Az utasítás így szólt: „Ha Calima Las Encinasban szül, ne anyakönyvezzék az utódot. A portugál dokumentáció már le van zárva. Használják Ana bizonyítványát.”

Diego a feleségére nézett. Ez már nem a pénzzel kapcsolatos gyanú volt.

Valaki úgy döntött, hogy még a születése előtt kiirtja Farót, és a védelmére keltett állatorvost hibáztatja.

3. RÉSZ
Este 8-kor Diego két ügyvéd kíséretében lépett be a főirodába. Az egyik a ménesgazdaságot képviselte. A másik, Irene Montalvo, akit Ana hetekkel korábban alkalmazott. Ramiro merev mosollyal üdvözölte őket.

– Tényleg látványosságot csinálsz egy családi ügyből?

Ana videóhíváson keresztül vett részt Jerezből. A hangja határozottnak tűnt.

– A szakmai engedélyem nem a családodé. És egy ló kiléte nem attól függ, hogy mit árulsz.

Irene követelte a szerverek, e-mailek, szerződések és hozzáférési naplók megőrzését. A hagyaték ügyvédje független ellenőrzést rendelt el. Diego elrendelte a tárgyalt műveletekkel kapcsolatos összes reprodukciós tevékenység ideiglenes leállítását, és azt, hogy senki ne módosítsa a feljegyzéseket a változtatások dokumentálása nélkül.

Ramiro elővette unokatestvére üzenetét, és letette az asztalra.

– Azt mondtad, tegyem meg, amit szükséges.

Diego a nyomtatott szavaira meredt.

– Túl könnyű kifogást adtam. Nem adtam engedélyt arra, hogy dokumentumokat hamisíts, vagy hogy szétválasztsd Anát.

– Amikor a bankok követelték a fizetéseket, én itt voltam. Luxushotelekből küldted a pénzt, és meg sem kérdezted, hogy hogy lehetünk még nyitva.

Diego örökölte Las Encinast az apjától, de évekig nyaralóhelyként kezelte. Ramiro irányította az alkalmazottakat, a javításokat és az értékesítést. A tulajdonos eredményeket ért el; soha nem kért teljes dokumentációt.

– Felelőtlenség volt a távollétem – ismerte el Diego. – De nem fogom arra használni, hogy eltussoljam, amit tettél.

A közvetítőként eljáró portugál céget a Ramiro sógora által vezetett spanyol Ganadería Horizonte cégen keresztül szerződtették. A pénzt jutalékok révén osztották fel Las Encinas és Horizonte között.

Diego felhatalmazott néhány közvetítőt, Ana pedig évekkel korábban jóváhagyta az andalúz egyetemnek szánt szállítmányokat. Ramiro ragaszkodott ezekhez a valós tranzakciókhoz, hogy a többi tranzakciót kódolt kavarodásként mutassa be.

Irene azonban elkérte az egyetemtől az eredeti felvételi űrlapokat és azonosító dokumentumokat. Az adott projektből származó embrióknak eltérő számaik voltak. Egyik sem felelt meg Calima embriójának.

Antonia ezután odaadta a naptárát. Különösen emlékezett egy tavaszi vásárban született kancacsikóra: fehér csík volt az orrán, és három nap után eltűnt. A rendszerben elveszett vemhességként szerepelt. Saul talált egy régi fényképet, amelyen a csikó az anyja mellett szopott. A kapu nyilvántartásában még mindig szerepelt annak a teherautónak a rendszáma, amely aznap reggel belépett.

A szállító, akit az ellenőrök felkutattak, elismerte, hogy az állatokat egy köztes farmra vitte, mielőtt átlépte volna a határt. Mindig Ramiro üzleti számlájáról kapta a megbízásokat. Vallomásai lehetővé tették a nyomozók számára, hogy felkutassák az ügyfeleket és ellenőrizzék a dátumokat.

A legsúlyosabb bizonyíték a számítógépes laborból származott. A kérdéses tanúsítványok nem Ana személyes digitális tanúsítványával voltak aláírva: valaki beillesztette az aláírásának képét a szerveren tárolt űrlapokba. A dokumentumokat az adminisztrációs számítógép generálta, szinte mindig az irodák bezárása után.

Ana három külön alkalommal orvosi vizsgálaton volt, egy másik alkalommal pedig előadást tartott Córdobában. Irene bemutatta a bizonyítékokat az Állatorvosok Hivatalos Kollégiumának, és vizsgálatot kért aláírása jogosulatlan használatának ügyében.

Egy belga vevő magyarázatot követelt. Egy 430 000 euró értékű tranzakciót felfüggesztettek. A pénzügyi igazgató azt javasolta, hogy egyszerűen állapítsák meg, hogy számítógépes probléma lépett fel.

– Egy számítógépes hiba nem tesz fel egy vemhes kancát az utánfutóra – válaszolta Diego.

A hagyaték bejelentette, hogy kivizsgálja a dokumentumokkal kapcsolatos szabálytalanságokat, felvette a kapcsolatot az érintett vevőkkel, és együttműködött az illetékes hatóságokkal. Ez pénzébe és hírnevébe került. Emellett további károkat is megakadályozott.

Ramiro stratégiát váltott. Négyszemközti találkozót kért Anától, és lesütött szemmel érkezett.

– Mindez elkezdte fedezni a bérköltségeket. Ugyanazon a télen elvesztettünk két bikát, és kifogytunk a pénzből. Egy ügyfél egy olyan genetikai vonalat szeretett volna, amelyet nem tudtunk garantálni. Egy függőben lévő tranzakciót használtam fel, és azt terveztem, hogy később korrigálom a papírmunkát.

– És mikor jöttél rá, hogy működik? – kérdezte Ana.

Ramiro a földre nézett.

– ismételtem meg.

Beismerte, hogy a jutalékok fedezték a kiadásait és személyes haszonra tettek szert. Először eltitkolta a tranzakciókat, hogy Diego ne követeljen magyarázatot. Később folytatta, mert nem bírta beismerni, hogy elvesztette az irányítást.

– Miért használtad az aláírásomat?

– Mert az ügyfelek megbíztak a jelentéseidben.

– És miért tartottál távol a farmtól?

– Mert meg akartad tudni.

Anának több másodpercbe telt, mire válaszolt. Heteken át azt hallgatta, hogy a terhessége miatt túlzásba esik, hogy pihenésre van szüksége, és hogy mindent megtesznek a védelme érdekében. Ramiro most beismerte, hogy soha nem ő volt a probléma.

„Arra kényszerítettél, hogy megvédjem a munkámat, amikor arra voltál kíváncsi, hogy hagyjam abba” – mondta. „Ne keverd össze a magyarázkodást a bocsánatkéréssel.”

Ramiro is elismerte a Calima számára kidolgozott tervet. A kancát a vemhesség előtt a vevőhöz kapcsolódó farmra szállították volna. A csikót egy másik béranyánál regisztrálták volna, olyan dokumentumok felhasználásával, amelyek eltitkolták a csikó valódi eredetét. Rosszul számították ki a dátumokat. Amikor Ana felfedezte a vemhesség tényét, inkább a műtét leállítását választotta, mintsem hogy szakszerűen elbocsássa Calimát.