Egy magaslati helyre mutatott.

– Ott fel lehetne építeni a házat.

Aztán egy olyan helyre mutatott, ahová tisztán esett a reggeli fény.

– És lehetne ott egy műhely is nagy ablakokkal.

– Egy műhely?

– Egy olyan nőnek, aki házasságkötés után is szeretne varrni.

Matilde gombócot érzett a torkában.

– A legtöbb férfi elvárná, hogy a felesége bezárja a boltot.

–Nem azért utaztam el egészen Chihuahuáig, hogy megkérjem, ne legyen többé az a nő, akit megismertem.

Matilde most először fogta meg a kezét.

A hír elterjedt Santa Rosalíában, mielőtt visszatértek a városba.

Nem mindenki volt boldog.

Másnap reggel Don Laureano Vela, a régió legbefolyásosabb kereskedője látogatta meg a boltot. Egy 52 éves férfi volt, aki mindig sötét öltönyt viselt, mellényén pedig aranyláncot viselt.

Hónapok óta próbálta megvenni az épületet, ahol Matilde üzlete volt.

„Azt mondták nekem, hogy férjhez akar menni” – jegyezte meg.

– Az emberek túl sokat beszélnek.

– A házasság megváltoztatja a nők prioritásait.

– Nem az enyém.

Laureano egy dokumentumot hagyott a pulton.

– 900 pesót ajánlok a helyért. Ez több, mint amennyit ér.

– Nem eladó.

– Gondolkodnom kellene rajta. Jövőre megérkezik a vasút. Nagyobb vállalkozások és modern gépekkel felszerelt műhelyek lesznek. Egy varrónő önmagában nem lesz képes versenyezni.

Matilde felé tolta a dokumentumot.

– Akkor keményebben kell dolgoznom.

Laureano örömtelenül mosolygott.

– Apádnak igaza volt veled kapcsolatban. Sosem tudta, hogyan ismerje fel a jó lehetőségeket.

Matilde lefagyott.

– Ismerted az apámat?

– Sok évvel ezelőtt üzleteltünk.

Mielőtt elindult, Laureano Gabrielre nézett, aki épp akkor állt meg a bolt előtt.

—Óvakodj azoktól a férfiaktól, akik hirtelen szerelmet kínálnak. Vannak, akik csak könnyű pénzre vágynak.

Gabriel megvárta, amíg Laureano elsétál.

– Mit akart?

—Vásárold meg a boltot.

– Miért e nagy ragaszkodás?

Matilde nem tudta.

Azon az estén átnézte az épület dokumentumait. Három évvel korábban vásárolta az ingatlant egy Teresa Rojas nevű özvegyasszonytól. Minden rendben lévőnek tűnt, kivéve egy majdnem kitörölt bejegyzést a tulajdoni lap hátulján: „Megosztva közvetlenül az északi forrás felett.”

A forrás néhány kilométerre volt a falutól.

Gabriel nyomozott a földhivatalban. Felfedezte, hogy Matilde épülete egy régi ingatlan része, amely magában foglalta az egyetlen legális hozzáférést egy forráshoz a leendő vasútvonal közelében. Aki ezt a vizet birtokolta, az mozdonyokat, munkásokat és új vállalkozásokat tudott ellátni vízzel.

Az ingatlan nem ért 900 pesót.

Több mint 20 ezer lehet az értéke.

– Laureano nem akarja a boltját – mondta Gabriel. – A vízjogokat akarja.

Matilde emlékezett a mondatra az apjáról.

Azonnal írt Jacintának, kérve, hogy nézze át a családi iratokat.

A válasz sosem jött meg.

Három nappal később azonban Matilde kapott egy táviratot:

„JACINTA SÚLYOSAN BETEG. NE UTAZZON. VÁRJON HÍREKRE.”

A cég a sógoráé volt.

Matilde összetört volt.

Gabriel felajánlotta, hogy elkíséri Pueblába, de a távirat kifejezetten kérte, hogy ne utazzanak. Egy hétig Matilde alig aludt. Gabriel a közelben maradt, ételt vitt neki, és gondoskodott a rendelésekről, amelyeket a műhelybe való belépés nélkül is kézbesíteni tudott.

Péntek este valaki egy követ dobott a hátsó ablakra.

Az üveg szilánkokra tört.

Másodpercekkel később egy meggyújtott üveg esett egy anyagokkal teli asztalra.

A tűz ijesztő sebességgel terjedt.

Matilde, aki a sátor mögötti szobában aludt, füstbe ébredt. Megpróbált a bejárati ajtóhoz érni, de egy gerenda zuhant elé.

-Segítség!

Gabriel hallotta a sikolyokat a vendégházból. Mezítláb rohant végig az utcán, betört egy másik ablakot, és bement anélkül, hogy megvárta volna a tűzoltókat.

Matilde-ot egy könyvespolc alatt találta csapdába esve.

“Menjetek el!” – kiáltotta. “Be fog omlani a tető!”

– Nem azért utaztam át a fél országon, hogy itt hagyjalak.

Felemelte a fát, a karjában vitte, és másodpercekkel azelőtt elment, hogy a tető egy része beomlott.

Matilde az egyik karján kisebb égési sérüléseket szenvedett, Gabriel pedig mély sebet szenvedett a hátán.

Hajnalhasadáskor azonban a politikai vezető egy kannányi kerozint talált Gabriel szobájában. A csomagjaiban Matilde okiratának másolatát és egy hamisított aláírású adásvételi szerződést is megtaláltak.

Gabrielt azért tartóztatták le, mert azért gyújtotta a tüzet, hogy eladásra kényszerítse.

„Megmentett!” – tiltakozott Matilda.

– Talán hősnek akart tűnni, miután elvesztette az uralmát a tűz felett – felelte Laureano, aki tanúként jelentkezett. – Hallottam, amikor a forrás értékéről kérdezősködött.

Gabriel nem próbált védekezni, amikor megbilincselték. Csak Matilde-ra nézett.

– A konzerv nem az enyém volt. Valaki belépett a szobámba.

– Majd én kihozlak onnan.

– Először is, védd meg az írásaidat.

Matilde aznap délután meglátogatta a börtönt.

– Mondd meg az igazat – követelte. – Tényleg a húgom küldött?

Gábriel elsápadt.

-Igen.

– Miért nem válaszolsz a leveleimre? Miért került elő egy hamis szerződés a holmid között?

-Nem tudom.

–Laureano ismerte az apámat. Te a sógoromnak dolgoztál. Úgy tűnik, mindenki tud valamit, amit én nem.

Gabriel a rácsokra tette a kezét.

– Soha nem hazudtam neked arról, hogy mit érzek.

– Ez nem válasz a kérdésemre.

– Jacinta megkért, hogy menjek el, mert félt, hogy valaki megpróbálja elvenni a boltodat.

Matilde hátrébb lépett.