A Las Golondrinas tovább növekedett anélkül, hogy birodalommá vált volna. Munkahelyeket biztosított, fedezte a kiadásait, és időt hagyott a magánéletre is.
Egyik délután Clara kinyitotta a kék jegyzetfüzetet, és megkérdezte, miért írt le annyi mindent az anyja, amiről nem tudott semmit.
Magdalena az ölébe ültette.
– Mert attól féltem, hogy eleve nem tudok eleget.
– És mindent megtanultál?
–Megtanultam kérdéseket feltenni. Ez minden másban segített.
Andrés éppen a mezőről tért vissza. A tehenek betörtek a karámba, és két fecske repült át a kút felett.
Magdalena becsukta a jegyzetfüzetet. Ez a hely volt az életének az a része, amelyet Ernesto nem akart megtartani.
A lánya felhívta az anyukáját, a férje hallgatott rá, és a házban felgyulladtak a lámpák.
Nem kellett elképzelnie, mit gondolna Ernesto, ha meglátná.
Volt egy vacsora, amit el kellett készítenie, egy kislány, akit átölelhetett, és egy élet, ami végre teljesen belefért.
