Ravenwood szokatlan lehetőséget kínált. Ahogy a város terjeszkedett, a fejlesztők eladósodtak, míg az idősebb földbirtokosok eladták az ingatlanokat, így Elias vagyonkezelői alapja nehéz helyzetben lévő hiteleket és stratégiailag fontos telkeket vásárolt anélkül, hogy nyilvánosan azonosította volna őt a felvásárlások mögött álló személyként.

„Nem azért jöttem haza gazdagon, mert azt akartam, hogy másképp bánj velem.”

Sára megrázta a fejét.

„Azt várod, hogy elhiggyem, titokban megvetted Ravenwoodot?”

„Nem az egészet. Elég volt belőle.”

Ez a különbségtétel azonnal aggasztotta a polgármestert.

Julian további feljegyzéseket mutatott be, amelyek azt mutatták, hogy számos önkormányzati ingatlan, fejlesztési bérleti szerződés és Sarah által tervezett üdülőhelyhez szükséges telek olyan szervezetektől függött, amelyeket végső soron Elias irányított. A Ravenwood jövőjeként bemutatott projekt nem folytatódhatott a testvér beleegyezése nélkül, akit nyilvánosan elrendelt az ingatlan elhagyásáról.

A polgármester előrelépett.

„Kapitány úr, talán négyszemközt kellene megbeszélnünk ezt.”

Elias ránézett.

„Öt perccel ezelőtt még egy senki voltam.”

A polgármesternek nem volt válasza.

Sarah egyre kétségbeesettebb lett, miközben átolvasta a dokumentumokat. Ragaszkodott hozzá, hogy apjuk a család tulajdonában akarta tartani a Thorne-kúriát, és azzal vádolta Eliast, hogy titokban azért helyezkedett el, hogy ellopja Sarah tulajdonát.

„Nem loptam el tőled semmit. Megengedtem, hogy itt élj, mert megbíztam benned, hogy megvéded a családunk otthonát.”

Figyelme Lilyre szegeződött.

„És valami sokkal fontosabbat bíztam rád.”

Ez elhallgattatta Sárát.

Elias elmagyarázta, hogy évekkel korábban felfedhette volna a tulajdonosi struktúrát, de szándékosan a háttérben maradt. Azt akarta, hogy Sarah független legyen, és ami még fontosabb, hitt abban, hogy a lánya biztonságban lesz a nagynénjénél, amíg ő teljesíti a szolgálatát.

Sarah ehelyett vagyonos kapcsolatok ápolására használta a birtokot, miközben Lilyt kellemetlenségnek tekintette. Elias már nem törődött húga hírnevének megőrzésével vagy az életmód védelmével, amelyet befektetései közvetve támogattak.

Julian egy utolsó dokumentumot tett a legközelebbi terepjáró motorháztetejére.

„Amint aláírja ezt, elkezdhetjük a vonatkozó használatbavételi és fejlesztési megállapodások felbontását.”

Sára a testvéréhez lépett.

„Elias, ne csináld ezt azért, mert dühös vagy.”

Lily kezére nézett, mielőtt felvette volna a tollat.

„Ez nem a haragról szól.”

Aláírta a nevét.

„A felelősségről szól.”

A befektetők azonnal elkezdték kérdezgetni Juliant, hogy mit jelent a döntés a projektjeikre nézve. A polgármester időt követelt a megállapodások áttekintésére, míg Sarah mozdulatlanul állt, miközben a birodalom, amelyet éveken át a sajátjaként mutatott be, hirtelen olyan aláírásoktól függött, amelyeket már nem ő irányított.

Aztán Elias a tisztviselők felé fordult, akik percekkel korábban még kinevették.

Sarah elrendelte egy állítólagosan nincstelen katona távozását a birtokáról.

Most készült megtudni, hogy az övéiből élt.

 

4. RÉSZ: Sára tetteinek ára
A Thorne Manorban tartott ünnepség szinte azonnal összeomlott, miután Elias aláírta a dokumentumokat. A vendégek, akik a délutánt Sarah üdülőhelyének dicsérésével töltötték, hirtelen telefonálni kezdtek, miközben a befektetők Julian köré gyűltek, és azt követelték, hogy megtudják, érvényesek-e még a megállapodásaik, és hogy Elias jóváhagyása nélkül folytatódhat-e az építkezés.

Sarah alig vette észre őket. Továbbra is a bátyjára szegezte a figyelmét, mert végre megértette, hogy a kifakult egyenruha és a kopott sporttáska miatt katasztrofális feltételezést tehetett az előtte álló férfiról.

„Elhitetted velem, hogy ez az enyém.”

Elias megrázta a fejét.

„Engedtem, hogy itt élj. Van ez másképp.”

Sarah ragaszkodott hozzá, hogy évek munkáját fektette a birtokba: karbantartotta a területet, befolyásos embereket látott vendégül, és a Thorne-kúriát Ravenwood egyik legismertebb birtokává alakította. Elias nem vitatta az erőfeszítést, de emlékeztette, hogy ezek az eredmények nem magyarázzák meg, mit talált a kúria mögött.

„Beszélni akarsz arról, hogy mit építettél? Rendben. Magyarázd el, mit építettél Lilynek.”

Sára a mellette álló gyerekre pillantott.

Most először megingott a magabiztossága.

Azzal próbálta igazolni magát, hogy Lily nehéz helyzetben volt Elias bevetése után. Sarah szerint a lány folyamatosan sírt, megtagadta az utasításokat, megzavarta a gyülekezéseket, és több figyelemre volt szüksége, mint amire Sarah számított.

„Hiányzott neki az apja. Nyolc éves volt.”

„Nekem is volt életem, Elias.”

– Akkor fel kellett volna hívnod.

Ez volt az a rész, amit Sarah nem tudott megmagyarázni. Elias több vészhelyzet esetén értesített valakit a bevetés előtt, és elegendő anyagi támogatást szervezett Lily élelmezésére, ruházatára, oktatására, orvosi ellátására és minden másra, amire szüksége lehet.

Julian halkan kinyitott egy másik mappát.

A feljegyzések rendszeres átutalásokat mutattak egy számlára, amelyet Elias kifejezetten Lily gondozására nyitott. Sarah minden hónapban megkapta a pénzt, Lily azonban viselt ruhákat viselt, azt ette, ami csak elérhető volt, és egy alkalmatlan gazdasági épületben aludt.

Elias a húgára nézett.

„Hová tűnt Lily pénze?”

Sára azonnal védekezővé vált.

„Egy birtok fenntartása drága.”

„Az a számla nem a hagyatékra vonatkozott.”

A közelben álló befektetők észrevehetően elcsendesedtek.

Julian elmagyarázta, hogy már kérték a teljes pénzügyi felülvizsgálatot. Senki sem vádolta meg Sárát semmivel, mielőtt megvizsgálták volna a nyilvántartásokat, de Elias világossá tette, hogy mostantól a lányának szánt összes kifizetést nyomon fogják követni.

Sára haragja gyorsan pánikba csapott át.

„Ezért tönkre fogsz tenni?”

„Nem. Kiderítem, pontosan mi történt, amíg rád bíztam a gyerekemet.”

Lily megszorította az ujjait Elias keze körül.

Lenézett, és azonnal megenyhült.

„Apa, indulunk?”

“Igen.”

“Együtt?”

“Együtt.”