Esteban nem tudta, mikor egyezett bele a házasságba. Carmelo viszont igen.

A lövés célja a felülvizsgálat megakadályozása és a szövetség felbomlása volt, mielőtt az egyáltalán elkezdődött volna.

– Meg akartuk javítani – mormolta Carmelo.

– Megparancsoltad a megölésemet, miközben ő pont előttem állt.

Carmelo egy pillanatra Valeriára nézett.

Nem volt megbánás. Csak neheztelés, hogy élve látta, és hallgatott rá.

Az egyik kezét a dereka felé eresztette.

A lövések visszhangoztak a zárt térben.

Valeria reflexből lehajolt.

Amikor felnézett, Carmelo a földön feküdt, fegyvere pedig a teherautó mellett. Tomás félrehúzta a sofőrt. Esteban mozdulatlan maradt, zihálva lélegzett.

A fenyegetés elmúlt, de Valeria nem érzett azonnal megkönnyebbülést.

Fázott.

Esteban odalépett hozzá, és megállt előtte, anélkül, hogy megérintette volna.

– El fogunk innen jutni.

– Megölted őt.

Nem tagadta.

Valeria keresett egy kifejezést, ami miatt az egész kevésbé tűnne valóságosnak. Nem talált.

Visszatértek a terembe, miközben a biztonságiak hátul intézkedtek a történtek után. Újra elkezdődött a zene. A törött virágokat már leszedték.

Ez a normalitás elviselhetetlennek tűnt számára.

Az apja odalépett a süteményes asztalhoz.

– Hála Istennek, hogy jól vagy, lányom.

Valeria a kezére nézett, amit a férfi a vállára próbált tenni.

– Hol voltál, amikor kerestek, hogy megtudják, megsérültem-e?

– Nagy volt a zavar.

– Igen. Láttam, hogy nagyon zavartan nézel ki Domingo mögött.

Anselmo Estebanra nézett, várva a közbelépését.

Nem tette.

– Soha többé ne kérj tőlem pénzt, se magyarázatokat, se az életemet.

Az apja kinyitotta a száját, de a lány addigra már elment.

Egy kis vendégcsoport előtt szeletelték fel a tortát. Valeria olyan erősen fogta a kést, hogy Esteban a saját kezét az övé mellé tette.

-Tud?

A lapra nézett, majd a kamerákra.

–Meg tudom. Ne keverd össze azzal, hogy rendben vagy.

– Nem fogom őt összezavarni.

Órákkal később, Esteban lakásában, a csend még nyilvánvalóbbá tette a testében még mindig végigfutó remegést.

Valeria megpróbálta kigombolni a ruhát. Az ujjai nem reagáltak.

Megállt az ajtóban.

– Segíthetek?

A nő bólintott.

Esteban óvatosan meglazította a kötelet, és amikor levegőhöz jutott, hátralépett. Tiszta ruhát, vizet és az orvos telefonszámát hagyta ott, aki ellátta a sebeit.

Aztán egy másik szobára mutatott.

– Aludhatsz ott. Senki nem fog bejönni.

Valéria az ágy szélére ült.

– Ma reggel úgy beszéltél, mintha megvásároltál volna.

Esteban állva maradt.

-Tudom.

–Az apám elárult. Elfogadtad. Az a tény, hogy ma este megmentettelek, ezen nem változtat.

Eltartott egy ideig, mire válaszolt.

„Holnap beszélni fog egy általad választott ügyvéddel. Ha véget akarsz vetni a házasságnak, nem foglak megakadályozni, és nem próbálom meg behajtani rajtad keresztül a tartozást.”

Valeria ránézett, próbálta megtalálni a csapdát.

– És mi van, ha úgy döntök, hogy maradok?

–Más életet kell választanunk, mint amilyet az apád választott.

Nem ígértek ártatlanságot. Esteban még mindig az a férfi volt, akit lőni látott. Még mindig félelmet, haragot és egyfajta vonzalmat érzett, amit még nem tudott elválasztani az élete feletti megkönnyebbüléstől.

Időt kért.

Odaadta neki.

Hajnalban leültek reggelizni. León, Esteban helyettes parancsnoka, megérkezett a raktárakról szóló információkkal és Domingo azon követelésével, hogy még aznap teljesítse azokat.

Isabelt őrizet alatt kórházba szállították. A támadó megszökött. A megtalált üzenetek és feljegyzések megerősítették, hogy Carmelo szervezte meg a támadást, hogy eltussolja a sikkasztást.

Leon Valeriára nézett, várva, hogy kijöjjön.

Esteban nem rúgta ki.

—Folytassa.

Domingo személyes sértéssé akarta tenni Carmelo halálát. Azt akarta, hogy Esteban jöjjön el az egyik éttermébe, és magyarázza el, mi történt.

Valeria letette a csészét.

— Vezesd a számlákat.

Leon összevonta a szemöldökét.

– Ez nem egy adminisztratív ülés.

– Pontosan ezért van szüksége a számlákra – felelte a nő. – Ha Domingo sértett félként akarja feltüntetni magát, először magyarázza el, mennyi pénzt veszített Carmelo védelmével.

Esteban figyelte.

Valeria nem felejtette el a félelmét. Erőltette, hogy célt szolgáljon.

– És gyűjtsék össze a többi érintett felet is – tette hozzá. – Ne hagyják, hogy újra zárt ajtók mögött döntsék el, ki fog fizetni.

Napokkal később a felülvizsgálat feltárta az eltűnt tárgyakat, és megakadályozta, hogy a megtorlás nyílt konfrontációvá fajuljon. Nem oldotta meg az összes veszélyt, és nem törölte el a család bűneit, de megváltoztatta Valeria helyzetét a családon belül.

Anselmo elvesztette a hozzáférést a számláihoz és az idejéhez.

Esteban elhallgatott helyette.

Hónapokkal később, amikor felajánlotta neki a kezét egy kis vacsorán, Valeria következmények nélkül visszautasíthatta.

Nem tette.

Felállt, odalépett, és a vállára tette a tenyerét.

Akkoriban nem voltak vendégek, akik szövetségre vagy a zene mögé rejtett adósságra vártak.

– Lassan – kérdezte.

Esteban bólintott.

És most először ő választotta ki, hogy mikor kezdjen el táncolni.