Damian a mellkasán aludta Guillermót. A fiú egyik kezével a szakállát szorította. Magdalena odahúzott egy padot és leült melléjük.

Hónapokig kerülte ezt a kérdést. Most már feltehette anélkül, hogy úgy érezné, magyarázatot követel attól, aki életben tartotta.

– Azon az estén, amikor Clara megbetegedett, azt mondtad, hogy hajnalig vártál. Kinek nem tudtál segíteni?

Damian a polcon pihenő kis lóra nézett. Olyan sokáig várt a válasszal, hogy a lány majdnem elment.

– A feleségem neve Rosa volt. Két fiunk volt, Julián és Esteban.

Magdaléna mozdulatlan maradt.

– Régebben északabbra laktunk. Egy betegség érte a tábort, aztán havazott. Azt hittem, egyedül is el tudok róluk gondoskodni. Amikor úgy döntöttem, hogy segítséget kérek, már nem volt más út.

A baba megmozdult a karjában. Damian lehalkította a hangját.

– Együtt temettem el őket. Aztán eladtam, ami maradt, és idejöttem. A ló Estebané volt. Tíz évig nálam volt.

Magdalena ránézett a játékra. Clara bedugta a takaró alá, szárat tett rá, és beszélt hozzá, amikor azt hitte, senki sem figyel rá.

– Miért hagytad ezt nálunk?

–Láttam, hogy tűzifát aprítottál. Nem tudtad felemelni a fejszét, de azért felemelted. Aztán meghallottam a gyerekeket. Vártam, hogy valamelyikük nevetni kezdjen.

Damian nagyot nyelt.

– Azt hittem, a lóval nem játszottak túl régóta.

Egy könnycsepp gördült le a sebhelye oldalán. Nem próbálta letörölni.

Magdalena a kezére tette a kezét.

–Nem kell abbahagynod a hiányukat ahhoz, hogy itt maradj.

Damian lehajtotta a fejét. Magdalena a homlokához emelte a homlokát, és így is maradtak, amíg William fel nem sóhajtott álmában. Megcsókolta az arcát. Aztán ránézett, és lassan, anélkül, hogy megköszönte volna, megcsókolta a száján.

Amikor eltávolodtak, Tomás a tűz mellett állt. Hallotta a neveket.

– Csinálhatunk helyet neked – mondta.

Elias fényképe még mindig a láda felett lógott. A fiú a mellette lévő helyre mutatott.

Damian kinyitotta a száját, de nem tudott válaszolni. Bólintott. Tomas visszament a sakkhoz, és tiltakozás nélkül hagyta, hogy Sara nyerjen.

Másnap az öszvérhajcsár elővett egy sarkainál összehajtott kis fényképet a nyeregtáskáiból. Magdalena megtisztította egy régi keret üvegét. Rosát és gyermekeit odatették, Elias mellé, anélkül, hogy letakarták volna.

Az élet nem vált könnyűvé. Rossz termés volt, pénz miatti viták, és olyan időszakok is voltak, amikor Damian térde alig engedte, hogy lovagoljon. De amikor nehézség merült fel, Magdalenának már nem kellett titkolnia, amíg ki nem találta, hogyan oldja meg egyedül.

Sokkal később Samuel az étel miatt fog emlékezni arra a télre. Nem a viharok vagy az új ház miatt, hanem valami miatt, amit vacsora közben látott.

Az anyja felszolgálta a fogásokat, és szokása szerint alig hagyott húslevest. Damian észrevette. Anélkül, hogy félbeszakította volna a gyerekek beszélgetését, fogta a merőkanalat, és húst, babot és egy egész krumplit adott neki.

Sámuel abbahagyta az evést.

– Anya, éhes vagy már?

Magdalena a tele tányérjára, a mellette ülő férfira és az asztal körül ülő 10 gyermekére nézett.

– Igen, szerelmem – felelte –, most beszélgetünk.

És velük evett.

Milyen érzés volt elolvasni ezt a történetet? Ha megérintett vagy érdekesnek találtad, ne felejtsd el megosztani, hogy több ember is felfedezhesse.❤️

Még sok izgalmas történet vár rád. Görgess lejjebb, és kattints a „Továbbiak Jerrytől” gombra, hogy tovább élvezhesd őket. Köszönöm szépen, hogy elolvastad.👇