Volt azonban valami rosszabb is: mindenki emlékezett rá, hogy Fausto Barragán minden vádpont előtt figyelmeztette őket az állítólagos tolvajra.

– Adtak neki egy nevet, aztán mindent elrendeztek, hogy beleférjen – mormolta Don Chuy.

Miután visszatért a tanyára, Gabriel ott találta Teresát, amint Matíasszal vitatkozik.

– Nem kell nekem sem a pénzed, sem a ranchod! – kiáltotta a fiú.

– Teresa, mit mondtál neki?

– Nem tudjuk, mit keres.

Gábriel hitetlenkedve nézett rá.

– Tízéves és éhesen érkezett.

Matías elszaladt. Gabriel a pajta mögött találta meg.

– Ha megtalálod a sírt, már nem lesz rám szükséged – mondta a fiú.

– Nem a sírba hoztalak ide.

–Mindig mondanak valami kedveset, mielőtt kirúgnak.

Ez a mondat kísérte Gabrielt, miközben felment abba a szobába, amely valaha Elenáé volt. Egy ládában leveleket, ruhákat és egy faládát talált. Egy hiányos papírlapon felesége kézírása szerepelt.

„Lucía nem bujkálhat tovább egyedül. Ha történik valami, meg kell védenünk a gyereket…”

Az alsó felét letépték.

Terézia megjelent az ajtóban.

– Hagyd ezt békén.

-Mert?

– Mert vannak dolgok, amiket azért temettek el, hogy ez a család fennmaradhasson.

Don Chuy, aki mögöttük jött, mozdulatlan maradt.

– Emlékszem egy éjszakára – mondta –. Lucia sírt az istálló mellett, Teresa pedig ráordított, hogy fogja be a szád, ha nem akarja tönkretenni a Navarro családot.

Terézia elvesztette a színét.

– Össze vagy zavarodva.

– Nem. Arra is emlékszem, mit válaszolt neked Lucía: „Tudod, mit tettek Sebastiánnal.”

Gabriel úgy érezte, hogy 17 évnyi emlék formát ölt.

Hajnal előtt vizet, tortillákat és egy takarót készített elő. Matías majd viszi a térképet. Don Chuy ragaszkodott hozzá, hogy elkísérje őket. Ahogy elindultak, Gabriel megpillantott egy lovast, aki a fák között állt. Amikor egyenesen ránézett, az alak eltűnt.

Másodlagos utakat választottak. A fiú egy elhagyatott kukoricaföldhöz vezette őket, majd a hegyek egy sziklás területére. Megtalálták a mesquite fát, amelyet villámcsapás kettéhasított. Aztán a két szikla V alakot alkotott. Végül egy aljnövényzettel borított szakadékban egy faragott kereszt bukkant fel.

Matías remegett.

– Anyukám azt mondta, hogy itt elkezdhetek félni.

Gábriel a vállára tette a kezét.

– Tehát továbbra is félünk.

A szünetben Matías megkérdezte tőle, hogy milyen Elena. Gabriel beszélt a nevetéséről, a makacsságáról, és arról, hogy apósa tiltakozása ellenére is leült enni a mezőgazdasági munkásokkal.

– Anyukám azt mondta, hogy soha nem bánt vele úgy, mint egy szolgálólánnyal.

– Ez pontosan úgy hangzik, mint Elena – felelte Gabriel.

Körülbelül 50 lépéssel arrébb egy tisztásra bukkantak. Száraz fű alatt egy lapos kő volt. Don Chuy vizet öntött rá, és letörölte róla a mohát.

A név apránként jelent meg: Sebastián Navarro.

Gábriel térdre rogyott.

A dátum megegyezett azzal a héttel, amelyiken az apja bejelentette Sebastian örökre történő távozását.

Matías egy nagy sziklához lépett a sírbolt mellett.

– Valami hiányzik.

Egy ág és egy vasrúd segítségével elmozdították a követ. Alatta egy bőrbe csomagolt fémlemez dobozt találtak. Benne okiratok, tervek, nyugták és Sebastian levelei voltak.

Gábriel addig olvasott, amíg remegni nem kezdett a keze.

Évekig számos parasztcsalád veszítette el földjét hamisított aláírások, megváltoztatott határok és olyan tanúk miatt, akik még írni sem tudtak. Két név ismételten szerepelt a dokumentumokban: Horacio Navarro, Gabriel apja, és Eusebio Barragán, Fausto apja.

Sebastián felfedezte a csalást, és egy guadalajarai közjegyzővel tervezett találkozni. Lucía segített neki másolatokat készíteni. Elena tisztában volt a veszéllyel.

Egy másik közlemény szerint Sebastiánt a találkozó előtt elfogták. Sebesülten megszökött, Lucía pedig két napig egy elhagyatott házban rejtegette. Orvosi ellátás nélkül halt meg, mert attól tartott, hogy bármilyen figyelmeztetés eljut Barragánhoz. Halála előtt kérte, hogy rejtsék el a holttestét és a dokumentumait.

Gábriel lehunyta a szemét.

– Apám tudta.

Don Chuy nem válaszolt.

Egyetlen, Gabrielnek címzett levél maradt. Sebastian kézírása a végére szabálytalanná vált.

„Ha ezt olvasod, ne higgy apa verziójának. Eusebio tudta, hol találjon meg, mert valaki, aki nagyon közel állt hozzá, megszólalt.”

Gabriel folytatta az olvasást. Matías figyelte, ahogy Gabriel arca megkeményedik.

– Mit ír?

Gabriel felnézett Don Chuyra.

– Azt mondja, hogy Teresa tudott a csalásról.

Visszatért az utolsó sorhoz.

– És azt mondja, hogy ő mondta el Eusebiónak, hol fog Sebastián találkozni a közjegyzővel.

A szél végigsöpört a tisztáson. Matías szorongatta anyja érmét.

Gábriel gondosan összehajtotta a levelet. Már nem félt attól, hogy mi rejtőzik a sírbolt alatt.

Félt hazamenni és a nővére szemébe nézni.

3. RÉSZ
Amikor visszatértek Los Saucesbe, Teresa a folyosón várt. Látta a takaróba csavart dobozt, ami egy oszlopnak támaszkodott.

– Találtak valamit.

Gabriel otthagyta a dobozt az étkezőasztalon.

– Megtaláltuk Sebastiant.

Terézia lehunyta a szemét.

Ez elég volt.

Gábriel elővette a levelet.

– Mondd, hogy ez hazugság.

Nem akarta megérinteni.

– 20 éves voltam.

–Sebastian is fiatal volt.

– Te nem érted, milyen volt apa.

– Akkor magyarázd el nekem, miért temették el idegenként a testvéremet.

Teresa sírni kezdett. Don Horacio a ranch feljegyzéseit használta fel arra, hogy segítsen Eusebio Barragánnak meghamisítani az okiratokat. Szerinte ezek a manőverek szükségesek voltak ahhoz, hogy Los Sauces-t megtartsák az évekig tartó konfliktusok, gyenge termések és adósságok után. Sebastián felfedezte a könyveket, bizonyítékokat gyűjtött, és úgy döntött, feljelenti őt.