Gabriel megépítette a műhelyt a megígért nagy ablakokkal. Matilde a városban tartotta fenn a boltját, és megosztotta az idejét a két hely között. A ranch négy lóval indult, és néhány év alatt Chihuahua egyik legelismertebb tenyészfarmjává vált.
Egyik délután, miközben kisfiukat nézték, amint egy csikó után szalad, Gabriel megkérdezte:
– Megbántad valaha, hogy beengedtél az első napon?
Matilde a vállára hajtotta a fejét.
Emlékezett a leégett boltra, az árulásra, a börtönrácsokra és az iratra, ami megváltoztatta az életüket. Emlékezett az idegenre is, aki az ajtóban állt egy régi kalappal a kezében, és felajánlotta, hogy elmegy, ha megkéri.
– Csak egy panaszom van.
-Melyik?
– Leejtettem az ecsetemet. Nagyon jó volt.
Gábriel nevetett és megölelte.
Előttük terült el a tanya, a kivilágított műhely és egy olyan élet, amit egyikük sem tudott volna egyedül felépíteni.
Matilde évekig hitte, hogy a szerelem azt jelenti, hogy feladunk egy darabot önmagunkból.
Gábriel bebizonyította, hogy tévedett.
Az igaz szerelem nem kérte tőle, hogy kisebb legyen.
Biztonságos helyet adott neki, ahol felnőhetett.
