Egy este, amikor sikerült aláírniuk a sorsdöntő, kizárólagos szerződést egy feltörekvő skandináv elektromos autógyártóval, a megkönnyebbülés és az öröm hevében megölelték egymást. Az ölelés azonban tovább tartott a kelleténél. Dávid lassan elhúzódott, de a kezét Elina derekán tartotta. A tekintetük találkozott, és a szavak már feleslegesek voltak. A csókjukban benne volt minden feszültség, remény és az a tiszta vonzalom, ami hónapok óta parázslott közöttük.

Hat hónappal a szakítás után a város elitje a Nemzeti Múzeum báltermében gyűlt össze az éves Jótékonysági Üzleti Gálára. Ez volt az az esemény, ahol az oligarchák, a politikusok és a milliárdosok megmutatták a hatalmukat. Igor és Dmitri is jelen voltak. Dmitri karján egy új, szőke modell lógott, de a férfi tekintete nyugtalanul pásztázta a termet.

Igor magabiztosan mosolygott a pezsgőspohara mögül. Biztos volt benne, hogy a Károlyi-cég a csőd szélén áll, és ezen az estén bejelentheti, hogy a saját holdingja „megmenti” és felvásárolja azt.

Amikor a ceremóniamester bejelentette az est fénypontját – az év leginnovatívabb vállalatának járó díjat –, a terem elcsendesedett.

– Hölgyeim és uraim! Az idei díjat egy olyan vállalat kapja, amely nemcsak hogy túlélte a piaci nehézségeket, de teljesen újraírta a régió gépjármű-logisztikai szabályait. Kérem, fogadják szeretettel a Károlyi Csoport tulajdonosát és vezérigazgatóját, Elina Károlyit!

Dmitri majdnem elejtette a poharát. Igor arcáról azonnal lehervadt a mosoly.

A terem végében kinyíltak a kétszárnyú ajtók. Elina lépett be, de most nem a kék, olajfoltos szerelőruhát viselte. Egy lélegzetelállító, sötétkék selyemestélyiben volt, amely tökéletesen kiemelte az alakját. A haja elegáns kontyba volt fogva, és a tartása királynői volt. Mellette nem egy testőr sétált, hanem Dávid, aki egy tökéletesen szabott fekete szmokingot viselt. Bár nem volt megszokva neki ez a viselet, a magabiztossága és az Elina iránti védelmező szeretete tekintélyt parancsolóvá tette.

Ahogy végigvonultak a vörös szőnyegen, minden szem rájuk szegeződött. Elina fellépett a színpadra, átvette a díjat, és a mikrofonhoz lépett.

– Köszönöm ezt a megtiszteltetést – kezdte csengő, tiszta hangon. – Az elmúlt félév… mondjuk úgy, kihívásokkal teli volt a cégünk számára. Voltak, akik azt hitték, hogy ha elzárják előlünk a megszokott utakat, akkor térdre kényszerítenek minket.

A tekintete pontosan arra az asztalra tévedt, ahol Igor és Dmitri ültek. Igor arca most már vörös volt az elfojtott dühtől.

– De elfelejtettek egy fontos dolgot – folytatta Elina mosolyogva. – Mi, akik a gépekkel dolgozunk, tudjuk: ha egy alkatrész nem működik, kicseréljük egy jobbra. Ma este örömmel jelentem be, hogy a Károlyi Csoport kizárólagos regionális partnerséget kötött a svéd ‘Njord Motors’ vállalattal. Nemcsak a prémium elektromos autóik forgalmazását, hanem az egész régiós töltőhálózat kiépítését is mi fogjuk végezni. Ezzel egy időben megvásároltuk a város déli iparvidékét, hogy megépítsük Közép-Európa legmodernebb szerviz- és logisztikai központját.

A teremben döbbent csend uralkodott, amit másodpercekkel később kitörő tapsvihar követett. Az üzletemberek, akik eddig Igor kegyeit keresték, most rájöttek, hogy az erőviszonyok végérvényesen megváltoztak. A Njord Motors a jövő volt, Igor építőipari, elavult dízelgépekre épülő cége pedig a múlt.

Elina beszéde után a bankett folytatódott. Dáviddal együtt fogadták a gratulációkat. Ekkor lépett oda hozzájuk Dmitri. A férfi szánalmasan festett a drága öltönyében; az arca sápadt volt, és az alkohol már érződött a leheletén.

– Gratulálok, Elina – mondta keserűen, miközben gúnyosan végignézett Dávidon. – Szóval ő az? Lecseréltél engem egy… szerelőre?

Dávid nyugodtan, provokáció nélkül lépett közelebb, de a testtartása egyértelművé tette, hogy nem tűr semmiféle tiszteletlenséget. – Én Dávid vagyok, a cég technikai igazgatója és társtulajdonosa – mondta mély, határozott hangon. – És ami a legfontosabb: a férfi, aki szereti és tiszteli a menyasszonyát.

Dmitri szemei elkerekedtek. Csak most vette észre a diszkrét, de gyönyörű gyémántgyűrűt Elina ujján.

– Te… te hozzámész? – hebegte Dmitri, és a veszteség súlya most szakadt rá teljes valójában. Nemcsak egy vagyont veszített el, hanem egy nőt, akinek az intelligenciája és az ereje messze felülmúlta mindenkiét abban a teremben.

Elina megfogta Dávid karját, és halkan felsóhajtott. – Igen, Dmitri. És tudod, mi a legjobb benne? Hogy ő soha nem kérte tőlem, hogy változzak meg. Ő akkor is a világ legszebb nőjének lát, amikor csuromvizesen mászom ki egy autó alól. Most pedig, ha megbocsátasz, van néhány valódi üzletember, akivel beszélnünk kell.

Azzal hátat fordítottak neki, és besétáltak a tömegbe. Dmitri ott maradt egyedül, megsemmisülve. Apja, Igor, nem sokkal később csendben távozott a gáláról. A következő hetekben az Igor körüli botrányok – a korrupciós ügyek és a piaci zsarolások – mind napvilágra kerültek, részben a független sajtó nyomására, amely Elina győzelmét ünnepelte. Az oligarcha birodalma kártyavárként omlott össze. A befektetők elpártoltak tőlük, a bankok pedig visszahívták a hiteleiket. Dmitri és az édesanyja kénytelenek voltak eladni a kúriát és a luxusautókat, hogy kifizessék az adósságokat. A gazdag örökös, aki egykor mindenkit lenézett, most maga is kénytelen volt megtanulni, milyen egy átlagos, kemény munkával járó élet.

Egy évvel később, a Károlyi Csoport új, hatalmas, üvegfalú logisztikai központjában éppen ebédszünet volt. A tágas, modern műhelyben, amely patyolattiszta volt és a legújabb technológiával felszerelt, a szerelők a pihenőben kávéztak.