– Igen, Miguel.
Megkönnyebbülten, rövid időre lehunyta a szemét, és a lány volt az, aki ismét közelebb lépett, hogy megcsókolja.
Hetekkel később egy tengerparti kápolnában házasodtak össze, a vendégek között Beatriz, a halászok és Juan Montes egykori munkásai is voltak.
A könyv nyáron jelent meg. Lucía Robles és Isabel Montes neve volt a borítón. Miguel ragaszkodott hozzá, hogy megtartsa a vezetéknevét, amelyen korábban dolgozott.
A következő évben Isabel a tengerparti házának ablakánál rajzolt. A fia a közelben aludt, Miguel pedig egy újabb levelet készített elő, amit a párnájára írt.
Minden levelét egy dobozban tartotta, az első akvarelljeivel keresett pénzérmékkel együtt.
Az asztalon apja levele is ott volt bekeretezve és védve a naptól.
Miguel hátulról közeledett, és ránézett az imént befejezett rajzára.
–Megint Ibolyák?
Izabella elmosolyodott, és megfogta a kezét.
– Még sok rajzolnivalóm van.
