– Akkor miért féltem tőled?

A vendégek elhallgattak.

Marcos elvesztette a türelmét.

– Össze van zavarodva! A korában már arra sem emlékszik, mit ír alá!

Marta kinyitotta a mappát.

– Beszélnünk kell az aláírásokról.

Bemutatta a kölcsönkérelmet.

Teresa felismerte a dátumot.

– Azon a napon Marcos megkért, hogy írjak alá valamit a tabletjén. Azt mondta, hogy megújítsam a lakásbiztosítást.

Paula elsápadt.

– Marcos, azt mondtad, hogy azok a papírok a kellékekhez voltak.

Rámeredt.

– Te is elöl voltál.

– Nem tudtam, hogy anya nevében kérsz pénzt!

– De biztosan élvezted az elköltését.

Terézia remegni kezdett.

Ariadna elkísérte a kocsihoz. Marta bejelentette, hogy bemutatja a rendelkezésre álló bizonyítékokat a hatóságoknak, és hivatalos vizsgálatot fognak kérni a banktól.

Amikor kettesben maradtak, az ügyvéd elővett egy másik dokumentumot.

– Van még valami. A kölcsön nem a legrosszabb rész.

Ariadné a címsorra nézett.

Ez egy kérés volt Teresa életbiztosítási kötvényének kedvezményezettjeinek megváltoztatására.

A cég felfüggesztette a folyamatot, mert hiányzott a személyazonosság igazolása.

Az új kedvezményezett neve Marcos volt.

A biztosítási összeg pedig 180 000 euró volt.

3. RÉSZ
Teresa néhány másodpercig a dokumentumot bámulta. Remegni kezdett az ajka.

– Még akkor kötöttem azt a biztosítást, amikor az apád még élt – mormolta. – Azt akartam, hogy hagyjak neked valamit, ha valaha történne velem valami.

Ariadné hideg futott át rajta.

Az édesapja kilenc évvel korábban hunyt el. Azóta Teresa a nyugdíjának egy részéből tartotta fenn a biztosítást. A kedvezményezettek mindig is a két lánya voltak.

Most valaki megpróbálta odaadni az összes pénzt Marcosnak.

„Miért akarna biztosítást kötni?” – kérdezte Ariadna.

Marta gondosan megválogatta a szavait.

„Még mindig nem tudjuk, mit szándékozott tenni. De az, hogy engedély nélkül próbálták módosítani valaki más szabályzatát, elég komoly ahhoz, hogy nyomozást indokoljon.”

Terézia lehunyta a szemét.

–Beengedtem a szobámba. Reggelit készítettem neki. Amikor beteg volt, ágyba vittem neki ételt.

Elcsuklott a hangja.

– És eközben mindezt a hátam mögött tette.

Ariadna megölelte az anyját, de Teresa gyengéden elhúzódott tőle.

„Nem akarom, hogy megölelj, hogy abbahagyjam a sírást. Tudni akarom, hogyan engedhettem meg a saját lányomnak, hogy így bánjon velem.”

Erre a kérdésre nem volt egyszerű válasz.

A következő napokban Marta elkísérte Teresát, hogy panaszt tegyenek. Azt is kérték, hogy a bank vizsgálja ki a kölcsönt és az általa el nem ismert tranzakciókat.

A bank blokkolta a feltört hitelesítő adatokat, és csalás gyanújával indított vizsgálatot. A hitelköltségeket felülvizsgálták, amíg a dokumentációt megvizsgálták.

Ariadna megváltoztatta a jelszavait, visszaszerezte anyja telefonszámát, és tanácsadókat fogadott fel a számláinak áttekintésére.

Volt azonban valami, amit egyetlen bankvezetés sem tudott megoldani.

Teresa már nem bízott a saját családjában.

Minden reggel megkérdezte, hogy Paula hívta-e. Aztán ragaszkodott hozzá, hogy nem akar vele beszélni.

Éjszaka többször is ellenőrizte a hotelszobája ajtaját.

Néha arra ébredt, hogy Marcos odakint várja, és követeli tőle, hogy készítsen reggelit.

Ariadna ekkor jött rá, hogy az igazi kár nem csak a bankszámlakivonatokban rejlett.

Két éven át tanították Teresát, hogy kérjen engedélyt az életre.

Egyik délután, miközben a Turia-kertben sétálgattak, az anyja megállt egy pad előtt.

„Tudod, mi volt a legrosszabb az egészben?” – kérdezte.

Ariadné megrázta a fejét.

– Nem takarítás volt. Egész életemben dolgoztam. Az sem, hogy abban a kis szobában aludtam.

Teresa egy bicikliző családot figyelt meg.

– Hallottam, ahogy Paula a barátai előtt azt mondja, hogy most már hasznavehetetlen vagyok. Mindannyian nevettek. És én is nevettem, mert azt gondoltam, ha dühös leszek, azzal fenyegetőznek, hogy újra kirúgnak.

Ariadna ökölbe szorította a kezét.

– Nem fogják újra megtenni.

– Remélem is. De meg kell tanulnom megvédeni magam anélkül, hogy megvárnám, amíg megérkezel.

Ez a mondat megváltoztatta a lánya felfogását a történtekről.

Addig mindent el akartam intézni Teresa számára. Visszaszerezni a pénzt, kicsapni Marcost, visszatenni a bútorokat a helyükre.

De az anyjának nem volt szüksége arra, hogy valaki más döntsön helyette.

Vissza kellett szereznie a szabadságát.

Eközben a helyzet a házban romlott.

Marta megindította a szükséges polgári pert az ingatlan visszaszerzése érdekében. Elmagyarázta Ariadnának, hogy az ingatlan a nevére van bejegyezve, de Paula és Marcos hosszan tartó elfoglaltsága miatt tiszteletben kell tartani a jogi eljárást.

Nem cserélhettem ki csak úgy a zárakat, amíg ők ott laktak.

Marcos megpróbálta kihasználni a helyzetet.

Több üzenetet is küldött, pénzt követelve az önkéntes távozásért cserébe.

Az egyikben ezt írta:

„Ha vissza akarod kapni a drága házadat, fizetned kell nekünk. A húgoddal mi is sokat fektettünk bele.”

Ariadna átadta az üzeneteket az ügyvédjének.

Marta hivatalos kéréssel válaszolt, provokációkba bocsátkozva.

Röviddel ezután további aggasztó információk jelentek meg.

A 38 000 eurós kölcsönt nem Teresa szükségleteinek fedezésére szánták.

A nyomozás során megszerzett információk szerint a pénz nagy része egy járműértékesítési vállalkozás adósságainak fedezésére szolgált, amelyet Marcos megpróbált fenntartani.

Emellett utazási, luxuscikkek és személyes kiadások költségeit is fedezték.

Marcos hónapok óta veszteséges volt, de továbbra is úgy tett, mintha kényelmes életet élne.

Az ingyen ház és a Teresának szánt jövedelem lehetővé tette számára, hogy fenntartsa ezt az álarcot.

Paula is profitált belőle.