Először polgári szertartás keretében házasodtak össze, majd a templomban ünnepelték. Magdalena egy saját maga foltozott ruhát viselt; Joaquín a legtisztább kabátját. A gyerekek a szertartás alatt végig a közelben voltak.
Visszatérve a szomszédok által megterített asztalt találták. Lucía óvatosan odament a székéhez, és bejelentette, hogy Magdalena nélkül senki sem kezdhet el enni.
Az órák az ablaknál folytatódtak. A tanárnő megtartotta a könyveit, a munkáját és azt a módszerét, amellyel megaláztatás nélkül javított. Joaquín még mindig hibázott néha, de amit szeretett, azt már nem nevezte „ideiglenesnek”.
Egyik délután Lucia felnézett a jegyzetfüzetéből.
– Anya, folytathatjuk ezt a történetet holnap?
Magdalena abbahagyta a toll mozgatását.
A lány nyugodtan várt. Nem próbált meg egyetlen szót sem kimondani, és nem kért engedélyt a szeretetre.
Magdalena szalaggal jelölte meg az oldalt.
– Igen, lányom.
– Itt leszek.
Nem kellett összeszednie a könyveit a távozáshoz. Kinyitva hagyta őket az asztalon.
