Amíg meg nem jelent Diego, egy fiatal asszisztens, aki a gála cateringjének koordinálásáért felelt.

Napokkal később Diego megkérte, hogy találkozzon vele egy kávézóban.

– Valeria asszony, ostobaságot csináltam.

Letette a csészét az asztalra.

-Tízcentes.

– Az esemény reggelén valaki harmincezer pesót ajánlott nekem, hogy egy másik járművel helyettesítsem a catering furgont.

Valeria ütést érzett a mellkasán.

– Elfogadtad?

Diego lehajtotta a fejét.

– Azt hittem, ez valami vicc a versenytársak között. Azt mondták, csak néhány címkét cserélnek le. Aztán egy nő átnyújtotta a pénzt.

-WHO?

– Szőke. Mindig egy kígyó alakú ezüst karkötőt visel.

Valeria megnyitott egy fényképet a telefonján.

Diego azonnal a nőre mutatott.

Patricia Cárdenas volt az.

A legjobb barátnője a középiskola óta.

Másnap Valeria létrehozott egy hamis profilt, és felbérelte Patriciát, aki fotósként dolgozott, egy állítólagos esküvőre.

Amikor Patricia megérkezett a menzára, és meglátta Valeriát az ablaknál ülni, elsápadt.

– Mit csinálsz itt? Ott kéne lenned…

-Haldokló?

Patrícia hallgatott.

– Diego mesélt nekem a vendéglátásról.

– Valeria, el tudom magyarázni.

-Kezdődik.

Patrícia mély levegőt vett.

– Mauricio a féltestvérem.

Valeria azt hitte, félrehallott valamit.

Patricia apja évekig fenntartott egy másik kapcsolatot, és Mauricio ebből a kapcsolatból született. Mindketten röviddel a férfi halála előtt fedezték fel a kapcsolatot.

– Mauricio biztosított róla, hogy van szeretőd – folytatta Patricia. – Mutatott nekem fényképeket, amelyeken az operatív igazgatóddal vagy. Azt mondta, válni akar, és csak rá akar ijeszteni, hogy beleegyezz a vagyon harc nélküli megosztásába.

– És úgy döntöttél, hogy segítesz neki tönkretenni engem?

Patrícia sírni kezdett.

– Soha nem gondoltam volna, hogy megmérgeznek embereket vagy pénzt lopnak.

Valeria nem tudta, hogy higgyen-e neki.

– Ne mondd el Mauriciónak, hogy beszéltünk.

Ugyanazon a héten egy másik probléma is felmerült.

Mauricio ragaszkodott hozzá, hogy Valeriának konzultálnia kellene egy második neurológussal.

Így ismerkedett meg Dr. Alejandro Serranóval.

Alejandro átnézte a tanulmányokat és összevonta a szemöldökét.

– Az eredményeid nem egyeznek ezzel a diagnózissal.

Valeria pánikba esett.

De nem jelentette fel őt.

– Nem tudom, mit csinálsz – mondta neki –, de aki halálos betegséget színlel, az általában valami rosszabb elől menekül. Amikor csak akarod elmondani, itt vagyok.

Eközben Rodrigo, Valeria apjának korábbi sofőrje is rájött, hogy Valeria színleli.

Újabb ellenségre számított.

Szövetségesre talált.

Rodrigo valami még furcsábbat árult el: Mauricio nem úgy mutatta meg a házat a vevőknek, ahogy állította.

Órákat töltött ott, találkozva valakivel.

Egyik este Valeria egy rejtett felvevőt helyezett el a konyhában.

Három nappal később kihallgatott egy beszélgetést.

– A feleséged szánalmat kelt benned – mondta egy ismeretlen hang. – Ez nem volt tervben.

– Haldoklik – felelte Mauricio.

–Akkor gyorsítsd fel a folyamatot. Azt akarom, hogy gyűlöltté váljon, ne áldozattá.

Valériát hidegrázás futotta végig.

Mauricio nem volt felelős ezért a műveletért.

Valaki más irányította őt.

Röviddel ezután apja korábbi könyvelője, Guadalupe Ortega átadott neki néhány dokumentumot.

– A férje egy évvel ezelőtt jött, és majdnem harminc évvel ezelőtti pénzügyi kimutatásokat keresett.

Adott neki egy kulcsot is, amit évtizedek óta elfelejtettek.

Az apja banki széfjéhez tartozott.

Öt jegyzetfüzet volt benne.

Valeria aznap este elkezdte olvasni őket.

A harmadik jegyzetfüzetben pedig talált egy vezetéknevet, ami mindent a helyére tett.

Cárdenas.

Ugyanaz a vezetéknév, mint Patricia apjának.

Ezek az oldalak tartalmazták a mendozai vagyon születésének történetét.

És azt is, hogy miért volt valaki hajlandó elpusztítani.

Amikor Valeria befejezte az olvasást, valami szörnyűt értett meg:

Az apja nem lett áldozata annak a régi történetnek.

Ő volt a tettes.

És a férfi, aki üldözte, annak a személynek a fia volt, akit tönkretett.

De a legfontosabb dolog még felfedezésre várt.

Mert az utolsó jegyzetfüzetben volt egy üzenet, ami mindenki sorsát megváltoztathatta.

3. RÉSZ

Valeria apjára, Arturo Mendozára mindig is briliáns üzletemberként emlékeztek.

A jegyzetfüzetek egy sokkal kevésbé csodálatra méltó változatot tártak fel.

Harminc évvel korábban, amikor Arturo még ambiciózus fiatalember volt, egy kis ingatlancéget alapított egy Octavio Cárdenas nevű barátjával.

Eladták a családi ingatlanokat, vettek két raktárat, és elkezdték bérbe adni azokat.

Az üzlet növekedett.

Aztán jöttek a telephelyek, irodák és a földterületek.

Arturo azonban teljes kontrollt akart.

Kihasználta egy adósságot, több üzleti megállapodást módosított, és egy sor jogi manővert vetett be Octavio eltávolítására a cégből.

Aztán hagyta, hogy elterjedjen a pletyka, miszerint volt partnere pénzt lopott.

Octavio elvesztette ügyfeleit, ingatlanjait és hírnevét.

Végül vizsgálatot indítottak ellene.

Szívrohamban halt meg, mielőtt az ügy lezárult volna.

Családja gyakorlatilag hajléktalanná vált.

Octaviónak két gyermeke volt.

A legidősebb Patricia apja volt.

A kiskorút Ramiro Cárdenasnak hívták.

Valeria becsukta az utolsó jegyzetfüzetet.

Ramiro.

Többször is hallottam ezt a nevet Mauriciótól.

Mindig “távoli nagybácsiként” mutatták be.

Most már mindent értett.

Mauricio Octavio unokája is volt, bár házasságon kívül született, és anyja vezetéknevét viselte.

Patricia ugyanahhoz a családhoz tartozott.

Ramiro apja bukását nézve nőtt fel, és élete jó részét a bosszú előkészítésének szentelte.

Az a nap, amikor Mauricio találkozott Valeriával, nem volt véletlen.

A kapcsolatuk sem ért véget.

„Ezért jöttél hozzám feleségül” – mondta neki aznap este, amikor Mauricio visszatért a lakásba.