Az éjszakát abban a szobában töltötte, amiért fizetett.
Gábriel másnap, a megígért időben tért vissza.
Az udvarlás sétákkal, kínos csendekkel és nézeteltérésekkel járt. Megtanultak beszélgetni, mielőtt az aggodalmat búcsúzássá változtatták volna.
Catalina elkezdett iskolába járni. Barátokat és érdekesebb elfoglaltságokat talált annál, mint hogy a felnőttek érzéseit figyelje.
Gabriel majd tudatja velük, ha nem vacsorázik velük. Ha a munka miatt késik, üzenetet küld.
A bizalom ilyen módon jött: ismétlődő, kicsi, ellenőrizhető.
Tél elején házasodtak össze.
Elena a legszebb ruháját viselte, melyet saját maga választott és fizetett gombok díszítettek. Catalina egy kék szalaggal átkötött szárított virágcsokrot tartott a kezében.
Teresa fényképe a nappaliban maradt. Andrés köve Catalina polcán maradt.
Senkinek sem kellett eltűnnie ahhoz, hogy az a család létezhessen.
Egyik este Gabriel késve tért vissza a kerítés javításából. Sötétedés előtt megérkezett egy mezőgazdasági munkás, hogy tudassa vele, jól van.
Catalina letette a tányérját a tűzhely mellé, és visszatért a betűgyakorláshoz.
Elena figyelmeztette, hogy nem néz ki az ablakon.
Amikor Gabriel belépett, a lány felvette a jegyzetfüzetét.
– Tanultam egy szót.
Megmosta a kezét, és leült mellé.
A papírra nagy, egyenetlen betűkkel Catalina ezt írta: „Otthon”.
Gabriel közelebb húzta Elena székét.
Leült, a lánya pedig arrébb tette a jegyzetfüzetet, hogy helyet csináljon nekik.
Kint kezdett fagyni.
Bent már senki sem vacsorázott egyedül.
