Emlékezett a mesquite fára, a szakadt huarache cipőjére és arra a tortillára, ami egy apró kézben rejtőzött.
Guadalupe észrevette a csendet.
– Mi a baj, fiam?
Gyengéden megrázta a fejét.
Az asztal alatt Lupita megszorította a kezét.
Mateo elvette a tojás rá eső felét. Körülöttük folytatódott a beszélgetés, a tányérok csörömpölése és a nevetés.
Ezúttal az anyja is ott volt.
És mindenkinek jutott elég.
