Letette a tollat, megkerülte az asztalt, és gyengéden megölelte.
Hónapokkal később összeházasodtak, amikor Alejandro felépült, és a hajók újra közlekedtek. Beatriz ugyanazzal a névvel írta alá a cége szerződéseit, amelyet az esküvő előtt használt. Beatriz megtanulta megvárni, ha egy találkozó elhúzódik, anélkül, hogy összekeverné a szerelmet a tekintéllyel.
Az asztalán őrizte az első munkaszerződést. Alatta egy sort fűzött hozzá, amelyet mindketten írtak: semmiféle igazságot nem fognak elhallgattatni, hogy megvédjék a másikat a döntéstől.
Amikor a mandarinfa kicsírázott, Beatriz az irodája ablakához vitte a cserepet. Alejandro ott volt, hogy segítsen neki felemelni. A friss levelekre meredt, és mosolygott anélkül, hogy érezte volna, elárulja a bánatát. Hiányozhatott az apja, és közben boldog is lehetett.
És az ajtó melletti szék már nem volt üres.
