A töretlen égbolt és a Nightshade projekt visszhangjai: Pauline Sanders, a legendás hidegháborús pilóta, évtizedeken át Widow Six néven ismert el nem mondott odüsszeiája, aki megmentett egy veszélybe került kereskedelmi repülést a nevadai sivatag felett, visszaszerezte ellopott becsületét a titkos fekete műveletek árnyékából, kibékült rég elveszett repülőtársával, inspirált egy arrogáns fiatal pilótát az igazi alázat elsajátítására, és végül kilépett a történelem ragyogó, napsütötte kifutópályájára, ahol az igazi bátorságot soha nem törölheti el a bürokratikus hallgatás.

1. fejezet
Egy pánikba esett másodpilóta kizárta a „zavarodott nagymamát” a pilótafülkéből egy heves motorleállás során, és egy cellával fenyegette. Az arrogáns fiatal pilótának azonban fogalma sem volt, hogy a nő egy legendás hidegháborús tesztpilóta – és két F-35-ös vadászgép készült elkábulni az egész kabint…

A kapitány bejelentése remegést váltott ki.

„Emberek, itt Evans kapitány. Apróbb technikai probléma merült fel. Kérjük, maradjanak ülve, és csatolják be a biztonsági övüket.”

Mindenki a kiskorú szóra koncentrált.

Pauline Sanders a motorra koncentrált.

A lába alatti rezgés megváltozott. A kikötői hajtómű rendellenesen köhögött, a repülőgép pedig balra dőlt, ahogy azt az átlagos utasok soha nem vennék észre.

De Pauline nem egy átlagos utas volt.

Kioldotta az övét és felállt.

Egy Chloe nevű fiatal légiutas-kísérő sietett felé.

„Asszonyom, a kapitány mindenkit megkért, hogy maradjon a helyén.”

– A kikötői hajtómű kompresszora leáll – mondta Pauline nyugodtan. – Kezdi elveszíteni a tolóerő szimmetriáját.

Chloe pislogott, és türelmes mosolyt villantott rá, amelyet általában a zavarodott idősebb utasoknak adnak.

„A pilóták profik. Kézben tartják a helyzetet.”

– Nem teszik – mondta Pauline. – Beszélnem kell az első tiszttel.

Abban a pillanatban Mark Jensen első tiszt lépett ki a pilótafülkéből, sápadtan és izzadva.

Ősz hajat, egy élénkpiros dzsekit és egy idős nőt látott, aki elállta a folyosót.

Nem látta azokat a kezeket, amelyek egykor kísérleti repülőgépeket landoltak a sötétben, rendszereik fele lemerült állapotban.

– Asszonyom – mondta erőltetett nyugalommal –, minden rendben van. Kérem, foglaljon helyet.

Pauline tekintete találkozott.

„Most kikapcsolt az autopilótád. Most kézi vezérléssel repülsz, és küzdesz.”

Arckifejezése megváltozott.

Igaza volt.

A kapitány eszméletlen volt. A bal oldali hajtómű leállt. A repülőgép a korlátozott légtér felé sodródott, és Mark alig tudta kezelni a kezelőszerveket.

A büszkesége mégis felülmúlta a képzettségét.

– Mit tudsz te a repülésről? – csattant fel. – Mi az a kis tű a kabátodon? Valami müzlisdobozból?

Pauline megérintette a hajtókáján lévő megkopott ezüst nyílvesszőt.

Egy pillanatra újra fiatalnak érezte magát egy Mojave kifutópályán, miután egy sérült prototípust biztonságban hazahozott, miközben a döbbent mérnökök figyelték.

Aztán a repülőgép hevesen megrándult.

Az utasok sikítottak.

Pauline hangja megkeményedett.

„Letartóztathatsz a földön. De először oda kell juttatnod minket. Engedj be a pilótafülkébe.”

Chloe Markra pillantott, és azt suttogta: „Hadd próbálja meg.”

Pauline elhelyezkedett a kapitányi székben.

Úgy mozgott a keze a vezérlőn, mintha emlékezne valamire, amit soha nem felejtett el igazán.

Stabilizálta a repülőgépet, utasította Markot, hogy jelentsen be vészhelyzetet, és a Nellis Légierő Bázis felé irányította őket.

Aztán két F-35-ös jelent meg a szárny mellett.

– Havoc 1 – mondta a vadászpilóta a rádióban. – Ismertesse a képesítéseit!

Pauline nyugodtan válaszolt.

„Van néhány ezer órám mindenféle repülőgéppel, T-38-astól YF-23-asig. A régi hívójelem Widow 6 volt.”

A frekvencia elhallgatott.

Aztán a pilóta visszatért, döbbent hangon.

„Özvegy 6… asszonyom, szentséges tehén!”

Nellis parancsnokságán belül a tisztek elővették a dossziéját.

2. RÉSZ:
A Nellis parancsnokságon belüli légkör abban a pillanatban megváltozott, amint Pauline neve bekerült a rendszerbe. Az egyik tiszt a képernyőre meredt, mielőtt némán hívatta volna a parancsnokát. A dosszié régebbi volt, mint a teremben tartózkodók többsége. A tetején egy kísérleti repülőgép mellett egy sokkal fiatalabb Pauline Sanders kifakult fényképe ült.

Mark a pilótafülkében maradt, és próbálta felfogni, mi történik. „Ki is ő pontosan?” – suttogta.

Pauline hallotta, de továbbra is a repülőgépre koncentrált, a meghibásodott motor hangját hallgatta, és minden rezgést érzett az ülésen keresztül.

Egy Nellis-tiszt végre belépett a pilótafülkébe, és félreérthetetlen tisztelettel nézett Pauline-ra.

– Asszonyom, bekísérik – mondta.

Aztán Márkhoz fordult.

„És valószínűleg hallgatnod kellene rá.”

Mark nyelt egyet, ahogy az üzenet leülepedt a fejében.

Pauline a hangszerekre mutatott.

„A kompresszor károsodása egyre súlyosbodik. Korlátozott időnk van.”

Mark azonnal követte az utasításokat. Csökkentette a meghibásodott hajtómű terhelését, beállította a süllyedési szöget, és koordinálta a Nellis irányítóival, miközben mindkét F-35-ös a közelben maradt.

A rádió újra recsegett.

„Özvegy 6, itt Havoc 1. Vizuálisan észleltük a repülőgépüket.”

Pauline a fejhallgató felé hajolt.

„Havoc 1, tartsd a távolságot. Nem akarok turbulenciát, amíg instabilok vagyunk.”

A vadászpilóta azonnal válaszolt: „Értettem, Özvegy 6.”

Az utasok kezdték észrevenni a szokatlan látványt az ablakuk előtt. Két F-35-ös repült mellettük, mint valami néma őr.

Chloe a kabinban sétált, megnyugtatva a rémült utazókat, bár még ő is folyamatosan Pauline felé nézett. A nő, akit korábban mindenki zavart nagymamának bélyegzett, most a legnyugodtabb ember volt a fedélzeten.

A repülőgép hirtelen több száz métert zuhant.

Riasztók sikoltoztak.

Mark ösztönösen megragadta a kormányt, de Pauline megállította.