Sötétedés után tért vissza a haciendába.

Amália folytatta a munkát.

A kalapját egy széken hagyta.

—Taníts meg, hogyan kell átnézni a számlákat.

A nő ránézett.

— A kezdetektől fogva.

Addig dolgoztak együtt, amíg a gyertyák ki nem égtek.

Nem akkor csókolóztak. Még csak kezet sem fogtak.

De Amália azon az éjszakán kezdte megszeretni, amikor látta, hogy hibázik, kijavít egy számolást, és újra próbálkozik anélkül, hogy úgy tenne, mintha már tudná.

Urrutia válaszul elterjesztette a hírt, hogy Nicolás szerelmes egy kalandornőbe, és hajlandó elpusztítani apja nevét, hogy a kedvében járjon.

Mercedes egy látogatás során hallotta a vádat.

Letette a csészéjét a csészealjra.

– Robles kisasszony bizonyítékot talált arra, hogy 7 családot becsaptak.

A háziasszony megpróbált témát váltani.

A Mercedes nem engedte.

– Ha már a szégyenről beszélünk, akkor beszéljünk róla.

Aztán meghívta Jácintát a házába, és egy egész délutánon át hallgatta a történetet, amelyet senki sem akart hallani.

A nyomozás haladt, de Urrutia még mindig védekezett.

Kijelentette, hogy Don Ignacio jóváhagyta a változtatásokat, és hogy fia szándékában áll figyelmen kívül hagyni a régi megállapodásokat, mivel azok már nem felelnek meg neki.

Az ügyvéd figyelmeztette őket, hogy a gyanúnál többre van szükségük a válaszadáshoz.

Mercedes bement a szobájába, és egy dobozzal tért vissza.

Bent tartotta a férje magánlevelezését.

„Már nem tudtam újra kinyitni” – vallotta be.

Amália leült mellé.

Lassan átnézték a leveleket. Mercedes sírt, amikor egy évfordulóról szóló üzenetet talált; Amália várt, mielőtt folytatta volna.

Végül megjelent egy városi ügyvédhez intézett megkeresés, amely Ignacio halála előtt két évvel keltezett.

Olyan változtatások kivizsgálását kérte, amelyeket soha nem engedélyezett.

A válasz az eredeti dokumentumok összegyűjtését és a kifizetések rekonstruálását javasolta.

Találtak egy levelet is Amália apjától, egy sokkal régebbiet.

A lányáról beszélt.

„Jobb szeme van ezekhez a dolgokhoz, mint nekem. Ha egy nap nem tudok segíteni neki, ne kövesd el azt a hibát, hogy azt hiszed, kevesebbet tud, mert halkan beszél.”

Amália felismerte a betűk dőlését.

A szája elé kapta a kezét.

Évekig azt gondolta, hogy az apja csak türelmes segítőtársnak tekinti.

Mercedes átnyújtott neki egy zsebkendőt.

– Tudta, hogy ki vagy.

Miklós ezután felolvasta a levelet.

Ekkor értette meg, kire vonatkoztak apja utolsó szavai.

Azt is megértette, mennyi időt pazaroltak arra, hogy csak azok között keresték a válaszokat, akik megszokták, hogy az asztalfőn üljenek.

Urrutia felajánlotta, hogy visszafizeti a pénzt, ha visszavonják a követelést, és titokban tartják az ügyet.

Miklós elutasította a megállapodást.

– A családok megkapják, ami jár nekik, és le lesz írva, hogy miért.

Az eljárás januárban kezdődött.

Az ügyvéd bemutatta a terveket, szerződéseket, számlákat és kimutatásokat. Amalia elmagyarázta, hogyan hasonlította össze a dokumentumokat, és hogyan különítette el gondosan az ellenőrzött és a még vizsgálandó dokumentumokat.

Urrutia a hibákat a földmérőnek tulajdonította, aki évekkel korábban meghalt.

Aztán megkérték, hogy magyarázza el, milyen bevételre tett szert a cége az elmúlt 13 évben.

Válaszai megszűntek pontosak lenni.

A megoldás nem aznap reggel érkezett. További felülvizsgálatok, vitatott beszámolók és hetekig tartó várakozás következett.

Végül a bíróság elrendelte a határvonalak kijavítását és a jogtalanul beszedett összegek visszafizetését. Urrutia pénzének visszaszerzése hosszabb időt vett igénybe.

Miklós a hagyatékból származó források felhasználásával előleget fizetett a családoknak.

Terézia a következő ültetés előtt megkapta a kártérítését.

Jacinta megszerezte a dokumentum másolatát, amely elismerte férje jegyzeteinek értékét.

A mellkasához szorította.

– Felolvasom neki – mondta.

Senki sem kérdezte tőle, hogy hová.

Tavasszal Amália befejezte az áttekintést, és elkezdte összepakolni a holmiját.

Nicholas rajtakapta, hogy becsukja az aktatáskát.

– Szeretnék önnek egy állandó állást felajánlani.

Letett az asztalra egy szerződést: egyértelmű funkciók, fizetés, hozzáférés a dokumentumokhoz és a szabálytalanságok bejelentésének szabadsága.

Amália megkönnyebbülést érzett, amitől megnedvesedett a szeme.

Aztán Nicholas még valamit hagyott a szerződés mellett.

Egy kis virág a kertből.

– Ez nem része az ajánlatnak.

Mosolygott.

– Hála istennek, az elég gyenge fizetés lenne.

Idegesen nevetett.

– Szeretném meglátogatni a nagybátyjánál.

Amália megsimogatta a szirmot.

– Számlákról beszélni?

– Valószínűleg néha délután.

Gyengéden nézett rá.

– Eljöhetsz.

Az udvarlás hónapokig tartott. Veszekedtek a kiadásokról, sétálgattak a mezőkön, és megtanultak együtt pihenni anélkül, hogy minden egyes csendet kitöltöttek volna.

Amikor Miklós megkérte a kezét, Amália igent mondott.

Aztán az íróasztalra mutatott.

– Folytatom a munkát.

– Tudom.

Az aratás befejezése után összeházasodtak.

Rafael elkísérte az oltárhoz. Mercedes könnyek között üdvözölte, a vendégek között pedig ott volt az a hét család is, akik visszaszerezték földjeiket.

Napokkal később Amália kinyitotta az új könyvelési könyvet.

Az első oldalon a teljes neve szerepelt, valamint az elvégzett munkája.

Bent megtalálta apja régi levelét, tiszta papírlapok között védve.

Miklós az ajtóban állt.

– Azt hittem, a közelemben kell maradnom.

Amália végigfuttatta ujjait azon a szeretett levélen.

Aztán fogta a tollat ​​és aláírta.

Ezúttal senki sem kérte meg, hogy adja át a helyét, hogy egy férfi beszélhessen.