Don Rafael egy könyvtárat ajándékozott a párnak. Doña Mercedes, aki továbbra is meg volt győződve arról, hogy a tenger csak felesleges találmány, végigzokogott az ünnepség alatt. A titkárnő felhatalmazást kapott az üzlet átszervezésére, és felhagyott a tervezett útvonalaktól való rettegésben éléssel.
Sándor megtartotta az aranyóráját, de soha többé nem engedte, hogy a nő döntéseket hozzon helyette. Sok évvel később, egy viharban megmutatta gyermekeinek, és elmesélte nekik, hogyan találkozott anyjukkal egy gőzhajó fedélzetén.
„Tényleg azt hitted, hogy a tengerbe veted magad?” – kérdezte a fiatalabb lány.
-Soha.
Leonor elmosolyodott a kandalló túloldaláról.
–Most is ezt mondja. Az igazság az, hogy szüksége volt valakire, aki megtanítja neki élni, mielőtt a kötelezettségei elárasztanák.
Alejandro becsukta az órát, és az asztalon hagyta.
–És az anyjának fel kellett fedeznie, hogy egy férfi szeretheti őt anélkül, hogy bezárná.
Kint a csatorna továbbra is szállította a vizet a földekre. Bent a házban az időt már nem csupán megbeszélésekben, szerződésekben vagy elkötelezettségekben mérték, hanem beszélgetésekben, nevetésben és közös döntésekben.
Sándor élete első felét az óra betartásának szentelte.
A második azon a napon kezdődött, amikor úgy döntött, hogy nem nyitja ki.
