Az adásvétel soha nem zárult le. A polgári bíróság elismerte, hogy hiányzott a hozzájárulásom, és megakadályozott minden kísérletet a földterület átruházására, amíg a nyomozás folyamatban volt. Juliánt végül kénytelen volt visszafizetni a jogi eljárással kapcsolatos megállapodás értelmében “előlegként” kapott pénzt, emellett hamisított dokumentumok felhasználásával kapcsolatos vádakkal is szembesült. Ramiro és cége ellen más hasonló tranzakciók miatt vizsgálatot indítottak. Mateo régi ügye nem nyílt meg varázsütésre újra, de az új dokumentáció lehetővé tette ügyvédje számára, hogy másolatokat kérjen és új kereskedelmi keresetet nyújtson be.
Visszaszereztem az ingatlan feletti uralmat, és úgy döntöttem, hogy nem adom el.
Nem egyik napról a másikra romantikus álomvilággá alakítottam az ingatlant. Apám faházának tetőre, vízelvezetésre, szerszámokra és pénzre volt szüksége. Egy félévre visszamentem tanítani, és összegyűjtöttem. Aztán engedélyt kértem, és elkezdtem szakaszosan felújítani.
Mateo segített, amikor kértem tőle.
Csak amikor megkértem rá.
Májusban, az első fontos meghallgatás után elvitt Creelbe. Majdnem hat hónapot töltöttünk együtt, először a kényszerből, majd valami olyasmi miatt, amit egyikünk sem nevezett meg.
Amikor egy kis fogadó előtt elbúcsúztunk, átnyújtott nekem egy zsákot, benne az eladott fadarabok árából származó pénz egy részével.
– Nincs rá szükségem.
– Igen. Canela elvesztette a szerződését egy olyan ügy miatt, ami engem is érintett.
– Semmivel sem tartozol nekem.
– Nem azt mondtam, hogy tartozom neked.
Eltettem a táskát.
– Jó utat, Mateo!
Megfeszült az állkapcsa.
-Is.
Elment.
Felmentem a szobámba, elővettem a nyírfésűt, és otthagytam az ágyon.
Folyton azt mondogattam magamnak, hogy képes vagyok felépíteni egy életet egyedül. Igaz volt. Mindig is így volt.
Amire nem számított, az az volt, hogy negyven perccel később egy ló patái ismét megállnak a fogadó előtt.
Mateo kopogott az ajtón.
Amikor kinyitottam, a kezében tartotta a kalapot, és szinte dühös kifejezés ült az arcán.
– Nem vagyok jó ebben.
– Tudom.
– Tizenegy évet töltöttem döntések meghozatalával, így nincs szükségem senkire.
Várjon.
– És csak megszokásból vettem még egyet.
-Melyik?
Az ágyon lévő fésűre nézett. Aztán rám.
– Itt hagylak.
Összeszorult a mellkasom.
– Mit akarsz, Mateo?
Úgy lélegzett, mintha ez nehezebb lenne, mint két kilométerre cipelni engem egy viharban.
–Azt akarom, hogy visszamenj a hegyekbe. Nem vendégként. Nem azért, mert csapdába estél. Azt akarom, hogy ott legyél, mert te is ott akarsz lenni.
Nem ígért nekem tökéletes házat.
Nem mondta meg, hogy meg fog menteni.
Nem az örökkévalóságról beszélt.
Valami sokkal nehezebbet ajánlott fel nekem: egy helyet, ahol a jelenlétem nem egy adósságtól, egy aláírástól vagy bárki szánalmától függött.
Felkaptam a kabátomat.
– Délutánra nehéz lesz az út.
Egy halvány mosoly suhant át az arcán.
—Akkor menjünk.
Együtt fogunk visszatérni.
Nem laktam a kunyhójában, mint egy megmentett nő. Felújítottam apámét, és a két ingatlant külön tartottam. Végül megnyitottunk egy kis asztalosműhelyt és téli tanfolyamokat szerveztünk a helyi fiataloknak. Mateónak továbbra is csendre volt szüksége. Nekem továbbra is válaszokra volt szükségem.
Megtanultuk, hogy ne keverjük össze a szerelmet a birtoklással.
Néha, amikor azzal a nyírfadarabbal fésülködöm, mindenre gondolok, amit majdnem aláírtak nekem: a földemre, a nevemre, a jövőmre.
És arra is gondolok, ami az egyetlen dolog, amit nyomás nélkül választottam.
Visszatérés.
Ha valaki szeret téged, de tiszteletben tartja a függetlenségedet, az többet ér, mint bármilyen “örökkévaló” ígéret, vagy másképp látnád?
Milyen érzés volt elolvasni ezt a történetet? Ha megérintett vagy érdekesnek találtad, ne felejtsd el megosztani, hogy több ember is felfedezhesse.❤️
Még sok izgalmas történet vár rád. Görgess lejjebb, és kattints a „Továbbiak Jerrytől” gombra, hogy tovább élvezhesd őket. Köszönöm szépen, hogy elolvastad.👇
