Alonso elolvasta a lapot, és visszaadta.

– Találjunk egy időpontot, amit ők választhatnak.

Inés megszervezte az első osztályokat. Amikor a tanár távol volt, a herceg leült a diákok elé, és rájött, hogy az ábécé magyarázata több türelmet igényel, mint egy birtok kezelése.

Azt vette észre, hogy a férfi negyedszerre is megismétel egy szótagot anélkül, hogy felemelte volna a hangját. Ez a kép napokig megmaradt benne.

Úgy tűnt, ő is tanulja a szokásaikat. Egy jobb lámpa jelent meg a karosszék mellett, ahol olvasott. Abbahagyták a túlságosan édes csokoládé felszolgálását az asztalnál. Egy fővárosi könyvesboltból érkezett egy botanikakötet, amiről beszélt.

„Nem kellett volna megvennem” – mondta.

– Azt mondta nekem, hogy el akarja olvasni.

Olyan komolyan magyarázta, hogy Inés elmosolyodott. Alonso lenézett a tányérjára, de Inés előbb észrevette.

Doña Mercedes fokozatosan elmesélte neki a többit. A herceg édesanyja meghalt, amikor a herceg 12 éves volt. Apja parancsokkal, büntetésekkel és a gyengédség minden megnyilvánulásával szembeni ádáz bizalmatlansággal irányította a házat.

„Fiúként sebesült kutyákat rejtegettem az istállókban” – emlékezett vissza. „Apám azt mondta, hogy egy örökös ne vesztegesse az idejét haszontalan teremtményekkel.”

Inés kinézett az ablakon. Alonso egy öreg kutyával a csizmájához ragasztva kelt át az udvaron.

Megértett bizonyos dolgokat, bár ez nem jelentette azt, hogy másokat elfelejtett.

Egyik este elmondta neki, miközben a postáját nézte.

– Az a tény, hogy az apja kegyetlen volt, nem teszi igazságossá azt, amiben egyetértett az enyémmel.

Alonso letette a tollat.

-Tudom.

Védekezésre számított. Beismerő vallomást kapott.

– Ésszerűnek tűnt számomra, mert mindannyian kaptunk valamit. Nem álltam meg azon gondolkodni, hogy kinek van lehetősége visszautasítani.

Inés leült vele szemben.

Ez volt az első beszélgetésük, amit anélkül folytattak, hogy a birtok ügyei mögé bújtak volna.

Decemberben hideg éjszakák voltak. Olvasmányokat osztottak meg a parázstartó mellett, karakterekről beszélgettek, és megtanulták felismerni a csendjüket.

Alonso felfedezte, hogy Inés dúdolt, amikor koncentrált. Felfedezte, hogy a férfinak száraz a humora, ami akkor jelentkezik, amikor magabiztosnak érzi magát.

Egyszer egy szivárgás több dokumentumot is megrongált. Míg a herceg megpróbálta megmenteni őket, Inés egy lábast tett alájuk.

„Végre valami hasznos ennyi jelentéshez” – jegyezte meg.

Olyan nevetést hallatott, hogy Doña Mercedes kikukucskált.

Azon az éjszakán Inés még lefekvés után is sokáig erre a hangra gondolt.

Első találkozásuk egy gyümölcsösben történt. A lány megcsúszott a nedves földön, és Alonso elkapta. Amikor visszanyerte az egyensúlyát, azonnal elengedte.

Inés ismét a kezéért nyúlt.

Így sétáltak a házig, anélkül, hogy megjegyzést tettek volna a történtekre.

Aztán elkezdődtek a kis várakozások: vacsora előtt meghallotta a lépteit; a férfi elhalasztotta a munkáját, amikor tudta, hogy a könyvtárban fogja megtalálni.

Egyik délután Inés levelet kapott az öccsétől. Egy ügyetlen rajz volt benne arról a lóról, amelyen az öccse nagykorában meglovagolni vágyott. Inés nevetve olvasta el, de végül sírva fakadt.

Alonso a közelben ült.

– Bármikor meglátogathatod őket, amikor csak akarod.

– Tudom. De félek, hogy amikor odaérek, mindenki úgy fog rám nézni, mintha én mentettem volna meg a házat azzal, hogy én is meghaltam egy kicsit.

Némán maradt, amíg a lány könnyedén fel nem lélegzett.

– Ma nem kell nekik elmagyaráznod, hogy mi bánt még mindig.

Inés a vállára hajtotta a fejét. Alonso egy pillanatra átkarolta.

Esteban levele februárban érkezett meg.

Egy bánya közelében lévő köves területen egy használható erezetet fedeztek fel. Több ellenőrzés után egy cég 40 000 pesót ajánlott fel a bérbeadásáért és a nyereségből való részesedésért.

A család sorsa megváltozott.

Inés mosolyogva olvasta, hogy édesanyja gondoskodni fog róla, és testvérei többé senkitől sem lesznek függve. Aztán eljutott az utolsó bekezdéshez.

Az apja bejelentette, hogy eljön érte.

Vissza tudta volna fizetni a hercegnek a 11 000 pesót kamattal együtt. A házasságkötéshez vezető nyomás miatt fontolgatta a házasság érvénytelenítését. Még egy fiatal vikomt családjával is beszélt, akik hajlandóak voltak megfelelőbb jövőt ajánlani neki.

Inés újra elolvasta a mondatot.

Aztán otthagyta a levelet Alonso asztalán.

Félbeszakítás nélkül elolvasta. Amikor befejezte, az arca mozdulatlan volt.

– Nem kérdezte meg, mit szeretnél.

Ez volt az első alkalom, hogy informálisan megszólította anélkül, hogy észrevette volna.

– Azt mondja, azért jött, hogy helyrehozza a hibáját.

– És már kiválasztotta, kivel.

Inés az ablakhoz ment, hogy elrejtse remegő ajkait.

– Először is szerettem volna, ha megérkezik ez a levél.

Alonso rövid időre lehunyta a szemét.

-Értem.

– Már az elején mondtam.

Akkor ránézett.

A kérdés többe került neki, mint bármelyik korábbi beszélgetés.

– El akarsz menni?

Inésnek eltartott egy ideig a válaszadásig, meglepte a hangjában felismert félelem.

– Tudni akarom, hogy meg tudom-e csinálni.

Alonso mindkét kezét az asztalra helyezte.

– Ha különválást szeretnél kezdeményezni, vagy kérdéseid vannak a házasságunkkal kapcsolatban, független segítséget kaphatsz. Nem fogom a családod ellen felhasználni az adósságaidat. Megbocsátottak.

– Még akkor is, ha elveszíted az örökség egy részét?

Ránézett a dokumentumokra, majd a nőre.

– Nem fogom ezt a problémát még egyszer a te károdra megoldani.

Inés befogta a száját. Hónapokba telt, mire ezeket a szavakat úgy hallotta, hogy nem érzi, egy másik kötelezettséget is rejtenek magukban.