– Mert öt éven át én fizettem az utazásaink jó részét, a teherautó havi törlesztőrészleteit, a lakásfelújítást és sok olyan kiadást, amiről a fiad úgy dicsekedett, mintha a saját zsebéből jött volna.

– Az a lakás a családunké – felelte Patricia. – Később érkeztél.

– Sosem akartam a lakásodat.

Valeria kicsit közelebb vitte a mikrofont.

– Tartsd meg. Lehet, hogy el kell adnod, hogy kifizesd az adósságaidat.

Mauricio elvesztette az önuralmát.

– Te egy nyomorult vagy! Azért tervezted ezt, hogy megalázz engem?

– Nem, Mauricio. Minden alkalommal, amikor hazudtál, ezt tervezted.

– Menj el a szüleiddel!

– Ezt fogom én is tenni.

Az asztalon hagyta a mikrofont.

Patricia elkezdte kiabálni, hogy Valeria pénzért ment férjhez, hogy tönkre akarja tenni a fiát, hogy mindig irigyelte az életmódját.

Valeria még utoljára megfordult.

– Patricia, ahhoz, hogy egy vagyont el akarjanak venni tőlük, először nekik kellene megszerezniük.

Senki sem nevetett nyíltan.

De többen lesütötték a tekintetüket, hogy elrejtsék az arckifejezésüket.

Valeria megfogta az anyja karját.

Megyünk.

Azon az éjszakán a szülei házában aludt.

Másnap reggel Mauricio elkezdte hívogatni.

„Bocsáss meg.”

„Részeg voltam a dühtől.”

„Meg tudjuk javítani.”

„Öt éve vagyunk együtt.”

Valeria blokkolta a számát.

Tíz perccel később elkezdődtek Patricia üzenetei.

„Tönkretetted a fiamat.”

„Gondoskodni fogok róla, hogy elveszítsd az önrendelkezésedet.”

„Ha egyedül maradsz, vissza fogsz mászni.”

Valeria képernyőképeket készített és elküldte őket Marianának.

A barátnője így válaszolt:

„Ne törölj semmit.”

Két nappal később beadták a válókeresetet, és elkezdték a csalással megszerzett négyszázhúszezer peso követelésének összeállítását.

Mauricio és Patricia válaszul ott támadtak, ahol szerintük a legjobban fog fájni.

Először egy névtelen e-mail jelent meg, amelyet Valeria ügynökségének több alkalmazottjának és beszállítójának küldtek. Azt állították benne, hogy Valeria szélhámos, komoly személyes problémái vannak, és hogy nem szabad rá pénzt bízni.

Valeria arra számított, hogy szégyellni fogja magát.

Dühöt érzett.

Összehívta a csapatát.

„Nehéz váláson megyek keresztül. A férjem és az édesanyja megpróbálják tönkretenni a hírnevem. Akinek kétségei vannak, az közvetlenül megkérdezheti tőlem. Nem fogok bujkálni.”

Az egyik legfontosabb ügyfele még aznap délután felhívta.

– Valeria, egy hölgy, aki azt állítja magáról, hogy az anyósod, felkeresett, hogy elmondja, az ügynökséged csődben van.

Valéria lehunyta a szemét.

-Nagyon sajnálom.

– Nem azért hívlak, hogy lemondjak valamit – felelte a férfi. – Négy éve dolgozom veled. Azért szólok, hogy megvédhesd magad.

Más vásárlók is ugyanezt tették.

Patricia azt hitte, hogy tönkreteszi Valeria üzletét.

Pontosan az ellenkezőjét érte el.

Többen beleegyeztek abba, hogy üzeneteket mentenek és felveszik a vallomásukat, hogy átadják Marianának.

Aztán Patricia stratégiát váltott.

Virágokkal ment Rogelio és Elena házához.

Kiáltás.

Bocsánatot kért.

„A fiam teljesen összetört. Nem eszik, nem alszik. Szereti Valeriát. Kérlek, segíts megmenteni a házasságunkat.”

Elena, aki egész életében abban hitt, hogy a házasságot, amikor csak lehetséges, meg kell menteni, habozott.

Amikor Valeria délután megérkezett, az anyja így szólt hozzá:

– Talán egyszer meghallgathatnád.

Valeria érezte, hogy a mellkasa összeszorul.

– Anya, az a férfi, aki pénzt dobál az arcodba, nincs zavarban. Megmutatja, hogy ki is ő valójában.

– Az emberek megbánhatják.

– Természetesen. De a megbánás nem jelenti automatikusan azt, hogy visszakapod azt, akit megbántottál.

Rogelio hallgatott.

Végül a feleségére nézett.

– A lányunknak igaza van.

Patríciát már nem látták szívesen abban a házban.

Valeria úgy döntött, hogy kibérel egy kis lakást az irodája közelében. Függetlenségre vágyott, és a szüleit is ki akarta húzni a konfliktusból.

Néhány hétig úgy érezte, újra kap levegőt.

Amíg Mauricio meg nem jelent az épület előtt.

Fogyott.

Alkoholszagú volt.

–Beszélnünk kell.

– Beszéljen az ügyvédemmel.

– Anyukám azt mondja, hogy már jársz valakivel.

Valeria megpróbált elmenni.

Mauricio megragadta a csuklóját.

–Engedjetek el.

– Először is mondd meg, hogy ki az.

– Mauricio, engedj el!

Amikor fenyegető mozdulattal felemelte a karját, valaki hátulról megállította.

Rogelio volt az.

Bejelentés nélkül meglátogatta a lányát.

– Ne érj hozzá többé.

Mauricio szembe akart szállni vele, de Valeria apja még csak fel sem emelte a hangját.

-Magamat.

Azon az estén Valeria megértett valamit, amit házassága évei alatt soha nem értett meg.

Egy férfit nem az órája ára, a vezetett autója vagy az étterme alapján mérnek.

Azzal mérik, hogy mit csinál, amikor senki sem figyeli.

Másnap dokumentálták az esetet, és védelmi intézkedéseket kértek.

Ettől kezdve Valeria abbahagyta a reagálást, és bizonyítékokat kezdett gyűjteni.

Számlakivonatok.

Átutalások.

Üzenetek.

Nyugták.

Fizetések a teherautóért.

A kártyád által fedezett utazások.

Kölcsönök a szüleiktől.

És akkor kezdtek feltűnni Mauricio múltjából származó emberek.

Először egy volt munkatársa hívott.

– Nem tudom, hogy ez segít-e, de Mauricio a részleg felének tartozott pénzzel.

Aztán megszólalt egy régi barát.

– Előző munkahelyéről kirúgták, mert megváltoztatta az értékesítési dokumentumokat.

Végre megjelent egy volt barátnő.

– Ő is hónapokig az én pénzemből élt. Amikor szakítani próbáltam vele, üldözött és azzal fenyegetőzött, hogy tönkretesz.

Valeria rájött, hogy nem ő az első nő, akit becsaptak.

Ő volt az utolsó, aki hitt neki.

De a legfontosabb próbatétel még hátra volt.

Germán Lozano.

Marianának sikerült tanúként bevonnia őt a szóban forgó átruházásokkal kapcsolatos vagyonvitába.