Mateo megfigyelte a létesítményeket és az anyját, aki a folyosó alatt ült.
– Azt hittem, azon a napon csak szégyen fog eltölteni.
Valeria összefonta az ujjait az övével.
– Elvettél egy lovat, aminek szüksége volt valakire.
Ash felkapta a fejét, amikor a lány szólította.
Mateo elmosolyodott. Már nem kellett semmit sem bizonyítania a Santa Lucía udvarában.
Volt egy tisztességes állása, egy anyja, aki tudott pihenni, és egy családja, akik várták a nap végén.
Az öreg ló visszament legelni. Ő is maga mögött hagyta a kötelezettséget, hogy meggyőzze másokat arról, hogy megérdemli a törődést.
