1. RÉSZ

– A takarítónő a hátsó ajtónál van. És mondd meg neki, hogy fejezze be a takarítást, mielőtt megérkeznek a vendégek.

Ezek a szavak voltak az elsők, amiket Ariadna Vidal hallott, amikor bekopogott az 540 000 euróért vásárolt ház ajtaján, amit az édesanyjának vett.

A férfi, aki az előbb megszólalt, Marcos volt, a sógora. Selyemköntös volt rajta, egy pohár borral a kezében, és a nő fel sem ismerte.

„A szobalány?” – kérdezte Ariadna zavartan.

– Teresa. Az idős hölgy, aki itt takarít. Siess, vacsorázunk.

Miután leesett a kapu.

Ariadné mozdulatlan maradt. Terézia, az anyja.

Hat évig dolgozott Brüsszelben egy mérnöki cég pénzügyi igazgatójaként. Ez idő alatt eleget takarított meg egy házra Rocafortban, egy csendes városban Valencia közelében, ahol édesanyja élvezhette nyugdíjas éveit.

Két évvel korábban vette, jelzálog nélkül. Ezen felül havonta 2400 eurót befizetett egy, a kiadásaira kijelölt számlára.

A húga, Paula, és Marcos kérvényezték, hogy hat hétig ott maradhassanak, amíg találnak egy másik lakást.

Ariadna soha nem gondolta volna, hogy mire számíthat, amikor bejelentés nélkül visszatér Spanyolországba.

Körbejárta a házat, és belépett a kertbe.

Az anyja a csempén térdelt, és egy kültéri konyhapultot súrolt. Kifakult pólót, túlméretezett nadrágot és elnyűtt sportcipőt viselt.

Vörösek voltak a kezei, és úgy tűnt, sokat fogyott.

– Szemek?

Teresa felemelte a fejét. Az ecset beleesett a vödörbe.

—Ariadna? Itt vagy?

A lánya odaszaladt, hogy megölelje. Miközben felsegítette, észrevette, hogy alig tud az egyik térdére támaszkodni.

– Mi történt veled? Miért dolgozol itt alkalmazottként?

Teresa szándéka szerint

-Csak egy kicsit segítettem.

– Marcos épp most hívott, asszisztens.

Az idős asszony lesütötte a tekintetét. Aztán sírni kezdett.

Zokogva bevallotta, hogy Paula és Marcos beköltöztek a hálószobába, a holmiját a garázs melletti szobába helyezték át, és átvették az irányítást a bankkártyája felett.

Azt is megkövetelték tőle, hogy főzzön, takarítson és szolgálja ki a vendégeket.

– Miért nem mondtad el nekem soha?

– Azt mondták, eladod a házat, ha problémákat okoz. Hogy egy idősek otthonában fog kikötni.

Ariadnát szomorúság és felháborodás keveréke töltötte el.

Belépett a nappaliba az anyjával.

Paula a kanapén feküdt és a telefonját nézte. Amikor meglátta, hirtelen felült.

– Ariadna! Mit keresel itt? Csak novemberben jöhettél volna vissza!

– Már jártam itt korábban. És tudni akarom, miért alszik anya a garázs mellett.

Marcos megjelent a felesége mögött.

– Ne túlozz. Anyukádnak elfoglaltnak kell lennie.

– Nos, akkor majd gondoskodsz arról, hogy találj magadnak másik lakhelyet.

Paula idegesen felnevetett.

– Két éve élünk itt. Nem rúghatsz ki minket csak úgy, amikor csak kedved tartja.

– Én vagyok a tulajdonos.

Marcos elmosolyodott.

–Akkor beszéljen egy ügyvéddel. Vannak jogaink.

Ariadna nem vitatkozott tovább. Összeszedte Teresa gyógyszereit és néhány holmiját, és elvitte egy közeli szállodába.

Ott felhívta Marta Riust, az ügyvédet, aki Spanyolországban intézte az ügyeit.

Miután meghallgatta, Marta elkérte az ingatlannal kapcsolatos dokumentumokat és a bankszámlakivonatokat.

Egy óra elteltével újra felhívta.

– Ariadna, szükségem van arra, hogy édesanyád veled legyen, amikor beszélünk.

—Mi történik?

„Van valami furcsa a számláikkal. Öt hónappal ezelőtt 38 000 eurós kölcsönt vettek fel a nevükre.”

Ariadné Teresára nézett.

Az anyja lassan megrázta a fejét.

– Soha nem kértem kölcsönt.

Marta hallgatott, mielőtt hozzátette:

– Nos, valaki felhasználta az adatait. És van egy aláírt dokumentum, amit azonnal át kell néznünk.

2. RÉSZ
Másnap reggel Marta egy dokumentumokkal teli mappával érkezett a szállodába.

Teresa órák óta nem aludt. Valahányszor megszólalt a telefonja, felugrott.

„Marcosnak megvannak a jelszavaim” – vallotta be. „Azt mondta, túl öreg vagyok ahhoz, hogy megértsem ezeket a dolgokat.”

Az ügyvéd megvizsgálta azokat a mozdulatokat, amelyeket Teresának a lánya segítségével sikerült helyreállítania.

23 hónap alatt közel 49 000 eurót vettek fel a kiadásaikra kijelölt számláról. Ezek között voltak exkluzív éttermekben történő fizetések, ruhavásárlások, egy magán edzőterem tagsági díjai, valamint Marcos személyes számlájára történő átutalások.

Ariadna beismert néhány vádat.

– Anya, mikor vettél egy 3200 eurós órát?

-Soha.

Marta egy másik műtétre mutatott rá.

—Íme 19 600 euró, amelyet közvetlenül Marcosnak utaltak át.

Teresa befogta a száját.

– Azt mondta, hogy a banknak át kell utalnia a pénzt, hogy a számla aktív maradjon.

Ariadna érezte, hogy düh gyűlik a mellkasában.

– Kiraboltak minket, miközben te takarítottad a házukat.

– A mi házunk – javította ki Teresa gyenge hangon.

Ez a helyreigazítás hallgatásra késztette a lányát.

Délután Marta kíséretében tértek vissza a házba. Paula és Marcos vacsorát szerveztek a barátaikkal.

A zene az utcáról is hallatszott.

Amikor Marcos meglátta az ügyvédet, letette a poharát az asztalra.

– Már mondtam, hogy így nem rúghatsz ki minket.

– Senki sem szándékozik a törvényen kívül cselekedni – felelte Marta. – De vannak panaszok, amiket be kell nyújtani, és dokumentumok, amiket át kell tekinteni.

Paula odalépett az anyjához.

– Anya, mondd meg Ariadnának, hogy jól vagy. Ne tedd tönkre a családunkat egy félreértés miatt.

Terézia hátrébb lépett.

–Félreértés? Elvetted a szobámat, a pénzemet, sőt még a telefonomat is, amikor a húgod hívott.

– A saját érdekedben volt.