Alejandronak eltartott egy ideig, mire válaszolt.

– Tudsz valamit a levélről?

Az öregember bólintott.

–Én szoktam átvenni a postát. Megérkezett egy ajánlott boríték, neked címezve, Mariana küldte. Édesanyád megparancsolta, hogy személyesen adjam át neki.

-Hol van?

– Nem tudom. De a fontos dokumentumait az apád irodájában lévő széfben tartja.

Azon az estén Alejandro elment Mercedes házához.

Megkérte, hogy mutassa meg neki az első házasságához kapcsolódó dokumentumokat.

– Semmim sincs attól a nőtől – felelte.

– Akkor nyisd ki a széfet.

Mercedes elsápadt.

– Ezek az én magánügyeim.

– Anya, tudom, hogy felbéreltél egy férfit, hogy úgy tegyen, mintha Mariana megcsalna.

Mercedes nem válaszolt.

Alejandro addig kitartott, amíg a lány végre ki nem nyitotta a széfet.

Alul egy régi mappa volt.

Bent talált egy fotószolgáltatásokról szóló számlát, egy másikat, a színész aláírásával, és egy megsárgult borítékot.

Azonnal felismerte Mariana kézírását.

A boríték még mindig le volt zárva.

Tíz évig senki sem nyitotta ki.

Alejandro a kezében tartotta.

– Azt mondtad, hogy soha nem próbált megkeresni.

Mercedes lesütötte a szemét.

Kibontotta a levelet.

Négy kézzel írott oldal és egy ultrahangkép volt benne.

Mariana elmesélte, hogyan közeledett hozzá egy idegen a menzán, hogyan próbált elmenekülni, és mennyire fájt neki, hogy Alejandro nem akart rá hallgatni.

Aztán elmondtam neki, hogy babát várok.

A végén egy mondat állt:

„Ha a gyermekünk azzal a kis szívvel születik, ami a füled alatt van, talán egy napon, ha ránézel, megérted majd, hogy mindig igazat mondtam neked.”

Alejandrónak le kellett ülnie.

Emlékezett a fiúra, aki megpróbálta megmenteni a tortát.

Emlékezett arra a foltra.

Emlékezett a könnyeire.

És eszébe jutott, hogyan ment vissza a nappaliba, miközben Mateo azt kérdezte, miért hagyja el megint az apja.

– Miért, anya? – suttogta.

Mercedes igazolni kezdte magát.

„Csak meg akartalak védeni. Mariana nem a mi világunkba tartozott. Most már szállodáid, pénzed, tekintélyed van…”

– Az apám kovács volt – vágott közbe Alejandro. – Te más családoknak varrtál ruhákat. Mikor kezdtél el lenézni azokat, akik úgy dolgoznak, ahogy te?

A Mercedes nem reagált.

– Elloptad a lehetőséget, hogy találkozzam a fiammal.

– Mindent megtettem érted.

– Nem. Azért tetted, amivé akartál, hogy váljak.

Mercedes sírni kezdett.

Alejandro megtartotta a levelet.

– A fiam kilenc éven át kérdezgette, hol van az apja. Pedig én kevesebb mint egy órányira voltam.

Az ajtó felé indult.

„Soha többé nem mész Mariana vagy Mateo közelébe az engedélyük nélkül. És szembe kell nézned tetteid következményeivel.”

Mercedes most először nem talált olyan fenyegetést, ami megállíthatta volna.

A következő pénteken Alejandro reggel nyolckor érkezett a menhelyre.

Mateo egy kerti padon ült, és egy repülőgépet rajzolt.

Amikor meglátta, felemelte a fejét.

– Ön az az úriember, aki megnősült.

-Igen.

– Miért nem csókolta meg a menyasszonyt, amikor mindenki kiabált?

Sándor térdelt előtte.

– Mert megláttam valamit, amit évek óta kerestem anélkül, hogy tudtam volna.

Kissé kigombolta az inggallérját.

A füle alatt egy apró, barna, szív alakú folt volt.

Máté kinyitotta a szemét.

– Pont olyan, mint az enyém!

—Pontosan ugyanaz.

– Anyukám szerint apukámnak is van ilyen.

Alejandro érezte, hogy elcsuklik a hangja.

– Anyád mindig igazat mondott neked.

Máté mozdulatlan maradt.

– Szóval te vagy az apám?

– Igen, Mateo. Az apád vagyok.

A fiú sokáig nézte őt.

– És miért nem látogattál meg soha?

Alejandro úgy érezte, hogy ez a legnehezebb kérdés, amit valaha bárki feltett neki.

– Mert nem tudtam, hogy létezel. De már évekkel ezelőtt hallgatnom kellett volna anyádra. Hatalmas hibát követtem el.

Mateo a rajzára nézett.

– Azt hittem, talán nem akarsz velem találkozni.

– Mindenekelőtt meg akarlak ismerni.

– És elmész megint?

Alexander lassan megrázta a fejét.

– Mindent megteszek, hogy ott lehessek. De jogod lesz haragudni rám, amikor szükséged van rá.

Máté felkelt.

Egy pillanatig habozott.

Aztán megölelte.

Alejandro lehunyta a szemét, és a karjaiba vette a fiát.

Mariana a menedék ajtajából figyelte.

Amikor Alejandro közelebb ért, meglátta a levelet, amit a kezében tartott.

– Megtaláltad – mondta.

– Anyám sosem adott nekem.

Marianna lehunyta a szemét.

Kilenc éven át azt hitte, hogy Sándor tud Máté létezéséről, és úgy döntött, hogy nem vesz róla tudomást.

Az a felfedezés, hogy a levél rejtve maradt, megváltoztatta a történet egy részét.

De ez nem törölte el azt, ahogyan bánt vele.

– Nem kérlek benneteket, hogy jöjjetek újra össze – mondta Alejandro. – Azt sem várom el tőled, hogy ma megbocsáss nekem. Az az apa akarok lenni, akire Mateonak szüksége van.

Marianna a fiára nézett.

– Kedden négy órakor van fogorvosi időpontja. Fél a fogszabályzó zajától.

– Ott leszek.

– Nincs szüksége egy olyan férfira, aki drága ajándékokkal jelenik meg, majd eltűnik.

-Tudom.

– Szükséged van valakire, aki betartja az ígéreteit.

Alejandro bólintott.

– Akkor azzal kezdem, hogy megtartom a találkozót.

És meg is tette.

Korán érkezett, a kezelés alatt fogta Mateo kezét, majd elkísérte egy kis taco-t enni.

A következő hónapokban jelen volt az iskolai értekezleteken, születésnapokon és házi feladat délutánokon.