Ignác lehunyta a szemét.

Rodrigo megigazította a lepedőt és kiegyenesedett.

– A rendőrség azt mondja, jogod van hallgatni. Csak azért jöttem, hogy elmondjam, túl fogod élni.

Ignacio újra kinyitotta őket.

Egy pillanatra megkönnyebbültnek tűnt.

Rodrigo befejezte:

– És lesz ideje végighallgatni mindent, amit találnak.

Aztán elhagyta a fülkét.

Tamara kint várta a kávéjával.

„Sajnálsz engem?” – kérdezte a lány.

Rodrigo ivott egy kortyot.

– Orvos vagyok. Az a dolgom, hogy gondoskodjak a túlélésedről.

– Nem ezt kérdeztem.

Rodrigo kinézett az üvegen.

– Nem. Nem sajnálom őt.

A következő hetekben Elena és Camila állapota lassan javult.

A lány haja már nem hullott. A lábfájdalma enyhült. Visszanyerte az étvágyát, és újra futni kezdett a folyosókon, amíg Tamara meg nem tiltotta neki, mert majdnem felborított egy gyógyszeres kocsit.

Elena tovább tartott.

A szíve közel két évig szenvedett mérgezéstől. Megfigyelésre, rehabilitációra és kezelésre volt szüksége. De a feltételezett halálos betegség már nem tűnt halálosnak.

Egyik reggel bejött mosolyogva a kardiológus, aki Patriciát váltotta.

–Javul az ejekciós frakciója.

Elena gyanakodva nézett rá.

– Ez azt jelenti, hogy nem fogok meghalni?

Az orvos komoly arcot vágott.

–Ez azt jelenti, hogy senkinek sem lett volna szabad elhitetnie vele, hogy lejárati dátuma van.

Elena az ablak felé fordította az arcát, és halkan sírt.

Két évig búcsúzkodott. Videókat őrizgetett Camilának, „arra az esetre, ha anya egy napon már nem lenne itt”, és leveleket írt a ballagására, a tizenötödik születésnapjára és az egyetemre.

Ignacio olvasott néhányat ezek közül a levelek közül.

Még azt is mondtam neki, hogy „gyönyörű ötlet”.

Elena most már megértette, hogy miközben ő búcsúleveleket írt, a férfi az örökségeket számolgatta.

A jogi folyamat hónapokkal később kezdődött.

Patricia Robles elvesztette orvosi engedélyét, és vádat emeltek ellene emberölési kísérletben való részvétel, nyilvántartások meghamisítása és mérgező anyagok szándékos beadása miatt.

Nyilatkozatában azt állította, hogy Ignacio manipulálta őt.

Azt mondta, hogy először azt hitte, csak meggyengíteni akarja Elenát, hogy irányíthassa a cégeket. Később bevallotta, hogy tudta, hogy a terv megölheti őt.

Camilával kapcsolatban újra és újra megismételte:

– Ez volt az ő ötlete.

Az üzenetekből azonban kiderült, hogy azt kérdezte, mekkora adag lenne „elég ahhoz, hogy gyermekkori betegségnek tűnjön”.

A bíró nem hitte el, hogy a nő csak egy szemlélődő.

Ignacio ellen még súlyosabb vádak is felmerültek.

Elena és Camila mérgezése mellett az Ügyészség újraindította Mauricio halálának ügyében is a nyomozást.

Az egyik férfi, aki a hajón tartózkodott, védelmet kért, majd megváltoztatta a vallomását.

Elmesélte, hogy Mauricio vitatkozott Ignacióval a cég pénzügyi tranzakcióiról. Azt állította, hogy percekkel azelőtt, hogy a vízbe esett volna, Ignacio megütötte.

A tanú félelemből és pénzért hazudott.

Nem volt tökéletes bizonyíték, de olyan átutalások, üzenetek és ellentmondások kerültek elő, amelyek lehetővé tették a vádemelést.

A tárgyalás hosszú volt.

Elena számára minden meghallgatás olyan volt, mintha ugyanazt a napot élte volna át újra.

Néha dühösen távozott, máskor üres fejjel, képtelenül beindítani az autót.

Rodrigo elkísérni kezdte, miután egy délután a kórházban találta, amint egy rutinvizsgálatra várva majdnem egy órán át a padlót bámulja.

– Nem kell bebizonyítanod, hogy egyedül is meg tudod csinálni – mondta neki.

– Két évig nem hoztam önálló döntéseket – felelte Elena. – Ignacio választotta az ügyvédet, a közjegyzőt, az orvost, a befektetéseket, még akkor is, amikor Camilának a dadával kellett volna mennie.

Rodrigo leült mellé.

– Akkor kezdj valami aprósággal.

-Melyik?

– Válaszd ki, hol szeretnél kávét inni.

Elena váratlanul felnevetett.

Rodrigo most látta először nevetni.

Aztán jöttek a nagyobb döntések.

Elena eladta a házat Zapopanban.

Vett egy kisebb házat Tapalpában, fenyőfákkal körülvéve. Guadalajarában megtartott egy lakást iskolába, munkába és orvosi vizsgálatokra.

Rodrigo először azért ment el, hogy segítsen neki a mennyezet nedvesedésével. Aztán visszament néhány dobozért. Később Camila ragaszkodott hozzá, hogy „a nyúldoktor” láthassa a kék szobáját.

Egyik szombaton vacsorára maradt. Hónapokkal később szintén a vendégszobában töltötte az éjszakát.

Senki sem szólt semmit.

Amíg Camila egy reggel meg nem jelent, magával vonszolva szürke nyulát, és Rodrigo párnáján hagyva.

– Itt fog lakni.

-Mert?

– Mert magányosnak érzi magát lent.

– A nyúl mondta ezt neked?

– Nem. Tudom.

Rodrigo nem vitatkozott.

Egy évvel azután a nap után, amit a sürgősségi osztályon töltöttek, Elena először tért vissza Chapalába.

Camila kérte, hogy láthassa a tavat, ahol „apja, Mauricio emléke élt”.

Mindhárman elmentek. Elena virágokat hagyott a stég közelében.

„Több kérdést kellett volna feltennem” – mondta.

Rodrigo, aki mellette állt, így válaszolt:

– Azok az emberek, akik jók a megtévesztésben, azon dolgoznak, hogy a kérdések abszurdnak tűnjenek.

Elena ránézett.

– kérdezte Camila.

Néhány méterrel arrébb a lány leguggolt és halakat nézett.

– Camila nem kérdezett rá – mondta Rodrigo. – Camila érezte, hogy valami nincs rendben, és cselekedett.

Elena szomorúan elmosolyodott.

– Ez ijesztőbb.

– Őt is megmentette.

Májusban született meg az ítélet.

Ignaciót mérgezések és vagyon elleni bűncselekmények miatt ítélték el. Mauricio halálának tárgyalása külön utat követett, és évekkel később egy újabb ítélethez vezetett.

Patricia börtönbüntetést is kapott.