Egy egyszerű kék ruhát viselt.
Egy kabátot viseltem, amit Mariana javított meg az első hetében a ranchon.
Evés után, miután mindenki elment, együtt elmosogattunk.
Nincsenek kitöltendő kérdések
Nincs kérés
Quería recordar a korszak pontos pillanata.
Ahogy leszállt az este, Mariana két lámpát helyezett az ablak mellé.
—Egy bastaval —le dije.
-Tudom
Moro a mancsával a kerítésnek csapódott.
– És valaki kéri az almáját.
Mariana séta a házhoz.
Az asztalra meredtem.
Ott volt a banki bizonylat, az új számlakönyvünk és Lucia fényképe, amit évekig egy fiókban őrizgettem.
Először láthattam anélkül, hogy úgy éreztem volna, mintha megint üres lenne a ház.
Mariana bejött, becsukta az ajtót, és megfogta a kezem.
Akkor megértettem, hogy nem azért jött, hogy bárkit is helyettesítsen.
Én sem mentettem meg őt azon a reggelen.
Csak otthon vagyok, keresek.
Aztán hónapokig mindkettőnknek el kellett döntenünk, hogy képesek vagyunk-e abbahagyni a következő veszteségre való várakozást.
És ez a döntés sokkal nehezebb volt, mint átkelni egy elárasztott hegyvonulaton.
Ha te lettél volna a helyünkben, kockáztattad volna a stabilitást egy közös élet felépítéséért, vagy a távozást választottad volna?
Milyen érzés volt elolvasni ezt a történetet? Ha megérintett vagy érdekesnek találtad, ne felejtsd el megosztani, hogy minél több ember felfedezhesse. ❤️
Még sok izgalmas történet vár rád. Görgess lejjebb, és kattints a „Továbbiak Jerrytől” gombra, hogy folytathasd. Köszönjük, hogy elolvastad! 👇
