Első csókjuk tanúk és dokumentumok nélkül történt, és senki sem várt jutalomra az ajtó túloldalán.
A kibékülés Estebannal lassan haladt. Betartotta az ígéretét, hogy ír, és megtanulta elfogadni a neki nem tetsző válaszokat. Inés újra meglátogatta az anyját, amikor készen állt rá. Testvérei azzal fogadták, hogy veszekedtek azon, ki vigye a bőröndjét, mit sem sejtve semmilyen adósságról.
Az új pénz egy részével Esteban jövedelmet biztosított feleségének és pénzt gyermekei számára. Feltétel nélkül felajánlott Inésnek egy összeget a nevére. Ezt arra használta fel, hogy iskolát nyisson egy üres épületben El Encinalban.
Alonso segített kiválasztani az asztalokat, és végül porosan pakolták le őket.
A következő tavasszal ebédet tartottak az udvaron. Doña Mercedes narancsvirágokat rendezett, Tomás, Inés öccse pedig botlás nélkül felolvasta első kompozícióját.
Esteban a háttérben maradt, amíg a lánya oda nem hívta, hogy üljön le mellé.
Később, amikor a vendégek elmentek, Alonso a karját nyújtotta neki a boltívek alatt.
– Újra engem választanál?
Inés a vállára hajtotta a fejét.
– Holnap újra megkérdezheted.
Mosolygott. Lassan elindultak a ház felé, nyitva hagyva az ajtókat a kert meleg levegője felé.
