A következő hetekben a bulikon kívül ismerkedtek meg. Süteményeket ettek Natalia órái után és filmekről vitatkoztak. Natalia megtanulta, hogy ne segítsen neki anélkül, hogy megkérdezné; Natalia pedig megtanulta, hogy a drága ajándékok nem helyettesítik azt, hogy meghallgatja őt.

Amikor Natáliának nehéz vizsgája volt, Emiliano egy délutánt azzal töltött, hogy kérdéseket tett fel neki a jegyzeteiről.

Amikor frusztráltan távozott a rehabilitációról, a nő nem követelt tőle optimizmust.

Beatriz könnyebben kezdett lélegezni.

Amíg Renata meg nem jelent a Villaseñorok nappalijában egy borítékkal.

Don Alonso beengedte.

– Van egy gyereked – mondta Emilianónak.

A fiú neve Diego volt, és két és fél éves volt.

Renata bemutatott egy állítólagos Spanyolországban elvégzett apasági teszt eredményét. A teszt időpontja egybeeshet a kapcsolatuk végével.

Emiliano félelmet, hitetlenkedést és örömöt érzett, amit szégyellt ilyen hamar érezni.

– Soha nem adtam mintát ehhez a tanulmányhoz.

Renata azt állította, hogy az orvosi kezelés során tartósított anyagot használták fel. A férfit ez nem győzte meg, és kérte, hogy ismételjék meg a tesztet egy független laboratóriumban.

Don Alonso viszont már a gyermek fényképeit nézegette.

– Gondolnunk kell a családra.

Emiliano felemelte a fejét.

–A gyerekért való felelősségvállalás nem jelenti azt, hogy vissza kell menni hozzá.

Az apja azonban megengedte Renatának és Diegónak, hogy ideiglenesen a házban maradjanak.

A fiú egy sárga játékautót ölelve érkezett.

Emiliano időt töltött vele, amíg a tesztet szervezték. Meséket olvasott neki és segített tornyokat építeni. Diego nevetett, amikor a szék egyik kereke véletlenül felborított egy kockát.

A szeretet megelőzte a bizonyosságot.

Natalia egy délután meglátta, amint a szőnyegen ül Emiliano mellett.

A kép fájt neki, de nem hibáztatta a kisfiút.

„Ha ő a fiad, van itt hely arra, hogy szeresd őt” – mondta neki később.

Renata megértette, hogy a gyerek nem lesz elég ahhoz, hogy elválassza őket.

Beatrizt kereste a vasalószobában.

–Mondd meg a lányodnak, hogy ne avatkozzon bele a családom dolgaiba.

– Beszélj Emilianóval.

– Hozzád beszélek.

Beatriz kikapcsolta a vasalót.

Renáta közeledett.

– Kár lenne elveszíteni ezt a munkát a te korodban.

Beatriz a tekintetét állta, bár remegett a keze.

– Tűnj innen.

Napokkal később Emiliano anyjának több ékszere is eltűnt.

Renata volt az, aki riasztotta a szobát. Azt is javasolta, hogy nézzék meg azt a szobát, ahol Beatriz a holmiját tartotta, amikor későig maradt.

Egy smaragd gyűrűt találtak a táskájában.

Don Alonso úgy tartotta, mintha forrón égne.

– Ennyi év után…

– Nem én tettem oda.

– Szedd össze a holmidat.

Beatriz a férfira nézett, akinek húsz éven át kávét főzött. Sem pénzt, sem kegyelmet nem kért tőle.

– Nézz rám, amikor elmondom.

Nem emelte fel a fejét.

– Nem vagyok tolvaj.

Mielőtt Emiliano visszatért a találkozóról, elbúcsúzott tőle.

Natalia üdvözölte édesanyját otthon. Röviddel ezután Beatriz mellkasi fájdalmat és légzési nehézségeket kezdett tapasztalni. Natalia mentőt hívott.

Amikor Emiliano megérkezett a kórházba, a sürgősségi osztály előtt találta.

– Most nem tudok gondoskodni rólad – mondta könnyek között.

Mellette maradt, magyarázatot nem követelve.

Beatriz szívrohamot kapott. Kezelésre és műtétre lesz szüksége.

Azon az estén Emiliano felhívta az ügyvédje által ajánlott nyomozót. Kérte a rablás felülvizsgálatát, az apasági jegyzőkönyv ellenőrzését és a bukásával kapcsolatos iratok visszaszerzését.

Nem fogadnék el semmilyen más, előítéleteken alapuló magyarázatot.

A legutóbbi kamerák azt mutatták, ahogy Renata belép Beatriz szobájába az ékszeres táskával.

A spanyol laboratórium megerősítette, hogy a bemutatott dokumentum nem felel meg egyik jelentésének sem.

És a lakásbiztosításhoz őrzött akták között felbukkant egy biztonsági másolat, amelyet senki sem vizsgált meg teljesen.

A nyomozó felhívta Emilianót.

– Megtaláltuk a lépcső felvételét.

3. rész

Don Alonso a fia előtt ülve nézte a videót.

A képnek nem volt hangja, de tisztán látszott. Renata Emilianoval vitatkozott a lépcsőfordulónál. A férfi megfordult, hogy távozzon. Renata előrelépett és meglökte.

Don Alonso a kezébe kapta az arcát.

Három éven át fizette a kezeléseket, vásárolt felszerelést és rámpákat épített. Fáradhatatlan apának tartotta magát.

És ugyanezekben az években arra kényszerítette a fiát, hogy otthon védje meg az igazságot.

-Bocsáss meg.

Emiliano hagyta, hogy a videó véget érjen.

– A kórházból mondtam.

– Azt hittem, hogy…

– Tudom, mire gondoltál.

Az apja hallgatott.

Nem volt olyan szó, ami ezt kisebbíthette volna.

A nyomozó átadta a felvételeket a hatóságoknak. A független elemzés kizárta Emiliano apaságát, és egy újabb hazugságra derített fényt.

Diego nem Renata fia volt.

Az édesanyja szezonálisan dolgozott idősek gondozásában. Renata azzal a felajánlással közeledett hozzá, hogy fizet neki a gyerek gondozásáért, amíg ő dolgozik, majd később fenyegetésekkel és pénzzel próbálta távol tartani.

A telefonján tárolt üzenetek alátámasztották az állítását.

Emiliano Diego karjaiban aludt, miközben hallotta a hírt.

Fájt neki, hogy hirtelen elveszítette a jövőt, amelyről már álmodni kezdett. Mégis, amikor a gyerek felébredt, és az anyját kérdezte, az anyja nem beszélt neki árulásokról.

– Meg fogjuk találni őt.

A hatóságok megszervezték az újraegyesülést és a védelmi intézkedéseket. Emiliano ügyvédjén keresztül támogatást ajánlott fel, anélkül, hogy követelte volna, hogy megtartsa a helyét az életükben.

Amikor Diego meglátta az anyját, odaszaladt hozzá.