal régebbi, a patika tulajdonosának címezve:

„Ugyanazok a koncentrációk. Két különböző üveg. A kicsi, fél.”

Marcela felolvasta az üzeneteket a tisztifőorvos előtt.

A férfi úgy ült le, mintha elvették volna a lábaiból az erőt.

– Ez el fog süllyeszteni minket.

Rodrigo ránézett.

– Nem. Ami elsüllyesztette volna őket, az az elrejtése lett volna.

Aztán érkezett egy új jelentés.

A laboratórium összehasonlított egy Elenától származó hajmintát egy másik, másfél évvel korábbi kontrollvizsgálat során tárolt mintával.

A talliumszint ősi, ismétlődő és állandó volt.

Ez nem egy friss próbálkozás volt.

Nem egy hirtelen jött válság volt.

Valaki már néhány héttel az esküvője után mérgezte.

Marcela felnézett a jelentésből.

– Van még egy dolog.

Rodrigo érezte, hogy egyre hidegebb lesz a szobában.

-Melyik?

– Elena első férje a Chapala-tóba fulladt. Ignacio aznap vele volt.

Elenának, aki az ajtóban állt, sikerült meghallania ezt a mondatot.

És a sikolyától az egész folyosó elcsendesedett.

3. RÉSZ

Elena nem emlékezett rá, hogy megérkezett az irodába.

Csak a „Chapala” szóra emlékezett.

Első férje, Mauricio, két és fél évvel korábban halt meg egy hajókiránduláson, ahol több üzlettársával vett részt. Azt mondták, hogy a vízbe esett, miközben megpróbált egy kötelet rögzíteni. Ignacio hívta fel Elenát. Ő szervezte meg a temetést is, beszélt az alkalmazottakkal, rendezte a fennálló tartozásokat, és mellette maradt, amikor a nő már a telefont sem tudta felvenni.

Elena hónapokig azt hitte, hogy az életét neki köszönheti.

Később azt hitte, hogy tartozik neki a szeretettel.

Most már nem tudta, tartozik-e magyarázattal halott férjének.

„Miért ellenőrized ezt?” – kérdezte elcsukló hangon.

Marcela kinyitott egy másik mappát.

– Mert találtunk Ignacio üzeneteit három évvel ezelőttről, melyeket az egyik férfi küldött a hajón. Nem állítják kifejezetten, hogy gyilkosságot követett el. De arról beszélnek, hogy „megbizonyosodtak arról, hogy Mauricio nem tér vissza”, és „a dolgot a vízre bízták”.

Elena befogta a száját.

Rodrigo megfogta a karját, mielőtt összeesett.

– Még nem tudjuk, mi történt – mondta Marcela. – Nem fogok hazudni. Lehet, hogy van más magyarázat is. De kivizsgáljuk.

Camila megjelent a folyosón Tamara kíséretében, aki még mindig a mellkasához szorította a szürke nyulat.

-Anya.

Elena letérdelt és átölelte.

Amióta kórházba került, most először sírt anélkül, hogy megpróbálta volna visszatartani magát.

Nem a pénzért.

Nem a szállodák miatt.

Nem az akaraterő miatt.

Sírt, mert két éven át arra tanította a lányát, hogy bízzon egy olyan férfiban, aki talán már a kezdetektől fogva tönkretette a családját.

Ugyanazon az éjszakán az ügyészség házkutatást tartott Ignacio és Elena zapopani házában.

Recepteket, gyógyszertári befizetéseket, végrendelet másolatait, biztosítási kötvényeket és egy mappát találtak, amelyben hat butikhotel értékéről szóló nyomtatott számítások voltak, amelyeket Elena az apjától örökölt, és Mauricióval bővített.

Találtak egy előkészített, még aláírás nélküli dokumentumot is, amely Camila bizalmi szerződésének módosítására szolgált.

Ezzel a változtatással Ignacio két ingatlant is eladhatott volna, mielőtt a lány betöltené a 18. életévét.

A terv nem csak az volt, hogy várjunk.

Ez abból állt, hogy mindent megtartottak.

Ignacio eközben intenzív osztályon maradt.

A bevett adag hatalmas volt. A tallium már elkezdte hatni az idegeire, a szívére és az emésztőrendszerére, de a kezelés mindössze néhány órával a bevétel után megkezdődött.

Túlélte.

A negyedik napon ébredt fel.

Rodrigo éppen a monitorokat nézegette, amikor látta, hogy a lány kinyitotta a szemét.

Ignacio megpróbált mozdulni, de nem tudott.

Aztán meglátta a rendőrt az ajtóban ülni.

Felgyorsult a pulzusa.

– Ne próbálj még megszólalni – mondta Rodrigo. – Egy cső van a torkodban. Körülbelül egy óra múlva eltávolítjuk.

Ignacio rémülten nézett rá.

Rodrigo kissé előrehajolt.

– Talliummal mérgeztek meg. Annak az üvegnek a tartalmával, amit állítólag a feleségednek vettél.

A férfi szeme tágra nyílt.

–Elena él. Camila is. Patricia Roblest letartóztatták. A gyógyszertár zárva van. A közjegyző nyilatkozatot tett. A telefonját ellenőrizték.

Egy könnycsepp gördült ki Ignacio jobb szeméből.

Rodrigo nem tudta, hogy fájdalom, félelem vagy harag-e.

– A lány az egész üveg tartalmát a teájába öntötte – folytatta. – Ha nem tette volna, talán senki sem fedezett volna fel még semmit.